Gyülekezet, közösség,  Hitéleti írások

Miért nem viselitek el inkább a kárt?

Probléma-e az, ha az egyik keresztény feljelenti a világi hatóságoknál a másik keresztényt? Igen, probléma. Pál ezért rója meg a korinthoszi hívőket.

1 Kor. 6:1-7. (RÚF 2011)Hogyan képes valaki közületek a hitetlenek előtt törvénykezni és nem a szentek előtt, ha peres ügye van a másikkal? Nem tudjátok, hogy a szentek a világot fogják megítélni? És ha ti ítélitek meg a világot, talán méltatlanok lennétek a jelentéktelenebb ügyekben való ítéletekre? Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk megítélni? Mennyivel inkább a mindennapi élet dolgait! Azért, ha a mindennapi élet dolgaiban pereskedtek, azokat ültetitek a bírói székbe, akik a gyülekezetben a legkevésbé számítanak? Megszégyenítésetekre mondom. Hát nincs köztetek egyetlen bölcs ember sem, aki ítélkezhetne a testvérek között? Hanem testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt? Egyáltalán már az is gyarlóság, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem viselitek el inkább a kárt?

Pál konklúziója megdöbbentő. A legrosszabb az, ha hívők a világi hatóságok előtt pereskednek egymással. Azonban már az is gyarlóság – eredetiben vereség, kudarc, veszteség a görög héttéma – ha házon belül pereskednek egymással.
A keresztény ember kudarcot vall, amikor az egyházon belül pereskedik, vagyis el akarja érni, hogy igazságot szolgáltassanak neki. Miért nem tűri inkább a kárt? Hogy merészel Pál ilyet mondani egy sértett embernek? Hogyan merészeli azt tekinteni normálisnak, ha beadakoztál tízmillió forintot, amit aztán a gyülekezet vezetője beépített a saját kétmilliárdot érő házába, te nem akarod sem visszaszerezni a pénzt, sem börtönbe juttatni az illetőt?
Az alapja erre az, hogy mi a világot fogjuk megítélni.
A legtöbb keresztény ezt nem érti. Azt gondolja, hogy Jézus a bíró és ő fogja megítélni a világot. Azonban Pál egyértelműen úgy gondolta, hogy Jézus minket is bele fog vonni az ítélettételbe.
Ez valószínűleg egyenes következménye annak, hogy az egyház az ő teste. Ha Jézus bevon minket a világ megítélésébe, akkor miért nem hozunk ítéletet mi magunk?
Ezek alapján le kell leplezni a hatalmával visszaélő gyülekezeti vezetőt? Igen, fontos leleplezni. Szembesíteni kell a tettével? Igen, szembesíteni kell vele. A szembesítés lehetőséget ad az illetőnek arra, hogy esetleg megcáfolja a másik felet. Amennyiben igazak a vádak, akkor pedig lehetőséget kap arra, hogy elismerje a bűnösségét, és amennyiben lehetséges kártérítést adjon a sértetteknek.
Mi történik akkor, ha nem tudja hitelt érdemlően megcáfolni sem a vádakat, és nem is ismeri el a vétkességét?
Amennyiben egy egész közösség ellen követte el, akkor a közösség feladata, hogy bírókat állítson és eldöntse, hogy mi történjék a vétkessel.
Na de mi van akkor, ha ez nem lehetséges? Mi van akkor, ha a közösség egy része elhiszi, hogy a vezető tökéletes és a leleplezés csupán a sátán munkája?
Ebben a sajnálatos esetben azon hívők számára, akik úgy ítélik meg, hogy a vádak igazak, nem marad más hátra, mint elhagyni a gyülekezetet, és tűrni a veszteséget.
Ebben az esetben sem lehet feljelenteni a hatalmával visszaélő vezetőt? Persze, hogy lehet. Azonban Jézus Krisztus nem tenné.
Pál ezért érvel a pereskedés ellen. A krisztusi ember nem akar bosszút állni, nem akarja rács mögött látni a vétkest.

