Gyülekezet, közösség,  Házasság-család,  Különleges műfaj,  Szépirodalmi írások

Képzelt riport egyházi vezetők tanácskozásáról.

A teremben már sokan vannak. Ha közelebbről pillantunk a megjelentekre, láthatjuk, hogy az egyház vezetőségének szűkebb köré gyűlt össze tanácskozásra és határozathozatalára. Az egyház vezetője nyitja meg a meetinget, mondván, nagyon „fontos, kényes” kérdésekről lesz szó. Diszkréciót kér, őszinteséget, istenfélelmet. Elmondja, hogy az egyház erkölcsi állapota egyre kritikusabb, és mivel „szentség nélkül senki nem látja meg az Urat”, szükséges, akár adminisztratív eszközökkel is, megvédeni az erkölcsöt, megakadályozni a romlást. Az öntörvényű hívők ugyanis, már a szervezet, az intézmények működőképességét veszélyeztetik, a folyamatban lévő projekteket hiúsíthatják meg független viselkedésükkel. Hiszen „Mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?”, és „jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok”. A helyzet azért is kényes és bonyolult, mert információk, majd vizsgálatok szerint az erkölcsi és jellembeli romlás, tekintélyellenesség, befolyásos hívőkön keresztül  terjed. Mivel ezek rossz példát mutatnak a többieknek.

– Elsőként egy többgenerációs, befolyásos, ismert és vagyonos család helyzetét kell megvizsgálnunk és döntenünk további sorsukról. A vizsgálatot ügyükben lefolytattuk. Kérem Porko Lábán és Abim Elek presbitereket, ismertessék a vizsgálat megállapításait, és tegyenek javaslatot a probléma megoldására. A két férfi a pódiumra lép. Abim Elek leül a hallgatósággal szemben, a másik beszélni kezd. 
Porko Lábán magas termetű, szikár, szigorú vonású ember.  Pillanatnyilag azonban alig tud uralkodni fergeteges jókedvén, mivel a szünetben a hibás kávéautomata a kávé mellett, visszaadta neki a teljes, bedobott vételárat, a 150 forintot is. Próbál komoly maradni, de az öröm már-már gátat tör és kirobbanni készül belőle.
– Mint tudjátok, rokonságban állok az említett családdal. Biztos információim vannak arról, hogy a család befolyását, vagyonát megalapozó Ábrahám az első millióját, felesége, Sára, őőő…khmm…szóval „áruba bocsátásából” szerezte, még egyiptomi tartózkodása idején.

A hallgatóság diszkrét kuncogása alatt, hatásszünetet tartva, pajkosan, cinkosan kacsint a mellette ülő, sötét bőrű, elképesztően drága öltönyt és cipőt viselő Abim Elek testvérre, aki kissé feszengve néz vissza, mert nem tudta teljesen követni barátja mondanivalóját.
Általában két-három mondatnál többet ritkán tud követni.
Figyelmét most is az kötötte le, hogy igyekezett bal kezét úgy tartani, hogy zakója ujja el ne takarja, a csuklóján lévő Breitling óráját. A másik kezében tartott mobilját folyton nyomkodja, ám ezt nem teszik szóvá, mert nagyon nagy összegekkel támogat fontos projekteket. Nyilván folyton fontos üzleteit intézi.
Valójában nőismerőseivel csetel. De ezt csak ő tudja. Az a pletyka járja róla, hogy még a Közel-Keleti olajkitermelésből is gazdagodik a bankszámlája, valamilyen rokonság révén. Lábán folytatja, kezét a mellette ülő Zegna-öltöny vállára téve, melynek gazdája nagyon nyilvánvalóan nem örül ennek. De tűri. 

