A Jézus Krisztushoz való megtérés, az újjászületés, a hit születése, a Szent Szellemmel való betöltekezés alapvetően karizmatikus élmények. Olyan mennyei ajándékok (khariszmák) amelyek a szó legteljesebb értelmében ajándékok: Teljesen ingyenesek, kegyelemből (kharisz) vannak.
Isten jókedvének, szeretetének, örömének (kharisz) a megnyilvánulásai felénk, és jókedvet, örömöt, (kharisz) boldogságot is okoznak.
Életünk sorsfordító döntéseit szintén hasonló karizmatikus élmények, kijelentések, érintések indítják be.
A társválasztás, a szerelem, nem egy megfontolt értelmi döntés, vizsgálódás eredménye jó esetben, hanem egy magával ragadó, sodró, szívbeli élmény.
Ugyanígy az Istentől való szolgálatunk megtalálása, a gyülekezet választása, vagy változtatása szintén belső indíttatás eredménye, amely ideális esetben az Úrtól van.
Utóbbi esetekben az öröm lehet, hogy csak később éri el az érzelmeket, mert vannak „sokkoló” szellemi élmények is az Úrtól.
Ábrahám, Jákob, Izsák, Dávid, Mózes, az apostolok, az első egyház hívői nem az írások tanulmányozása, aprólékos vizsgálata révén kaptak vezetést, hanem inspiráció, karizmatikus élmény nyomán.
Nem volt egyáltalán, vagy nem volt teljes Bibliájuk sem. A születőben lévő Biblia ennek a karizmatikus élmény- és inspiráció-áradatnak ad keretet, eligazítást arról, hogy mi az, ami bizonyosan nem lehet az Úrtól és mi az, ami ha szokatlan, „rendszeridegen”, „balhés” is, de mégis Tőle származhat.

A reformációt is egy karizmatikus élmény, Luther kijelentése indította el, melyet a Róma 3-ból, a megigazulásról kapott.
Furcsa, hogy pont a reformációban gyökerező, régi felekezetek teológiája kezdte el a „sola scriptura” („csak az Irás”) elvével a karizmatikusról fundamentalista alapokra helyezni a keresztények szellemi életét, kiszorítva az élményt, a személyes vezetést, az inspirációt, a környezet számára érthetetlen, meglepő döntéseket, melyeket a hit hőseinél rendszeresen megtalálunk.
A keresztény élet alapját az Írásra, az Írás értelmi tanulmányozására, exegézisre, a betűre helyezte.
A probléma az, hogy a Biblia értelmezési tartománya – annak ellenére, hogy Isten abszolút igazságát rögzítette – tág. Kimeríthetetlen, mert egy-egy igazságot más-más oldalról képes megmutatni az egyes embereknek, nemzedékeknek az Úr.
Az adott igazság egy más nézőpontból szemlélve gyakran úgy néz ki, mintha nem is lenne azonos azzal, amit az előző nemzedék, a tekintélyesek állítanak róla, pedig csak arról van szó, hogy eddig homályban lévő részek mutatkoznak meg és leplek hullanak le. (Ugyanannak az épületnek más a képe szemből, más oldalról, más felülről – így képes Isten személyekkel, nemzedékekkel más-más oldalról láttatni ugyanazokat a bibliai igazságokat.)

A fundamentalizmus kifejezés vallástudományi jelentése „az ősi írások szó szerinti értelmezéséhez, illetve a hagyományokhoz való visszatérés”.
A fundamentalista értelmezés a tekintélyes emberek írásértelmezései miatt nagyon statikus, nehezen mozdítható gondolkodásmódot hoz létre. Gyakran az Isten Szelleme által új fényben megmutatott igazságokat tagadja is, mert a testhez, a hagyományhoz van kötve, és nem képes követni a Szellem mozgását.

Ilyen a kegyelem evangéliumáról és a megigazulásról nemzedékünkben adott új világosság is.
Egy régi valóság, de nemzedékünkben új nézőpontból és teljesebben világít rá a fény.
Így még nem láttuk soha. És de jó, hogy így láthatjuk! Részletesebben, teljesebben, valóságosabban!
Az evangéliumról kapott képünk egyre élesedik, és közelít ahhoz a tisztasághoz, ahogy az apostoli nemzedék láthatta!
Ám lehet érvelni az Írás alapján ellene. Még többet lehet és kell is az Írás alapján érvelni mellette.
Az értelmi meggyőzés, akár pro, akár kontra, azonban kevés. A szívben, a Szent Szellem inspirálása nyomán létrejött döntés és bátorság indíthat csak el ezen az úton minden hívőt.
A másik oldalon viszont csak a tradíciók követése melletti szívbéli döntés állíthat szembe valakit a kegyelem evangéliumával. Bibliai érvek mindkét álláspont mellett felhozhatóak és fel is kell hozni ezeket.

