Kőszikla az őszben

Füveket borzol a fáradt őszi szél
Egy messzi ágon levél integet
Párkányról füstcsík száll – cigarettavég
Egy fuvallattól elpattan, ellebeg
 
Tér és idő, korok, tájak, emberek,
Árnyatok imbolyog csak a falon,
Hol volt? És mikor? És Ki?-hová tűntetek?
Időcsobbanás. Vízgyűrűk egy tavon.
 
Nélküled értelmetlen lenne
A reggeli tojás és a történelem,
Ha nem szeretnél, ágáról
Leválna a Föld és
Tűzbe hullna énvelem.
 
Szereteted tartja az időt
Szereteted fogja át a végtelent
Szeretetedtől mozdul fenn a csillag
És az apró hangya idelenn.
 
Szereteted zúzta szét a pokol iszonyát
Szereteted véd meg és visz tovább…
 
Szeretetből haltál meg,
hogy éljünk teveled.
Túl téren és időn áll
Fenséges kősziklád, Jézus,
A szeretet.
 
Mert ellenségeidért adtad oda életed,
Legyőzött mindent és
Végre legyőzött engem is ez
A szeretet.