"Hiperkegyelem",  Evangélium,  Gyülekezet, közösség,  Hitéleti írások

A Biblia értelmezése, avagy, Igazán az éber, kinek nyelve héber.

                               
Fiatal hívőként szerettem volna, ha a Biblia szövege olyan egyértelmű lenne, mint egy logikus német filozófiai írás, vagy orvostudományi értekezés.  Nem is értettem, hogy Isten miért nem a kétszer kettő egyértelműségével közölte minden igazságát? Miért vannak különféle értelmezések, teológiák?
Miért nem volt egyértelműbb Isten?
Nagyon kevés olyan tényként, vagy definícióként rögzített igazságot találunk a Bibliában, melynek csak egy magyarázata értelmezése lehet. Ilyen a teremtés ténye, hogy Isten teremtette a világot. (A hat nap értelmezése, aztán, hogy kész fajokat teremtett, vagy használt valamiféle evolúciót, az máris viták tárgya).
Ilyenek még a történelmi tények, melyeket a Biblia rögzített, aztán Jézus Krisztus halála és feltámadása és ilyen, hogy az ember igazzá a hite, bizalma által válik. Egyébként, majdnem minden máson lehet vitatkozni és csak a Szent Szellem bizonysága az, amely minden embert külön-külön megerősít egy-egy igazság helyes értelmezésében.

Lehetséges, hogy nem akarta Isten, hogy vallásos robotok legyünk. Ezt csak felekezetek, gyülekezetek várják el, úgy, hogy egyes értelmezéseket abszolút igazságként, alternatívák nélkül mutatnak be a hívők előtt. Isten azt akarhatta, hogy gondolkodjunk, értelmezzünk, ezért sokszor beszélt képekben, példázatokban. Néhol a Biblia történetei, kijelentései ellentétesek is egymással.
Alig van olyan ige, amely környezetéből kiemelve helyesen értelmezhető lenne. Mindig a minél teljesebb szöveg ismerete, értelmezése tisztítja ki a képet egy-egy igazságról. De még ez sem elég. Kell a Szent Szellem segítsége is.  Ha eljutunk a Szent Szellem által egy-egy dologban a békességre, a megnyugvásra, akkor mindig rájövünk, hogy az igazság az emberre vonatkoztatva rugalmas, nem merev, nem sebezni akar, hanem Jézus felé terelni és megmenteni.
A „helyes hasogatás” (orthotomeó) ezt jelenti. A szöveg minél átfogóbb vizsgálatán és a Szent Szellem tanításán, vezetésén alapuló igemagyarázatot, tanítást. Mert muszáj vágni, nem lehet a teljes Bibliát végigmagyarázni a szolgálatok alkalmával.

2. Tim. 2.14.-15.
Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve [őket] az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.
Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.

 
A kiragadott igék tekintéllyel áterőltetett értelmezése vitákat, szócsatákat, kötekedést generál, mert nem tesz bizonyságot mellette a Szellem a hívőkben. Nem is becsületes az ilyen igehirdetés és gyakran kíséri a prédikátor megszégyenülése. (Aminek a kimagyarázáshoz más kiragadott igéket szokás elprédikálni.)

