Érted vagyok szabad.
Látni téged, fára mászok,
Hozzád jutni, vízen járok.
Lábadra öntöm kincsemet,
Odaülök, Rád figyelek.
Nem
vagyok jobb senki másnál,
Szesztengerben
rám találtál.
Porrá
tört, oly szép és jó vagy,
Érted
lettem, érted, szabad.
Sáros arccal és még vakon,
Végigbotlok a városon.
Látni, nem az Isten házát,
Arcod fényét, tisztaságát.
Több
sem vagyok senki másnál,
Bárhol voltam, rám vigyáztál.
Minden kincsem te vagy. Te vagy.
Érted vagyok, érted, szabad.
Rothadásom befejeztem,
Síromból is hozzád mentem,
Nagyon vágytam veled lenni,
Halál sem bírt visszanyelni.
Mint bárki más, olyan vagyok,
Kincsem csak, mit tőled kapok.
Én vagyok a leggazdagabb.
Érted vagyok, érted, szabad
Keresztednél tagadtalak,
Rettegtem és szívem szakadt,
Lett volna egy sötét sarok,
Odabújok, ott maradok.
Erőlködtem, mint bárki más,
míg kegyelmed el nem talált,
Azóta, ha
újra félek,
Nem magamat, téged nézlek.
Harmadnapon meghülyültem,
Nem is hittem, úgy örültem,
Rohantam vissza az úton,
Agyalva pár órás múlton.
Nem is különb senki
másnál,
Bármit tettem, mindent láttál,
Még sincs szégyen, csakis te vagy.
Érted vagyok, érted. szabad
Haláloddal halhatatlan.
Ember, aki veled haltam.
Élünk. Mindig velem maradsz.
Így vagyok örökre szabad.
Mint
mindenki, olyan vagyok.
Miért szeretsz? Ez a titok.
Hagyjanak is okos szavak!
Érted vagyok, érted, szabad.
Naggyá válni nem akarok.
Így jó nekem, ember vagyok.
Pont olyan, mint a többiek.
Kiket szeretsz, földiek.
Dallá váltál a szívemben,
Dallam-folyóvá lelkemben,
Vers, mit el sem gondolhatok,
De örökké ömleni fog.