Evangélium,  Gyógyulás,  Hitéleti írások

Megvan az Isten népének a szombatja 2.

Az Isten népének a szombatja a cselekedetektől való megnyugvás. Milyen tettektől való megnyugvásról szól a Biblia? Nem kell többet semmit se csinálnunk, csak fekszünk az ágyon és üdvözült mosollyal bambulunk? Dehogyis! Azoktól a cselekedetektől nyugszunk meg, amikkel Istennél akarnánk bevágódni, szabályok követésétől, önmagunk megigazítására tett erőlködésektől, egyszóval a holt cselekedetektől. A szombati megnyugvás árnyképét mutatja meg az ószövetség, amikor leírja, hogy milyen lesz az a hely, ahova Isten vezeti be az Izrael fiait.

5 Mózes 6:10-11. (RÚF 2014)
„Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba, amelyet nem te építettél, minden jóval telt házakba, amelyeket nem töltöttél meg, ásott kutakhoz, amelyeket nem te ástál, szőlőkhöz és olajfákhoz, amelyeket nem te ültettél, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –, …”

Ez csak az árnyképe a valóságnak, ami a Krisztus. Jézus bennünket olyan városba vitt, a kihívottak egyházába, mely hegyen épült, melyet ő maga épített és nem mi; olyan házba vitt be, olyan gyülekezetbe, amely tele van minden jóval, ahol mindenkinek van ajándéka, amivel szolgál a többiek felé, ahol próféták vannak, segítők, buzdítók, gyógyulások ajándékai. Olyan városba vitt minket, ahol mindenkiben ott van egy olyan kút, amit maga Isten ásott, amiből ömlenek a Szent Szellem folyamai; végül pedig olyan fákról eszünk gyümölcsöt, amiket nem mi ültettünk, mert ezek mi magunk vagyunk, akiket az Úr ültetett el, és mert ezek a Szellem gyümölcsei, amiket egymás számára termünk meg. Ez az Isten népének a szombatja! Ez hiányzik mindannyiunknak, ezt nem látjuk magunk körül.

Most nézzük meg a születésétől fogva vak szombati napon való meggyógyításának a történetét.

János 9:1-7 (RÚF 2014)
„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta az Isten cselekedetei. Nekünk, amíg nappal van, annak cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Ezt mondta és a földre köpött, sarat csinált a nyállal és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.”

A szombatba való bemenetelnek egy másik aspektusát mutatja ez a gyógyulás: Jézus megnyitja az ember szemét és az látja a valóságot. A mai gyülekezetek tele vannak vakokkal, akik nem látják, hogy mit tett Jézus, nem értik, hogy annyira tökéletes munkát végzett, hogy amikor befejezte leült az Atya mellé. Ezzel szemben az ószövetségi papok, nem tudtak soha leülni, hanem szüntelenül szolgáltak, mert az általuk bemutatott áldozatok, nem tudták tökéletessé tenni az áldozókat.

Ez a vak ember a Laodikeai gyülekezetet jelképezi – ilyen a legtöbb mai gyülekezet –, ahol meg vannak győződve róla, hogy meggazdagodtak, mindenük megvan, pedig vakok és nyomorultak, mert nem látják Jézus tökéletes munkáját. Jézus helyett van sztárprédikátor, akit istenítenek, és aki nagy és elhordozhatatlan terheket helyez az emberekre; Isten áldásait feltételekkel és lépésekkel bástyázza körül; folyamatosan mozgatja az embereket, akik a kevés szabadidőjüket is kénytelenek arra fordítani, hogy húzzák az igát, ami nem könnyű és nem gyönyörűséges. Ezekben a gyülekezetekben nem a szombatot tapasztalják a hívők. Nekik kell építeni a házat, Isten helyett; hajszolják a növekedést, pedig azt Isten adja; nincsenek tele a házak minden jóval, mert gyereksorban tartják a hívőket. A minden jó helyett vannak félelmek, bizonytalanságok, szégyen, elutasítottság érzés és kiszolgáltatottság. A kutak bedugulnak és nincsenek gyümölcsök, csak könyöklések, egymás lenyomása, arrogancia. Ebből hoz ki Jézus, amikor sarat csinál a nyálával, rákeni a szemünkre, utána pedig belemerítjük az arcunkat a küldött, Jézus Krisztus tavába.

Újra látunk! Látjuk Jézus dicsőségét, látjuk, hogy nem erőlködéssel kell megszerezni az örök életet, hanem ajándékba kaptuk. Ajándékba kaptuk a megigazulást, Isten szeretetét és egymást is. Ajándékba kaptuk a gyógyulást, a nyelveket, a magyarázást, a prófétálást és mindent, ami csak a javunkat szolgálja. Nem kell erőfeszítéseket tenni értük, mert Isten szeretetből ajándékba adja ezeket. Ez a szombat!

A születésétől fogva vak történetének az elején a tanítványok kérdezik, hogy miért van ez rajta. Ez a tipikus kérdése azoknak, akik még mindig az ádámi természettel bíbelődnek, ahelyett, hogy Jézusra figyelnének. Az ő szemükben, aki beteg, az valami bűnt követett el és emiatt jött rá a betegség. Ha valakivel valami rossz történik, akkor azonnal gyanakodva néznek rá, hogy milyen bűnös, lázadó ember ez, hogy ilyen történt vele. Ők még meg van görnyedve és a port vizsgálgatják. Azt port vizsgálgatják, amibe Jézus írt. Arra van szükségük, hogy Jézus megérintse őket, felegyenesedjenek és meglássák, hogy mindez azért történt, hogy Isten cselekedetei legyenek nyilvánvalóak. Arra van szükségük, hogy meghallják, amint Jézus azt mondja, hogy én sem kárhoztatlak, menj el és nem vétkezz többet.

Nagyon érdekes, hogy a Laodikeai gyülekezetből az Úr egyenként hozza ki az embereket. Nem a gyülekezet ajtaján kopogtat, hanem az egyének ajtaján. Azt mondja, hogy aki beengedi, azzal együtt fog vacsorázni. Mi történik azokkal, akiknek megnyitja Jézus a szemeit? Nézzük meg újra a vakon született történetét.

János 9:34. (RÚF 2014)
„Erre így feleltek neki? Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiközösítették.”

A farizeusok minden látó embert kiközösítenek. Nem akarják, hogy Jézus kerüljön a középpontba, nem akarják, hogy Jézus tetteiről legyen szó, nem akarják, hogy az emberek lássanak, mert akkor ott fogják őket hagyni. Ez zajlik ma is a hagyományos gyülekezetekben. Amikor egy-egy embernek megnyitja Jézus a szemeit, és azok elkezdenek arról beszélni, hogy mit látnak, hogy mi az újszövetség, akkor jönnek a farizeusok, bebizonyítják nekik, hogy az nem úgy van. Végül pedig kijelentik róluk, hogy bűnben élnek, már elkárhoztak és kiközösítik őket. Aztán a többi vaknak elmondják, hogy ezek nagyon gonosz emberek, ne tartson senki kapcsolatot velük. Sajnos némelyik látó ember, nem akarja, hogy kiközösítsék, és újra megvakítja magát. Miután meglátta Jézus befejezett munkáját, és maga is megkönnyebbült, újra visszatér a keresztény farizeusok tanításaihoz. Azonban Jézus könyörülő Isten, aki elmegy az elkóborolt bárányért is, a farizeusok ajtaján is kopogtat, aki pedig beengedi, ahhoz bemegy vacsorázni, és beviszi az embert a szombatba.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük