Evangélium,  Gyógyulás,  Hitéleti írások

Isten ítélete a világon – vagy mégsem?

Két hete itthon van az egész család. Home office, távoktatás, Tesco rendelés, pihenés, alvás. Közben nézegetem a neten, hogy keresztények hogyan vélekednek a koronavírusról. Vannak, akik kiegyensúlyozottan, de sokan az apokalipszis eseményeit vízionálják, illetve úgy látják, hogy a pandémia Istennek a világot, vagy éppen az egyházat sújtó ítélete. Ítélet! Némelyek élvezettel mondják ki ezt a szót. Szinte kéjelegnek benne. Isten odacsap, lerombolja a gonoszok építményét, a langyos hívők kártyavárait. Milyen jó lesz, végre a bűnösök megkapják a magukét. Az engedetlen hívők végre jól megijednek, beállnak a sorba és engedelmeskednek az elöljáróiknak. Jól hangzik… legalábbis a testnek, de nem tükrözi az igaz valóságot.

Róma 5:8-11 (RÚF 2011)
Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Miután most megigazultunk az ő vére által, még sokkal inkább megmenekülünk a haragtól őáltala. Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk Istennel. Sőt ezenfelül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.

Isten úgy szeret minket, hogy amikor bűnösök voltunk, akkor elküldte a Fiát, az Isten bárányát, hogy meghaljon és az ő vére által igaz emberré legyünk, akik hiszünk. Az igazzá válás hit által van ingyen jóindulatból. Nem tettünk érte semmit, Isten maga kezdeményezte a megbékélést, akkor amikor még bűnösök voltunk, vagyis amikor még jogosan haragudhatott volna ránk. Ha akkor megbékélt velünk, akkor miért gondolja ma bárki, hogy pusztító ítélettel sújt le ránk. Egyik nap azt mutatja, hogy szeret, másik nap pedig odacsap egy koronavírussal? Ha Isten ilyen lenne, akkor minimum egy teljesen megbízhatatlan személy volna, de ha erősebb jelzőt akarnék használni, azt is mondhatnám, hogy pszichopata lenne. De nem az. Pál azzal folytatja, hogy most miután megbékéltünk Istennel, sokkal inkább megmenekülünk a haragtól. Ha Isten haragudna is,  Jézus Krisztus élete által sokkal inkább megmenekülünk a haragtól. Talán fel sem tudjuk ezt fogni, hogyan lehet annál is jobban megmenekülni, mint amikor meghallottuk az Isten kegyelmének az evangéliumát, és bűnösből igazzá váltunk. Tehát igaz emberek vagyunk, akikre nem fog jönni Isten haragja már soha többé. Ezzel pedig nyugodtan dicsekedhetünk.

Isten kegyelmének az evangéliumával vitatkozó emberek szokásos érve mind erre az, hogy persze ez igaz egészen addig, amíg nem követ el a keresztény egy bűnt. Tényleg?

Róma 5:19-21 (RÚF 2011)
Mert, amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De, ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Vagyis most a kegyelem az igazzá válás által ugyanúgy uralkodik a Jézus Krisztuson keresztül kapott örök életre, mint ahogyan a bűn uralkodott a halál által. Ha bűn van valahol, akkor ott megnövekszik a kegyelem. Az eredeti kifejezés szerint hiper-bővölködik, vagyis túlcsordul. Mindezt nem azért írom, amit a kegyelem evangéliumának ellenségei szoktak mondani, hogy engedélyt adjak a bűnre, hanem azért, mert csak ez az igazság képes stabil hitet adni a keresztényeknek abban, hogy az Istennel való békeségük örök.