Jézus korában is hoztak fel bibliai érveket annak bizonyítására, hogy nem lehet ő a Messiás.
Sokan ki is tartottak ezen álláspont mellett. Akár ellene, akár mellette döntött valaki, döntését befolyásolták ugyan az írások, de a választás a szívben született meg, nem racionális mérlegelés eredménye volt.
Követőit a személyiségéből sugárzó erő, szépség, vonzás húzta Jézus mellé, ellenségeit a tradíció, az érdek szava, a hatalom akarása és a pénz szeretete rántották el tőle és állították szembe vele.
A korabeli zsidóságban ők voltak a véleményformálók, az etalon, a fundamentalisták, az Úr követői ellenben a veszélyes rajongók, szenvedélyes és lázadó mozgalmárok, „eretnekek”.
Ma sincs ez másképp. A befolyásukat, kiváltságaikat féltő „hatalmasok” nem csak egy mozgalom vezetőit készek néha megölni, (ma pl. karaktergyilkossággal, rágalmakkal), hanem ezzel a hallgatóságuknak is üzenni akarnak.
Jézus Krisztus jogtalan kivégzése, vagy Heródes gyermekgyilkossága, nemcsak a Messiás ellen irányult, hanem a reményt akarta elvenni a nemzedéktől, hogy eljöhet/eljött a Messiás.
Megfélemlítés is volt, nehogy valaki azt gondolja, hogy amíg ők regnálnak, addig itt lesz más Messiás.
Ugyanígy van a kegyelem evangéliuma. Amikor karaktergyilkosságot követnek el a kegyelem evangéliumának hirdetői ellen, vagy az üzenetet sározzák be, nevezik méregnek emberek előtt, akkor a saját híveiktől is elveszik a reményt, hogy véget érhet az a kemény szolgálat, a gyötrődés, a bűnökkel való küszködés, a félelem, a kárhozattól való rettegés, valamint az embereknek való alávetettség. Üzenetük: „Nincs szabadulás Egyiptomból!”
Nincs új a Nap alatt.

Mivel a keresztény fundamentalizmus visszatérés és ragaszkodás a Biblia eredeti, betű szerinti szövegéhez, illetve a „nagy emberek” tradícióvá kövült értelmezéséhez, ezért a valódi kereszténység nem lehet fundamentalista.
Mert fundamentuma egy élő személy, Jézus Krisztus, aki él, beszél, vezet, személyeket és közösségeket.
Ő tudja, minek van itt az ideje, és Szelleme által időszerű nézőpontból láttatja a régebbi igazságokat azzal, aki akar látni.
Aki nem akarja így látni, annak úgy tűnik, nem is bibliai igazság az, amire most a fény vetül.
A hagyományok is a Szellem egy időszakban adott vezetéséből, szavaiból, „kameraállásából” alakultak ki, de most egy új, teljesebb képet rögzít a mennyei operatőr.

Most a kegyelem evangéliumára vetül új fény, és úszik a kép a premier plán felé.
Amikor rögzül majd, Jézus arcát fogja látni nagy-totálban az egyház, amit kegyelem evangéliuma vetít az emberek elé.

Ennek a látásához, és a látás bátor vállalásához van szükség egy, Jézus megismeréséhez hasonló „Aha-élményre”, mennyei kijelentésre. Ez karizmatikus élmény. Hiányában maximum értelmi elfogadás jön létre a „kegyelem evangéliumával” kapcsolatban, ami könnyen meginog érdekek, és félelem miatt.
Meg ki is hűl hamar, és az ilyen hívő visszateszi a kegyelemről szóló üzenetet szíve-agya polcrendszerében a többi tanítás közé, mondván: „Ez is csak egy keresztény tanítás a sok közül” és „kiegyensúlyozásra” törekszik. Kis tüzet egy kis vízzel próbál keverni.
Megunta a kegyelem evangéliumát. Soha nem érte el a szívét a kijelentés, maximum használta az üzenetet, amíg érdekei mást nem diktáltak.