PÉLDÁUL, maga a törvény, vagy annak szíve a Tízparancsolat, ugyan igazság és alapja az emberi együttélésnek, szabadságnak, boldogságnak.
A kereszténység egy része azt mondja, hogy mivel újjászülettünk és
bennünk van Isten Szelleme, képesek vagyunk megtartani a törvényt.
Nem csak a tapasztalat, de számos ige is ellentmond ennek.
Aztán van, amit én „szándék-teológiának” hívok. Eszerint tényleg nem vagyunk képesek betölteni a törvényt, de mégis mindent meg kell tennünk, hogy ezt megtegyük. Ezt kell célként kitűznünk.
Szépen hangzik. De ha ezt valóban célként állítjuk magunk elé és alárendeljük ennek időnket, akaratunkat, személyiségünket, kapcsolatainkat, akkor ebből egy modern szerzetesi életforma lesz. Eltorzul a hívő személyisége, és tönkremennek legfontosabb kapcsolatai. Nem tud feleség, apa, anya, férj lenni. Minden mentális erejét leköti a célja, szándéka. Úgy véli „teljes erejéből” így kell szeretni Istent. Rengeteg sebet okoz maga körül, mert az „Istenszeretéstől” nem jut ereje ideje, kedve az embert is szeretni. Családját is nagyon megviseli ez a törekvése. Maga az elgondolás is logikátlan értelmetlen, fanatizmus szülte, különösen egy kereszténytől, aki ismeri a kijelentést a törvény megtartásának lehetetlenségéről és a kegyelemről.
Hiába tűzöm ki célul, hogy helyből átugorjam a kétszintes házunkat. Akárhogy akarom, akármennyit edzek, akármit csinálok, ezzel a testtel, emberi hús-testtel, nem fog menni.
Ez az, amiért nem is tesz bizonyságot a Szellem ezen értelmezés mellett, mert Ő is szeret és nem megnyomorítani jött. Pedig több helyen mondja az ige, hogy „tartsd meg a parancsolatot és élsz, vagy tűzd ezt célul magad elé”. De azt is mondja, hogy senki nem képes rá, ezért is jött a Messiás.
Pál, Jakab apostolok leírták, hogy vétkeznek időnként, Péterről is tudjuk, hogy Pünkösd után is követett el bűnt. Most akkor mi van? Gondolkodni kell és figyelni a Szellemre.

Sok látszólagos ellentmondás van a Bibliában, amit csak a szöveg összefüggésében való vizsgálat, gondolkodás és a Kegyelem Szellemének a tanítása, bizonysága tud nyugvópontra vinni az hívő szívében. 

Maga a héber nyelv is az értelmezés sok alternatíváját rejti magában.

Az Ószövetség legnagyobb része héber nyelven íródott. A héber írás eredetileg nem jelöli a magánhangzókat. Az újságok is többnyire központozás nélkül jelennek meg ma Izraelben. A héber írást emlékeztető írásnak nevezik, lévén hogy a szavak alakja csak emlékezteti az olvasót a lehetséges jelentésre. Tág tere van így az értelmezésnek, annál is inkább, mert a szavak helyes olvasatához a szövegösszefüggés vezet el, amely maga is lehetséges olvasatok adott értelmezéséből állt össze.
Egy héberül jól beszélő ember mégis ugyanolyan gyorsan olvas, mint egy magyarul olvasó ember: adott idő alatt ugyanannyi oldalt. A különbség viszont az, hogy a hébert olvasó agya, a magyarul olvasóénak a sokszorosával pörög, mérlegelve a lehetséges olvasatokat.
A héber írással Isten maga képezte, kondicionálta évezredek óta a zsidóságot az intellektuális csúcsteljesítményekre. (ld. szövegértés) Muszáj, egy átlagos zsidó gyermeknek kreatívabbnak elemzőbbnek, logikusabbnak lennie egy átlagos nem zsidó gyereknél, különben nem tud az anyanyelvén olvasni.  A zsinagógákban ma sem szabad központozott bibliai szöveget használni a felolvasásnál. A zsidó hagyomány is tudatosan őrzi ilyen módon az értelmezés szabadságát még a szent iratok vonatkozásában is.
Nézzünk egy példát magyar szavakkal.

Pl. Ilyesmit lát a héber szövegben az olvasó:         „R T M  V R S T”
Hányféleképp érthetjük?
               írtam                                            verset
               irtom        a                               verset
               értem                                      Varsót
               értem      a                                  verset
               írtam      a                                   vöröset
               irtom      a                                   véreset    stb
Az olvasónak kell eldönteni az eddig megértett szöveg alapján, melyik a helyes értelmezése a szövegnek.