Mondhatja valaki, hogy Isten valóban nem az egyházat akarja sújtani a koronavírussal, hanem a világot, mert nem hisznek Jézusban, hanem bűnökben élnek és még büszkélkednek is vele. Nem tudom miért okozna ez Istennek akkora meglepetést, hogy most hirtelen feldühödjön és odavágjon. Az emberiség ugyanezt teszi Ádám és Éva bűnbeesése óta. Azonban a Bibliában ennél erősebb érvet is találunk: Isten Jézus Krisztus által megbékélt a világgal. Nem az univerzalizmus eszméjét szeretném itt hirdetni, ezt a Biblia állítja.

2 Kor. 5:18-21. (RÚF 2011)
Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Először is ismét látjuk, hogy Isten volt a kezdeményező, ő békített meg minket magával Jézus Krisztus által. Azonban nem csak minket, hanem a világot is. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem tulajdonítja nekik a bűneiket. Ezt a legtöbb keresztény egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert az egész világképét fenekestől borítaná fel. Ezért megkérlek téged, aki most ezt olvasod, hogy mondd ki hangosan többször: ISTEN KRISZTUSBAN MEGBÉKÉLTETTE MAGÁVAL A VILÁGOT, NEM TULAJDONÍTVA NEKIK BŰNEIKET.

Másodszor a fentieknek van egy fontos következménye. Isten ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát nem a megfélemlítés igéjét bízta ránk, sem a kárhoztatás igéjét, sem pedig az ítélet igéjét. Mi Isten követei vagyunk, akiknek az a feladatunk, hogy elmondjuk az embereknek, hogy Isten nem haragszik rájuk, békét kötött velük. Az a feladatunk, hogy megkérjük az embereket, hogy Krisztusért ők is béküljenek meg Istennel. Higgyenek Jézus Krisztus feltámadásában, abban, hogy Jézus bűnné lett értük, hogy ők Isten igazságává válhassanak őbenne. Vagyis Isten megbékélése egyoldalú, a másik félnek el kell fogadnia a kinyújtott kezet. Ha nem teszi, akkor az utolsó ítéletkor el fogja őt ítélni Jézus. Azonban jelenleg nincs kárhoztató ítélet, sem csapások, hogy motiváltabbak legyenek a hitetlenek az evangélium elfogadására. A békéltetés a mi feladatunk.

Ha nem Isten küldte a koronavírus járványt, akkor talán a sátán, hogy elpusztítson bennünket? Szerintem sátánnak sokkal kevesebb dolga van, mint azt a legtöbb keresztény gondolja. A bűn miatt vannak a betegségek – nem az egyes emberek bűnei miatt, hanem a BŰN miatt. Ezért betegszenek meg az emberek. Olyan ez, mint az öregedés. A betegség a halál előszobája. A halál fullánkja pedig a bűn. Járványok mindig is voltak, csak a mostani generáció életében – legalábbis a nyugati fejlett világban – még nem fordult elő ilyen méretű járvány. Ez a helyzet új nekünk, a normálistól eltérő, ezért vagyunk hajlamosak valami külső beavatkozás eredményének látni. Pedig nem az.

Mindezek után valaki még mindig megkérdezheti, hogy nem lehetséges-e, hogy bár nem ítélet ez Istentől, de mégis egy tőle jövő nevelő célzatú csapás. Hiszen a zsidókhoz írt levél is írja, hogy Isten megdorgálja, sőt megostorozza a fiait. Lehet-e ilyen ostorozás a koronavírus? Véleményem szerint semmiképpen sem. Ha Istentől való fenyítés lenne, akkor szelektíven csak azokat kellene érnie, akiket meg kell fenyíteni. Például hitetleneket egyáltalán nem lenne szabad érnie. Másrészt Isten apa, akiről tudjuk, hogy jobb apa, mint mi földi apák. Vajon mi, amennyiben hatalmunkban lenne, küldenénk koronavírust a saját gyerekünkre, legyen mégoly engedetlen is? Azt hiszem ez a viselkedés a pszichopatákat jellemzi. Ha mi földi apa létünkre nem teszünk ilyet, miért tételezzük fel Istenről, hogy ő ilyet tesz? Arról már nem is szólva, hogy ha a delikvens belehal a betegségbe, akkor mi értelme volt a fenyítésnek?