– Abim Elek testvérem is tudna mesélni, hiszen majdnem feleségül vette a nőt, mire kiderült, hogy már házas.
A sorok között vihorászás, sziszegés, felháborodott, halk zúgás.
– Ezen felül megállapítottuk, folytatja Lábán presbiter, hogy fiuk, Izsák házassága után teljesen abbahagyta a szellemi életet, és átadta magát a vadhússal való tobzódásnak. Nem csoda hogy meg is vakult. Na de, – ujját felemelve, zordan, szuggesztíven néz a hallgatóságára, lévén, hogy mostanra elfelejtette a kávéautomata tévedése feletti eksztatikus jókedvét – és most kérlek benneteket legyetek erősek! Hol van ez ahhoz, amit az ő fia, Jákob követett el! Öreg, vak édesapját anyjával összefogva, az örökségért, becsapta, félrevezette! Tette bizonyított, dokumentált ténnyé vált vizsgálatunk során! Nem csoda hogy el kellett menekülnie! Még én – kezét mellére teszi, szemöldöke homloka közepéig csúszik- adtam neki munkát! Az én kenyeremet ette 21 évig!
A sorokban egyre erősödik a fejcsóválás, a felháborodás hangja.

– Ezek tények. Vizsgálatunk során egyértelművé vált, hogy ezek a dolgok megtörténtek.
A sorok között többen összehajolnak, és egymásnak ilyesmiket súgnak: – Hát tudod, megmondom az igazat…szóval néha még én is… hát főleg a harag, ha felhúznak, meg a dugóban… de ez túlmegy mindenen. Lábán presbiter folytatja:
– Mindezeket a vizsgálattal megbízott másik vezető, társam, Abim Elek testvér is meg tudja erősíteni.

A mikrofont átadja a mellette ülőnek, aki feláll, lepillant csillogó cipőjére, ránctalan nadrágszáraira és oldalra sandítva, az üvegfalon megjelenő kifogástalan tükörképétől megittasulva, magabiztosan szól.
– A tényálladék…izé… az objektum ténnyei…Khmm….Na, tutira úgy van, ahogy a tesó tolja a rizsát. Úgy kúl minden. 
A mikrofont visszaadva leül, bal tenyerét tarkóján nyugtatja, így a hallgatóságnak megcsillanhat az órája csatján lévő drágakő. Porko Lábán folytatja.

– Vizsgálatunk során bizonyítást nyert továbbá, hogy Jákob 12 fia sem tartja magát a Biblia erkölcsi törvényéhez. Júda nem tud uralkodni testi természetén, többször látták prostituáltakkal. Simeon és Lévi gyerekkorukban már állatokat kínoztak és megalapozott a feltevés, hogy népirtásban is bűnösök.
A moraj egyre erősödik. Az egyházvezető feláll:                                                 
– Elég is ennyi. Tudnunk kell azt is, hogy sok jó dolgot tett ez a család a közösségért, de én is úgy látom, hogy kormányozhatatlanok, hogy vándorló vér van bennük. Nem tudnak nyugton maradni, tekintély alatt tevékenykedni. Ez okozza erkölcsi romlásukat is. Fájó szívvel, de azt kell javasolnom, hogy zárjuk ki őket a közösségi életből. Ugyanakkor, adjuk meg nekik a lehetőséget a közösség anyagi támogatására, és személyes pásztorolást se vonjuk meg tőlük. De azt nem tűrhető, hogy vak szüleiket félrevezető emberek üljenek köztünk. Ezért Ábrahám, Jákob, Izsák illetve tizenkét említett fiú nem látogathatja nyilvános összejöveteleinket, amíg életmódjukban bizonyítható, radikális, és hosszú távú erkölcsi megjobbulással, és az egyház vezetőinek való alárendelődéssel nem bizonyítják, hogy méltóak a közösség tagságára. Kérem, tájékoztassátok a kizártakról a biztonságiakat is. 
                                          