Pedig ez az evangélium egész Biblia és üdvtörténet szíve és lényege!

(Függelék: A világ jelenlegi helyzete, a koronavírus-járvány az egyház állapotát is megmutatja.
Nem tudunk többet tenni, mint a humanista nem hívők. Segítünk természetes eszközökkel. Meg imával.
De miért nem tud az Úr közülünk valakit odaküldeni a lélegzetvételért küzdőkhöz, hogy meggyógyuljanak? Bennem sincs ilyen hit, ilyen erő, nem kaptam erre utasítást, csak leírom. Ne érezzen senki bűntudatot, de azért tudatosítsuk, hol tartunk.
(Súlyosan fertőző betegért csak Jézus imádkozott, az apostolok sem, ezért senki ne induljon a kórházakba „csak hitből”.)
Viszont az Úr az övéinél nagyobb csodákat is ígért.
De jó lenne valóságosan segíteni! Az Ő szeretetének az erejében. Végtelenül bosszant a sok ítélet-hirdető prédikátor, akik a bűnökre mutatnak. Nem okoskodni, moralizálni kéne, hanem Jézusnak nagyobb ajtót nyitni.
Nem gondolom, hogy történelmi ítélet, ami zajlik, azt sem, hogy az apokalipszis nyitánya zajlik.
Nem veszi be a gyomrom, hogy Isten küldte volna a járványt, de szerintem nem is direkte a Gonosz.
Az emberek nem hallották hosszú évek óta a valódi evangéliumot. A világ a bűnben vesztegel.

Hasonló egy, valaha gyönyörű, de teleszemetelt ligethez, a világ.
A szemétben, a bűnben pedig megteremnek a patkányok, a férgek, amelyek kárt okoznak azoknak is, akik nem turkálnak a szemétben. Szerintem „szervesen” nőnek ki, jelennek meg a bűn valóságából a bajok, háborúk, járványok, katasztrófák, időről-időre.
Aztán a gonosz is kihasználja a helyzetet, de Isten is változásokat hoz létre a válságban. Meg az ítélkező prédikátorok is nyomják a tutit. A Menny azonban ma is az emberek oldalán áll.
Hiszen, azonnal és ingyenesen el lehetne szállítani a bűn szeméthegyeit.
Jézus elintézte ezt, de az emberiség nagy része még ragaszkodik hozzá.
Az egyház maga is néha beletúr a zavarosba, de főként morális, „jó ember-faragó” evangéliumot prédikál, már ha van ideje birodalom-építései közben erre is.
De nem az ingyen kegyelem, nem Isten feltétel nélküli szeretetének üzenetét hirdeti – ha hirdeti.
Persze Isten is felhasználja a csapásokat, a bajokat a változtatásra, a jellemformálásra, a Krisztusibb karakter kialakítására.
Én jobban örülök egy tolószékből, vagy lélegeztető-géptől felugró gyógyult tökéletlennek, mint egy krisztusi karakterű, de járóképtelen, vagy Mennybe költözött testvérnek. Valószínűleg Jézus is.
Majd kiformálja benne gyógyulása után a karaktert.)

Az Írás, a Biblia, amely Isten beszéde, a mindenkori természetfeletti vezetés, karizmatikus élmények és az élő közösség kereteit jelöli ki.
Biztosítéka annak, hogy ne tévesszük el Jézusnak a Szellemen keresztüli irányítását, szavait, világosságát.
Szól is az Íráson keresztül Jézus, de a szívhez és ezt követi a megértés az értelemben.
A Biblia fundamentalista értelmezése, vizsgálata, nem tud a személyes életben és a közösségek életében irányítást, minden helyzetben vezetést adni.
Ez a szívben történik. Ezért jött el a Szent Szellem, aki az Írást is inspirálta.
Ahogy Jézus feltámadásáról, áldozatáról, természetéről nem lehet senkit pusztán értelmileg meggyőzni, úgy ennek gyümölcséről a kegyelem evangéliumáról sem. Ez természetfeletti módon történik és az Úr maga teszi.
Ezért ne is erőlködjünk szerintem az értelmi okoskodással. Inkább hirdessük az evangéliumot.