Intermezzo: a hiedelmek felfüggesztése

Mielőtt a gyereksorban tartással kapcsolatos dolgokat folytatnám, szeretnék nektek egy nagyon fontos dologról írni. Van egy hatalmas fal, ami megakadályozza az igazság mélyebb megismerését, miután valaki kijött a régi gyülekezetéből. Arra gondolok, hogy az ottani tanítások erőteljesen beépültek a gondolkodásunkba, ezért amikor olvassuk a Bibliát, minden vers mögül kikandikálnak ezek a szubjektív értelmezések és megakadályozzák, hogy megértsük az adott bibliai rész valódi értelmét. Ne becsüljük le ennek az akadálynak a jelentőségét. Az igaz-valóság (az aletheia) megismerését teszi lehetetlenné. Pedig Jézus Krisztus az út, az élet és az igaz-valóság.

Sőt nem elég, hogy ezek a téves doktrinák ott vannak az értelmünkben, ráadásul a gyülekezet kialakított maga körül egy visszahangkamrát is. A visszahangkamra lényege, hogy bár bejutnak külsős információk is a gyülekezetbe, de ezek forrását rendszeresen hiteltelenítik. Másik oldalról szisztematikusan alakítják, hogy a tagok kikben bízzanak meg. Ez által a gyülekezet vezetése megakadályozza, hogy a tagság más véleményen legyen, mint ők maguk. Így lett hiteltelenítve Derek Prince, amikor felrótta az egyszemélyi vezetés visszásságait; vagy azok a prédikátorok (Andy Womack, Joseph Prince és mások), akik Isten kegyelmére helyezték a hangsúlyt meg lettek bélyegezve, mint hiperkegyelmesek. A megbélyegzés gyakran használt eszköz a hiteltelenítésben. Ha valakire rásütik például, hogy liberális, akkor már teljesen mindegy mit mond, nem hisznek neki, sőt az ő ellenvéleménye is csak újabb bizonyíték a mi igazságunk mellett. De hasonlóan lettek hiteltelenítve a világi tudományok művelői: pszichológusok, szociológusok, házassági tanácsadók, stb. Őket szinte kóklernek tekintették, hiszen nem ismerik Krisztust, világi emberek, akiket a sátán irányít. A hiteltelenítést egészen szélsőségekig vitték, amikor elérték, hogy a tagok már önmagukban se bízzanak, mert azt tanították, hogy sose tudhatjuk, hogy nem egy démontól, vagy valamilyen gonosz angyaltól, esetleg saját óemberünktől van a fejünkben levő gondolat. Önmagunkban sem bízhattunk, csak a vezetőnkben, a felkent ajándékban, aki viszont mindig Isten Szelleme által szólt.

Kívülről jól látható, hogy a visszhangkamrában levő személy gondolkodásában milyen hibák vannak. A külső szemlélő is, és a belül lévő is birtokában van ugyan azoknak az ismereteknek, mégis teljesen különböző következtetésekre jutnak, mert más sorrendben kapták a bizonyítékokat. Aki belül van, az a visszhangkamra hitvilágával találkozott először, és ez határozza meg, hogyan fogja értelmezni a jövőbeni bizonyítékokat. Aki bent van sokkal nagyobb súlyt ad azoknak a bizonyítékoknak, amikkel először találkozott, pedig racionálisan sorrend nélkül kellene felülvizsgálni a hitét. De hogyan lehet ezt megtenni?

A visszahangkamrából van kiút. René Descartes Elmélkedések az első filozófiáról című, 1641-ben kiadott könyvében egy gondolatkísérletet javasol. Ezt azért is érdekes megnéznünk, mert kísértetiesen hasonlít a gyülekezetben eltöltött korai éveinkhez. Azt javasolja, hogy képzeljük el, hogy egy gonosz démon mindenben megtévesztett bennünket. Emiatt a korai hiedelmeink hamisak voltak, és ezek újabb hamis hitekhez vezettek. Úgy gondolta Descartes, hogy ha eldobja bármelyik konkrét hiedelmét, a helyébe még rosszabb kerül. Ezért azt gondolta, hogy a legjobb minden hiedelmet kidobni és újra kezdeni az egészet. Ez persze így nem lehetséges, hiszen nem vagyunk képesek minden hiedelmünket kidobni. Azt viszont mi keresztények meg tudjuk tenni, hogy mindent lebontunk az alap aljáig, vagyis addig a kijelentésig, hogy Jézus, az Isten fia meghalt értünk/helyettünk, de feltámadt és aki csak hisz őbenne, annak örök élete van. Minden egyebet fel kell függeszteni.

