Gondolkodom, tehát gyerek vagyok. V.

Táncolnak a fák.

Nézd csak! A fák balettoznak!
Ágaikkal hajladoznak,
mint táncosnők a karjukkal.
Táncolnak, csak önmagukkal.

Mi mozgatja őket? A szél?
Csak fújdogál, de nem beszél?
Tánctanárnak bizony fura:
Hajlítgat, de nagyon kuka.

Anyu, ezt te nem jól tudod,
ebben én okosabb vagyok!
Szól a szél, a fák is értik,
meg mi, kicsik, akik nézik!

Elment az áram.

A tévénk elsötétedett.
Eltűnt a fény a szobákban.
Nem látok semmit. Mi lehet?
Láng lobban. „Elment az áram.”-
szól apa és gyertyák égnek.
Hú, de szép kis ugri fények!
Gyertyalángnál falatozunk,
nevetünk meg társasozunk!
Anyu, apu, ez este
jobb már nem is lehetne!
Áram! De jó, hogy elmentél!
És te többet itt nem lakhatsz!
Ide már nem jöhetsz haza,
mert ki fog dobni a papa!

Diplomata a homkozóban.

Kicsikém, jaj ne sarazz már!
Csupa kosz a ruhád, kezed!

Anyukám, én nem sarazok.
Neked főzök finom levest!
Tudod is, hogy sírni fogok,
hogyha mindet még nem eszed!