1Pét. 2:18-25. (RÚF 2011)Ti szolgák teljes félelemmel engedelmeskedjetek az uraitoknak; nemcsak a jóknak és elnézőknek, hanem a szívteleneknek is. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr el valamilyen sérelmet, igazságtalanul szenvedve. Mert milyen dicsőség az, ha vétkeztek és ezért tűritek a verést? De ha jót cselekedve szenvedtek és tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatatok el, hiszen Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek, aki bűnt nem cselekedett, sem álnokság nem hagyta el a száját. Amikor szidták nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett nem fenyegetőzött; hanem ráhagyta az igazságosan ítélőre. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk: és az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

Péter itt olyan dolgokat mond, amit a legtöbb keresztény inkább megtagad Jézus nevében. Igen, előfordul, hogy az ember olyan helyzetben találja magát, hogy kegyetlen és igazságtalan főnöke van, és legalább átmenetileg tűrni kell. Az ókorban a rabszolgáknak még az a lehetőségük sem volt meg, hogy felmondjanak, tűrniük kellett akár egy életen át.
Amikor a gyülekezeti vezető visszaél a hívők istenfélelmével és hiszékenységével, és azok beadakoztak egy csomó pénzt, amit aztán a vezetőnek esze ágában sincs visszaadni, akkor bizony marad a veszteség eltűrése, és az emelt fővel való távozás.
Amikor ezután a hatalmával visszaélő vezető minden gazembernek elmondja a távozókat, és azt mondja róluk, hogy méltók arra, hogy elevenen szálljanak a pokolra, mint Kóré és társasága, akkor is marad a tűrés. Nem viszonozzuk a szidalmat, mert Jézus ezt a példát hagyta nekünk.

„És akkor csak hagyjuk, hogy ez a bűnöző tovább garázdálkodjon?
Nem is jelentjük fel a köztörvényes bűncselekményekért?”
Igen hagyjuk, de nem „csak”. Az igazságosan ítélőre hagyjuk.
Azért, mert nem biztos, hogy mi, mint érintettek igazságosan tudnánk ítélni. Isten viszont tökéletes és minden körülmények közt igazságosan ítél.
Jézus, az Isten fia is ráhagyta az apjára az ítéletet.
Mi is hagyjuk rá nyugodtan. Már csak azért is, mert mi is bűnös emberek voltunk, akik irgalomra szorultunk, és amikor irgalomra szorultunk, akkor Jézus maga vitte fel a bűneinket a testében a fára, hogy vele együtt meghalhassunk, majd feltámadva az igazságnak éljünk.
Mert olyanok voltunk, mint a tévelygő juhok, vagdalkoztunk össze-vissza. Most azonban megtértünk lelkünk felvigyázójához, nyugodjunk meg őbenne, figyeljünk, hogy meghalljuk az ő hangját, a jó pásztor hangját

.„Ez jól hangzik, de ha téged károsított volna meg, akkor nem így gondolkoznál!”
Húsz évig jártam a Hit Gyülekezetében. Annyi pénzt adakoztam be, amiből ma Budapesten tudnánk venni egy szép lakást. Ma már nagyon sajnálom, hogy így tettem. De nincs mit tenni, mint eltűrni a veszteséget. Természetesen a következtetéseket levontam: még egyszer nem húznak be ebbe a csőbe. De a perlést egyáltalán nem támogatom.

„Akkor bármilyen bűnt, csak úgy szó nélkül tűrni kell?”
Egyáltalán nem. A vezető bűne nem lett szó nélkül eltűrve. Leleplezték és az egész ország számára világos, hogy mit tett és milyen ember.
Aki még ezután is bizalmat szavaz neki, az magára vessen.
Nekünk nem feladatunk azokat megvédeni, akik nem akarják, hogy megvédjük őket. A mi feladatunk az evangélium hirdetése, és minél több magyar ember Jézus tanítványává tétele.
Testvérek! Minket Jézus arra hívott el, hogy az ő tanítványai legyünk. Nem emberek tanítványai, hanem az élő Isten tanítványai. Ezért ne embereket kövessük – ha mégoly bátornak és az igazság bajnokainak tűnnek is -, hanem Jézust. Ő a mi pásztorunk!

Pacsay Zsolt, alias Ben

2 hozzászólás

  • Lovas András

    Üdvözletem!

    Nagyon tanulságosak ezek a posztok, örültem nekik. Jómagam is egy gyülekezet hálózat vidéki pásztor vagyok, sok sok kérdéssel a belsőmben 🙂 Szeretnék érdeklődni, hogy van e esetleg konkrétan a tized kapcsán egy kis összefoglaló, értve ez alatt a helyes és igei megközelítést ezzel kapcsolatban.
    Köszönettel
    András.

    • Kántor Mihály

      Köszönöm megtisztelő a figyelme.
      Ha nincs összefoglaló a honlapon a tizeddel kapcsolatban akkor hamarosan teszek fel egyet.
      Ami természetesen az én véleményem nem abszolút igazság.
      Üdvözlettel Kántor Mihály

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.