A Biblia Isten igéje. Miért kellett Istennek pont ezen a nyelven leíratni a Biblia nagy részét? Miért nem tételesen, rendszerezetten, német filozófusként, megfellebbezhetetlenül adta át az emberiségnek a legfontosabb, menny és pokol között eligazító üzenetét? ( A Tízparancsolatot ő maga írta le héberül.)
Biztos vagyok abban, hogy tudatosan tette ezt. Azt akarta, hogy az Írás szövege éljen, az olvasója gondolkodjon, értelmezzen, véleményt, álláspontot alakítson ki. Héberül csak az tud helyesen felolvasni, aki érti is a szöveget, ami a magyar esetében pl. nincs így: miközben a gyerek hangosan olvas, az esze máshol is járhat.
Meg akarta őrizni a biblia szövegét kincsesbányának minden nemzedék számára, sőt a modern költőket megelőzve olyan szöveget adott, amely folyamatosan alkotja, teremti magát.
A héber írás bepillantást is enged Isten módszerébe, amellyel az embert az ő igazságának a megértésére elvezeti. A Biblia szövege hasonlít a mássalhangzóírásra. A mássalhangzók bizonyos igazságok ,melyeket egymással összekötni, magánhangzókkal ellátni, az ember feladata, alárendelve magát a Szent Szellem értelmezésének.
Nem egészíthetjük ki ötletszerűen a héber írás jeleit magánhangzókkal. Ugyanígy a Biblia szövegét sem magyarázhatjuk tradíció, vagy aktuális érdekek alapján. A héber szöveget igazán és mélyen az érti aki írta.
A Bibliával is így van. Ezért is jött el a Szerző.
Nem csak ezért, de ezért is.
Ezért mondja János, hogy van felkenésünk a Szenttől, így mindent tudunk. De nem mindent tudunk tudatosan.
Csak néhány veretes igazság van tételesen kijelentve, néhány szó van központozva, ha folytatjuk a héber írás és a Biblia párhuzamát.
Ilyen hogy Jézus Krisztus a Messiás, hogy a benne való hit teszi igazzá az embert és még néhány. A többinél nem gondolkozhat helyettünk a pásztor, a tanító, nekünk is meg kell ezt tenni. Persze az ő segítségük nagy áldás, ha alázatban és a Szellem ösztönzésére történik. De nekünk is kell keresni a Szent Szellem értelmezését az igazságok feltárása során.
Soha nem akarta az Úr a dogmatizmust, a tanok, az olvasatok bemerevedését.
Ezt nagyon fontos figyelembe vennünk, amikor pl. a kegyelem – törvény kérdésében végleges, megfellebbezhetetlen válaszokra törekszünk.
A görög Újszövetség szövege nem olyan látványosan, mint a héber, de őrzi ezt a rugalmasságot a szóképek, történetek, látszólagos ellentmondások, példázatok miatt. A variációk persze nem végtelenek: erről is a szöveg gondoskodik.
Elképesztő nyelvi teljesítmény a Biblia szövege!
A reformáció, a protestantizmus abbéli igyekezetében, hogy a katolikus babonaságokat, dogmákat és hagyományokat teljesen átrostálja az Ige szűrőjén, fogalmazta meg a „sola scriptura” elvét.
Ez a módszer sok hívőben, gyülekezetben szinte neurózis szintjére dagadt fel: minden vitás kérdésben olyan bizonyosságig akarnak eljutni az igék vizsgálatában, mint Jézus feltámadása, a Szent Szellem eljövetele, stb. kérdésében.
Azt gondolom Isten maga szabott gátat ebbéli erőlködésünknek. ( Itt megjegyezném, hogy Jézusra sem volt gyárilag ráírva: „Én vagyok a Messiás”- kortársai közül a hívők ellenvélemények sortüzében hittek benne, és követték Őt. Ma is ahhoz, hogy valaki hívővé váljon, a szívét is meg kell meggyőznie Isten Szellemének.
Miután vizsgáltuk egy témában a Biblia szövegét és nagyon valószínűnek látszik az egyik értelmezés, de mégsem 100% a szöveg alapján, de a Szellem is bizonyságot tesz mellette, akkor fogadjuk el a Szent Szellem megerősítését a szívünkben, tudva, hogy vannak témák, amelyekben a Biblia szövege nem állít a 2×2=4 bizonyosságával. Még ha tévednénk is, a kegyelem korrigálni fog, mert az Igazság elsősorban egy személy, nem pedig tétel.


I. János 5.10.
Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában.

A bizonyságtétel vonatkozhat a Megváltás aspektusaira is: csodák, kegyelem stb.


I. János 2.20.
És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.

Belül mindent tudunk. Azt is, amit a Biblia nem kategorikusan állít, vagy amely állítással szemben lehet felhozni bibliai érveket. Isten akarta így szerintem, hogy kicsit Ábrahámok, és első egyházbeli hívők lehessünk, akiknek nem volt Bibliájuk, illetve írott Újszövetségük, de volt szívük és Istenük. Szerintem ez is része a felnőtté válásnak, amikor már nem kikényszerített engedelmességben jár a hívő, hanem olyanban, amit önmaga választott.
Ez az autonóm, belülről fakadó erkölcs kora, melybe szabad választások, gondolkodás, keresés, tévedések és a megtalált kincsekhez való hűség nélkül sosem juthatunk el. Ha ezt elutasítjuk, úgy vélem csak a járóka biztonsága marad.