Fülöp apostol megkérte Jézust, hogy mutassa meg nekik az Atyát, és ez elég is lesz nekik. Jézus erre azt válaszolta, hogy aki őt látta, az látta az Atyát is. Idézzük fel mit tett Jézus a földi szolgálata alatt. Betegséget hozott azokra, akik ellenkeztek vele, vagy meg akarták ölni? Nem. Minden beteget, aki csak hozzá fordult meggyógyított, a démonokat kiűzte, a halottakat feltámasztotta, a bűnöket megbocsátotta és hirdette, hogy eljött Isten országa. Hirdette, hogy Isten szelleme van rajta, hogy meggyógyítsa a betegeket, szabadon engedje a foglyokat, megnyissa a vakok szemeit, és hirdesse, hogy itt van a kellemes idő, a szabadulás ideje, a jubileum.

Ez mind szép, de még mindig van egy ellenvetés. Nem azt írta Péter, hogy az ítélet az Isten házán kezdődik? Nem lehetséges, hogy éppen ez az ítélet kezdődött most el?

Károli Gáspár és még sok fordító valóban ezt írta, de Péter apostol nem. Péter apostol első levelében a negyedik fejezetben arról ír a szórványban (diaszpórában) élő Jézusban hívő zsidóknak, hogy ne ijedjenek meg az üldözéstől, hanem tekintsék próbának. Ezután következik az a bizonyos félrefordított rész.

1 Pét. 4:17-18.
Mert [itt] az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk [kezdődik], mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz [is] alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és a bűnös?

Az SZPA fordítás lábjegyzete szerint – ezt más források is megerősítik – Péter az Ezékiel 9:6-ban írtakra hivatkozik. Ezékiel a babiloni fogságra vitel előtt prófétálta, hogy először a Szent Helyen történjen az ítélet, ahol idegen Isteneket imádtak Jeruzsálem lakói. Péter nem véletlenül hivatkozott erre a próféciára, ugyanis Kr. u. 70-ben hasonló esemény történt Jeruzsálemben: ezúttal a rómaiak rombolták le a Templomot. Ha pedig a Szent Helytől kezdődik az ítélet, akkor mi lesz azokkal a zsidókkal, akik nem vettek tudomást arról, hogy Isten elfordult a régi szövetségtől és egy új szövetséget helyezett hatályba, amibe Jézus Krisztusba vetett hit által lehet belépni? Ha pedig az igaz (értsd: a Jézusban hívő zsidók) is épp, hogy csak megmenekül, akkor mi lesz az istentelennel? Az igazak Jézus próféciája miatt menekültek meg. Vespasianus feladta Jeruzsálem ostromát, hogy visszamenjen Rómába császárrá választtatani magát. Így kaptak Jeruzsálem lakói egy kis haladékot. Jézus erről prófétált a Lukács 21:20-22-ben. A hívő zsidók ekkor kaptak esélyt a megmenekedésre. Nemsokára visszajött Titus, Vespasianus fia és egész Jeruzsálemet lerombolta, a lakosait kegyetlenül lemészárolta. Tehát ez a két mondat egyáltalán nem az egyházról szól, hanem a zsidóságról.

Remélem sikerült elég bizonyítékkal szolgálnom arra, hogy a koronavírus nem Isten csapása az emberiségen. Kár, hogy sok hívő hirdet ilyen bolondságokat, és még nagyobb kár, ha prédikátorok és egyházi vezetők hirdetik ezt ahelyett, hogy a megbékélést hirdetnék. Sajnos nagyon kevesen szólják Isten kegyelmének az evangéliumát, pedig most erre van szükség. Nem a dörgedelmek ideje van itt, nem a nyavalygás ideje, nem a reménytelenség ideje, hanem, hogy a kegyelem evangéliuma hallatszódjon minden országban.

Pacsay Zsolt, alias Ben

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük