Gondolkodom, tehát gyerek vagyok. IV.

Bucuska hozzászól a teremtéshez.

Ha megkérdezett volna Isten,
érdekesebb lenne minden:
Elefántok zsiráfnyakkal,
vakondokok békatalppal.

Csoki-tavak tejszínhabbal,
lubickolnánk nagy csapattal.
Anya fogná a szivárványt,
és hajamban lenne hajpánt.

Nem volna senki sem szegény,
a postás mindig hozna pénzt.
Apu, anyu nem dolgozna,
mindig velem foglalkozna.

Senki, senkit nem bántana,
nevetne, meg mosolyogna,
és ingyen adnák a fagyit.
Királyabb lenne! Nem kicsit!

Isten!
Szóval várj meg, velem beszélj,
ha új világot teremtenél!

Pocakbaba

Van időd most, kistestvérem?
Figyelj hát, ha ráérsz éppen!
Mit csinálsz úgy általában,
bent a mama nagy hasában?

Talán unod magad nagyon.
De majd én segítek, bizony!
Rögtön szólok a mamának,
Nyeljen matchboxot fiának!

Ha lány vagy, ügyesen egy babát,
vízzel, mint én a tablettát.
Így már lesz mivel játszanod,
Nem kell többet unatkoznod.

Anya miért nevetsz ekkorát?
Én csak
rendeztem a baba gondját!

Elfogulatlan szülők

Nézd már, hogy néz a szemével!
Kérdez, beszél, szinte érvel!
Ha túlzok is, csak egy kicsit:
hexameterben büfizik!

Dehogy túlzol édes drágám,
babánk zseniális gyártmány!
Rugdos, ír a levegőbe!
Nézd: E=mc2 lesz belőle!

Más baba is szép, aranyos,
de ez, a miénk, korszakos!
Nézd, az izmai, a bőre!
Úszóbajnok lesz belőle!

Jaj, vidd őt messze gyorsan, nahát!
A kis zsenink  jól bekakált!