A sorok között egy kéz emelkedik, majd egy fejkendőt viselő nagy szakállú férfi pattan fel, szólítás nélkül, indulatosan. Emelt hangon beszélni kezd:                      
– Mint tudjátok én is Ábrahám fia vagyok. Isma Elemér a nevem és senkinek nem kívánom azt a sok szenvedést, fájdalmat, amit a családomban el kellett viseljünk, nekem és az édesanyámnak, Sára és Izsák részéről. Biztos vagyok benne, hogy Jákob sántasága, Izsák vaksága, az igaz Isten jogos ítélete rajtuk. Ez egy gyáva család. Nem is igazi hívők! Csak elmélkednek, beszélnek, gondolkodnak, imádkozgatnak, olvasgatnak. Pedig a hit harcos dolog! Én küzdök, én harcolok! Ahogy kell! Férrfiiii vagyok! Isten nem bánik kesztyűs kézzel a bűnösökkel és a gyávákkal! Mi se alkudjunk meg! Ki kell zárni őket! Az egész famíliát végérvényesen!
-Elemér, Elemér! – emelkedik joviális mosollyal arcán a vezető – túl radikális vagy! Megértelek, de legyünk irgalmasak…

Nézzük a következőt. A Mózes nevűt. Kétségtelen, hogy karizmatikus szolgáló. Csodák kísérik. De bebizonyosodott, hogy köztörvényes bűnt, ráadásul gyilkosságot követett el megtérése előtt. Társadalmi megítélésünknek nem tenne jót, ha nyilvánosan szolgálna. A könyveivel is vigyázzunk, pl. ne tartsuk a hálóban, mert, hát, csak egy gyilkos írta. Fontos a szellemi tisztaság!

A Bethlehemi Dávid nevű dicséretvezetőre fokozottan áll ez, mert ő hívő létére követett el nagyon súlyos bűnöket. Bár évekkel ezelőtt megtért, vigyázzunk, mert a szolgálatba nem biztos, hogy visszaállhatna az, aki ilyen durva vétkekben esett el. Ha a közösségünk tagja volna, még nyilván nem látogathatná az alkalmakat és a szolgálat terén is több évtizedes fegyelmezés alá vonnánk. Az írásait a lakásba se kéne bevinni és imádkozva olvassátok, ha muszáj. A dicséretei persze jók, kenet van rajtuk, de túl sokat beszélnek kegyelemről, bűnbocsánatról, megigazulásról, a tételes erkölcsi törvény rovására. Érzelmes, sokat lírázik. Láthatóan nincs egyensúly a szolgálatában.
De, hát itt vannak nekünk a kőtáblák dalai! Tekintély alatt lévő, világosságban járó zenészektől. Inkább azokat hallgassátok.
Mi? Hogy nem olyan jók? Ha nem hallgatsz semmi mást, meglátod, milyen jók lesznek!

Az időnk elment, és még nem ejtettünk szót a két legneuralgikusabb esetről. Pál és Jézus szolgálótestvérek dolgairól. Az a probléma, hogy megkerülhetetlenek, nagy a befolyásuk, van is küldetésük Istentől, de ahova csak mennek, megszűnik a kiszámíthatóság. Felbomlanak szervezetek, ügyek, projektek vesztegelnek, vagy kimúlnak, intézmények működése akadozik, sőt néhány évtizeddel Jézus jeruzsálemi szolgálata után a teljes intézményrendszer össze is omlott a városban. Valami felforgató, zavarkeltő erő is működik a szolgálatukban.
Bár személyesen azt gondolom, hogy már a személyiségük hordozza ezt a destruktív szellemiséget. Megújítási mánia fogja el követőiket és mindig csak az evangéliumról, kegyelemről beszélnének, ami a stabilitás ellen hat. Gondolkozzatok, imádkozzunk, mitévők legyünk velük… Hmmm…
Talán a főbejáratnál kéne nekik egy szolgálati helyet építeni, hogy aki akar, részesülhessen a szolgálatukból, mert utána úgy is bejön az egyházi Istentiszteletre, ahol kijózaníthatjuk… Tessék? Mi van, ha Jézusék is be akarnak jönni? Hmmm.
Hát, ha majd Jézus az ajtó előtt áll és zörget, akkor… na,… majd akkor meglátjuk.

2020. 01.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük