Rába Zoltán: A koraszülöttség, méltatlanság helyzete és kegyelem munkája

1Kor 15:3-10 Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.
Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak, azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak, végül mindenki után, mint egy koraszülöttnek, nekem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

Miért nevezi magát fogyatékossággal, váratlanul, problémák közt születettnek Pál? Az emberi lét fizikai, sőt talán szellemi állapotának egyik fontos állomásakor „kedvezőtlen körülmények” között teljesen nem ki fejlődöttként világra jöttnek? Aki fejletlenül, idő előtt, hirtelen születik meg. Aki számos hátránnyal, nehézséggel, szervi és lelki fejletlenséggel kell hogy megküzdjön azért is hogy életben maradjon.
Jobb esetben pedig esetleg utolérheti azokat, akik időben és kellő fejlettséggel születtek.
Tudatos választás volt a részéről, valami olyan mondanivaló miatt, amit fontosnak tartott átadni, de ehhez a szokott mederben való gondolkodásból ki akarta zökkenteni a levél címzettjeit. Így elérve a arra hogy a figyelmüket megnyerje.

Miért használt ilyen szokatlan kifejezést önmagára Saulból lett Pál?
Számos magyarázat van erre.

Szólásmondással való allegória, utalás

Van aki azon a véleményen van hogy egy korabeli (római) szólásra utal Pál, miszerint Cézár idején a szenátusba úgy kerültek be egyesek szenátorként hogy mögötte megvesztegetés állt, vagyis méltatlan módon és méltatlanul kerültek pozícióba. Ezeket nevezték gunyorosan, abortáltaknak, elvetélteknek.
Van egy olyan értelmezés amely szerint ezt a szót akkoriban más értelemben is használták a későn, a szülők idős korában születettekre (a korábbi testvérekhez képest időben nagy különbséggel).
De ennek Pál szavaival összekapcsolása erősebb logikai tornát igényel, de nem lehetetlen.
Mindenesetre Pál nem tartja magát méltónak , ahogy azt az leső korintusiaknak írt levélben a következő mondatokban ki is fejezi szokatlan, magára értelmezett kifejezést magyarázva.

Az Írásra való utalás  – a  koraszülött magzat

A Septuaginta koraszülött görög szavával visszakeresve az ószövetségben ezeket a helyeket találjuk:

4. Mózes 1-2;12-14  Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.  Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az ÚR? Nem szólt-e általunk is? És az ÚR meghallotta (…)  És haragra gyúlt ellenük az ÚR, és elment. A felhő is eltávozott a sátorról, és íme, Mirjám leprás  volt, fehér, mint a hó. Áron rátekintett Mirjámra, és látta, hogy leprás.  Ekkor azt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Bolondul cselekedtünk és vétkeztünk! Kérlek,ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek teste már félig oszlásnak indul, amikor kijön anyja méhéből. Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt!    Az ÚR azonban azt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcon, nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Zárják ki a táborból hét napig, és azután hívják vissza.

Ebben a történetben Mózes választottságával szembeszálló testvérei(!)  közül Mirjámot büntette Isten leprával, amelyről Áron a halva született gyermek testének elborzasztó látványának hasonlatával élt.
Ha feltételezzük hogy Pál ezt is figyelembe vette a kifejezés használatakor, akkor gondolhatott arra hogy az Isten választottjainak bántása ját ilyen átmeneti ”jelekkel”, a koraszülöttség borzasztó gyengeségeivel.

Jób 3:16  Miért nem lettem olyan, mint az elásott, elvetélt magzat, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Mondja magáról Jób nehéz helyzetében, ahol jobban kívánná az akkori sorsánál egy halva született vagy születése után nem sokkal meghalt koraszülött sorsát.
Sajnos gyakorta koraszülöttek szeme, látása nem fejlett  a világra jövetelükkor, ezért nem látnak akkor. Pálról olvassuk a Cselekedetek könyvében, hogy a látása elment és csak Ananiás imája után jött vissza. Ebben a dologban mindenképp egy koraszülött állapotára emlékeztetnek az első napjai.

Zsolt 58:9 Múljanak el, mint a csiga, amely szétmállik, vagy mint az asszony koraszülöttje, aki nem látta meg a napvilágot.

Prédikátor 6:3 Ha száz gyermeke születik is valakinek, és sok évig él, magas kort ér meg, de lelke nem elégszik meg jóval, értékessel, és méltó temetése sem lesz: azt mondom, hogy jobb az elvetélt gyermeknek, mint neki.

A földi sors szempontjából való értékelés a hiábavaló, a jót nem érzékelő azzal meg nem elégedő hosszú élethez képest, a koraszülött halála is kívánatosabb sors „a nap alatt”, mint értelmetlen élet-Istennel való nélkül. A megváltott , de ezt még el nem fogadó emberiség ilyen koraszülött állapotban van addig, amig egyénenként meg nem ismeri Jézust.