Mi az a minden? Minden tanítást, amit csak hallottunk a házasság, család, gyereknevelés, tized, adakozás, óember, szellemi harc, démonológia, doxológia, bűnvallás, úrvacsora, szolgálati ajándékok, szellem gyümölcsei, ajándékai, hit harca, szövetségek, stb témájában, azt nyilvánítsuk hamisnak. Lehetséges, hogy később rájövünk, hogy egy adott tanítás jó volt, de ez nem probléma, akkor majd azt visszaépítjük. Ha nem tesszük ezt meg, az új kijelentést, ismeretet mindig meg fogjuk próbálni összhangba hozni a korábbiakkal. Eközben el fogunk vetni minden olyan felismerést, vagy kijelentést, ami ellentmond a korábban beépült tanításoknak, hiedelmeknek, amik pedig hazugságok voltak.

Csak azt az alapot lehet megtartani, ami egészen kétségtelen: Isten a szeretet, amit megmutatott akkor, amikor az egyszülött Fiát, feláldozta a világért

Róma 5:5-8. (RÚF 2014)
„a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”

Jézus nem kárhoztatni jött, hanem üdvösséget adni:

János 3:16 (RÚF 2014)
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ez az az alap, ahova vissza kell térni, de nem elég csupán visszatérni, hanem ami erre rá lett építve, azt mindet le kell rombolni. Ez persze nagyon félelmetesnek tűnik, az ember úgy érzi, hogy szét fog hullani minden körülötte. Olyan érzés, mintha minden tartókötelet levágnánk magunkról. Nem szabad ettől félni, csak az fog kiderülni, hogy eddig sem ezek a kötelek tartottak. Eddig is ott voltunk Apánk tenyerében, csak a hamis tanítások fala eltakarta ezt a tényt. Azt hittük, hogy ha követjük azokat a tanításokat, elveket, amiket az ajándéknak mondott emberektől hallottunk, akkor ezek által megtartatunk. De ez hazugság. Jézus Krisztus a mi Megmentőnk. Ha csak annyit tudunk, hogy ő maga szeret bennünket, hogy az életét adta értünk, amikor bűnösök voltunk, és a benne való hit által igaz emberek vagyunk, és örök életünk van, az igazából elég. Ezen az alapon meg tudunk állni egész földi életünkben. Erre az alapra tudjuk újra felépíteni az igaz-valóságnak megfelelő gondolkodásmódunkat.

Nincs mitől félni. Miután minden régi tanítást felfüggesztettünk, és hazugnak ítéltünk, elkezdhetjük olvasni a Bibliát úgy, mint egy regényt, követve a gondolatmeneteket, megértjük az írások eredeti mondandóját; a történetekből új következtetéseket vonhatunk le, megismerjük Jézust. Közben imádkozunk, a Szent Szellem vezet, egyre bátrabbakká válunk. Mi, akiket lebénított a félelem, hogy mi lesz, ha mást gondolunk, mint az Ajándék, visszanyerjük a mozgásképességünket. Újra tudunk szabadon gondolkodni, a megismert igazság, a hitünk szerint élni az életünket. Újra felfedezzük az emberi méltóságunkat, kijövünk az elnyomás alól, és tapasztalni fogjuk, hogy Isten nem marionette bábuknak teremtett minket, sem robotoknak. Újra felfedezzük, hogy Isten minket a saját képére és hasonlatosságára teremtett, megáldott kreatív képességekkel, minden egyes hívőbe ajándékokat helyezett el mások számára, minden egyes hívő önmagában is értékes személy. Helyreáll az önértékelésünk, megszabadulunk azoktól a gondolatoktól, amiket olyan emberek helyeztek belénk, akik ledegradálták éppen azokat a képességeinket, amikkel Isten áldott meg minket; akik leszólták az elhívásunkat, minden eszközzel blokkolták annak kibontakozását.

Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen útja annak, hogy a Biblia valódi üzenetét megértsük. A Biblia nem egy érthetetlen könyv. Nem igaz az, hogy mindent be lehet belőle bizonyítani és az ellenkezőjét is. Ez csak akkor igaz, ha a szövegösszefüggésből kiragadunk részleteket, és azokat szubjektív módon értelmezzük. Amennyiben nem így teszünk, hanem a leveleket levélként olvassuk, az evangéliumokat regényként olvassuk, akkor értelmet nyer minden. Azt mondta az Úr Ésaiás prófétán keresztül, hogy

Ésa 35:8 (Károli rev 2011)
„Kiépített út lesz ott, egy út, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár rajta tisztátalan, hiszen csak azoké ez, akik ezen az úton járnak. Az együgyüek sem tévednek el rajta.”

Mi sem fogunk eltévedni, mert Isten Szelleme vezetni fog rajta.