A humor ajándéka.

                   

A humor képessége nem csak arra adatott, hogy marha nagyokat tudjunk derülni és így jól érezzük magunkat.

A humor képessége Isten ellenszéruma a stressz, a szorongás a fóbia ellen.

Amiben meglátjuk a nevetségeset, vidámat, derűset, vagy csak a fájdalmasan és megindítóan emberit, és tudunk rajta mosolyogni, nevetni is, az nem fogja szétzúzni a lelkünket, bármennyire fenyegető és sötét dolog, helyzet, veszély is.

Nem az alpári hülyeségre és fekete humorra, hanem az emberi léleknek a rémségeken való felülemelkedési képességére gondolok.

Katasztrófa-közeli helyzeteket lehet tragikusan, patetikusan is kezelni. Így jön létre a tragikus hős, akiből még tananyag is lehet, pozitív jellembeli, morális példája miatt.

A katasztrófa-közeli helyzetben finom humorral óvni a saját és mások lelki integritását, na, ez már nehezebb, mint tragikus hérosszá magasztosulni. Észrevétlenebb is. Nagyobb karakterbeli erő kell hozzá, mint a drámai hőssé váláshoz.

Mégis a finom, nem morbid, emberszerető humorra nyitott emberek pszichéje és környezetük marad a sötét árnyak elvonulása után is lelkileg egészséges.

Az ember privát szférájába is gyakran betörne egy-egy sötét, baljós árny, hogy depresszióba, menekülésbe hajszoljon mások számára is fontos személyeket.

Jól jön ilyenkor az önirónia.

Ha nem vesszük magunkat és érdekeinket végletesen komolyan, ha tudjuk magunkat, érzelmi állapotunkat kívülről szemlélni és innen kinevetni saját világfájdalmunkat és csalódásunkat, akkor biztosan nem zárjuk magunkra a depresszió cellájának vasajtaját és tovább fogunk lépni sokak örömére.

Nem sokkal később kiderül: a saját örömünkre is.

Sátánnak nulla a humorérzéke.

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy viszont az emberekbe beszerelte szériatartozékként.

Ne dobjuk ki!