               „Szabad vagyok. Mondta a majom a rácsnak.
                Én nem! Mondta a rács, engem majmok köré zártak!”
                                                                                      (Rolls Frakció 1981)

„Csak az írás!” Vagy „Csak az írás és a szív”?
Természetesen hiszem, hogy a Biblia az abszolút igazságot tartalmazza, de néhány kérdésben úgy, hogy a Szent Szellem vezetése, bizonysága nélkül nem tud az ember tartósan békességre jutni, mert folyamatosan, Bibliából vett érvekkel lehet támadni és támadják is azt, aminek örülünk, és amiben hiszünk. Nem Jézus feltámadása, nem a hitből való megigazulás ilyen, de a törvény-kegyelem vitájában mindig is lesznek a törvénykezésnek igei ellenérvei.
Illúzió szerintem azt várni, hogy az elragadtatás előtt olyan bibliai érv-arzenált tudunk felsorakoztatni, amely láttán a kevert evangélium és a törvénykezés hívei kapitulálnak. Ha pedig a magunk meggyőzésére akarunk a 100%-ban, „csak az Irás”-ból bizonyítékot, az meg neurotikussá tehet.

A nemzetek között az evangélium a törvénykezéssel, rendszerekkel, tradíciókkal, az ezeket képviselő tekintélyekkel való küzdelmekben kezdett el terjedni, ebben a küzdelemben őrződött is meg, és akkor voltak robbanásai, amikor a „hitből igaz” „hite miatt kegyelembe fogadott és ott
megtartott”- felfogás képviselői bátran hirdették, amiben hittek. Így van ez szerintem ma is.

Mindezek mögött felsejlik a Gondviselés humora. Tetszik ez Istennek.
Mély bölcsesség van abban, hogy a racionális, logikai Biblia-értelmezéssel nem képes a hívő bizonyos területeken matematikaian adekvát eredmények, bizonyítékok „kitermelésére”.
Kell a SZERZŐ személyes jelenléte is a szív békességéhez. Így kondicionálja a nagy Pszichológus a gyerekeit arra, hogy a törvénynek, a kikényszerített, heteronóm erkölcsnek korszakából, a járókából, egy kamaszkori lázadáson át, eljussanak a felnőttségbe, a szabadon választott, az autonóm erkölcs korába a szív sabbathjába.
(Nem jó tartósan benne maradni a régi miatt lázadó, elégedetlenkedő kamasz-korban, mert szükséges ugyan a személyes és a szellemi életben is, de ha elnyúlik, defektessé tehet.)

Kell, hogy az ember, bátran kövesse a szíve bizonyosságát, ha ebben az Írások és a Szerző mindennapos közelsége is támogatják, akkor is, ha ugyanabból az Írásból tekintélyes emberek mást erőltetnének ránk.

Amikor a keverék evangélium, a saját, és nem az ébredés érdekeit követő rendszerek, intézmények, testvérek miatt méltatlankodom, mérgelődöm, („Hiszen nincs igazuk! Nekem van igazam!”), néha szinte hallom Mennyből annak a kuncogását, aki maga az Igazság.
Mert jókedvű, nyugodt és derűs a mi Istenünk. APA. Jó Apa.

Egy hozzászólás

  • andris777

    Kedves Mihály!

    Maximálisan azonosulni tudok ezzel az írásoddal (és a többivel is).
    Nagyon sok emberi időt és energiát fektettem a nehezen érthető igeszakaszok értelmezésébe, és nem jutottam sehova, csak még frusztráltabb lettem.
    Az elmúlt néhány hónapban azonban a kegyelem evangéliumának felfedezésével többet megértettem Istenből, mint amennyit saját erőből valaha is megérthettem volna. Isten nagyon bensőséges módon, a Szellem által megvilágosította nekem azt, hogy ki is Ő valójában. Olyan ez, mint egy második megtérés.
    Sok áldást kívánok!

    Cs. András

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.