A méltatlan, aki helyzetbe kerül

E három előfordulás is sok gondolkodni valót ad.
Nézzük tovább hogy Pál vajon miért is mondhatta még ezt magáról. Minden apostol, még Mátyás is Jézussal járt a kereszt előtti időszakban és tanítvány volt.
Talán arra is utal ezzel hogy nem a megfelelő időben született meg. István megkövezésében résztvevő majd gyűlölködő farizeus-tanítvány hirtelen, erőszakos, rendkívüli váratlan helyzetben lett Saulból Pállá.
Ha megnézzük azt is hogy hány év kellett ahhoz, mire igazán alkalmas lett arra nagyon nagy szolgálatra – nem pontosan meghatározható időszakot látunk. A képességek és fejlettség tekintetében lemaradt gyermek felnőtté válásának ideje jön ki valószínűleg több évtizeddel.
Amely a damaszkuszi út és az antiókiai gyülekezetbe Barnabás segítségével történő szolgálatba-kerüléssel kezdődött igazán. Olvassuk hogy korábban is prédikált, de itt van az a pont amikor történelmi léptékkel tekintve és gyakorlati szempontból is nagy hatású szolgálatát elkezdi.
Ne felejtsük, hogy közben Jézus több ízben megjelent neki, a az út mellett való születésén kívül.
Jeruzsálembe való felmenetelekor a Templomban. Aztán Arábiában – lehet hogy sokszor-de legalább egy nagy alkalommal.
Ezek mind kellettek hogy méltatlan, fejletlen, visszataszítónak, fogyatékosnak ható gyermek aztán a pályája későbbi szakaszában azt mondhassa hogy többet munkálkodott mint a másik tizenkettő együttvéve!
De azonnal hozzá is teszi hogy nem ő hanem a kegyelem!!!
Pál akinek minden leheletéből a gyűlölet szájszaga terjengett a damaszkuszi úton. Nos ő a formátlan torzszülött, Krisztust be nem fogadó ellenséges halódó magzat, aki vak – ahogy Jézus Krisztus a farizeusoknak mondta – egyszer csak fényt lát.
Hogy az elvetélt sorsa mégis életbe forduljon.
Az a Jézussal való együtt járás, amely előkészítette az apostolokban az újjászületést- vele nem történt meg.
Hirtelen, szinte korábbi érési folyamatok nélkül, „fejletlenül” jött a világra, ami Jézus részéről sok utógondozást és figyelmet, szeretetet igényelt. Emiatt is belevésődött és később is könnyebb volt elfogadnia, hogy a saját erejéből csak egy gyenge, fogyatékkal élő lehetne.
Valójában nem volt olyan gyenge mert éhezéseket, hajótöréseket, botütéseket, megkövezést is elszenvedett. De mind ahhoz a munkához, ami az újszövetség üzentének átadásához kellett az útjai során- nos emberileg kevés volt hozzá, mint ahogy mindenki az lett volna. Belátta, hogy még egy átlagember életéhez képest is sokkal több baj és probléma éri, de ezekben nem elbukik hanem mellé áll az Úr.
Megtapasztalta, hogy amikor ő gyenge, Isten viszont erős benne, ezért a kegyelem munkája mindennél nagyobbá tudott válni az életében és azokon a helyeken ahova lejutott. Aztán tovább, korokon átívelő módon – ahova csak a rá bízott evangélium üzente elért és meg is értették azt az emberek.

Pál tehát ebben is kifejezi kicsinységét és erőtlenségét, mint egy koraszülöttséget „teljesen soha ki nem heverő ember”, akit a nagy karizom-mákkal és termettel megáldott, testileg férfias férfiak között megvetettnek lehet tekinteni. Talán alacsony termetű, talán vézna, talán kopasz is, talán a beszéde se görög szónoki tehetséggel előadott remekmű.
De a szájából réma jött nem a közönséges logosz.
Sorsmegváltoztató erő jön  és isteni szeretet oszt meg. Elsősorban Jézusról, másodsorban Péterről és Pálról olvassuk hogy a testükkel érintkező dolgok is isteni szabadító erőt hordoztak.
Sorolhatnánk tovább a példákat erre az emberi-isteni erő-gyengeség kettősségre.
Akár arról van szó hogy Pál az elhívásának időpontjában milyen állapotban is volt  (a halálra esélyes elvetélt magzat allegóriája), akár a születése körülményei és ideje, akár az ebből az állapotából később következőkről mondta mint hasonlatot, a legfontosabb Pál írásaiban, hogy a kegyelem végzi el a legnagyobb munkát egy ember életében, bárki is legyen az!

Az önkép

2.Kor10:10 Mert úgy mondják, hogy levelei ugyan súlyosak és kemények, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde silány.

Testi megjelenése: Mint egy fejlődésben visszamaradt gyermek.
Pál saját magára nézve is képes volt gúnyos kifejezést, jelzőket is felhasználva az isteni jóra irányítani a figyelmet. Ezt csak olyan ember tudja megtenni akinek egészséges az önértékelése.
Az pedig leginkább abból, fakad, ha a szeretettség és elfogadás légkörét lélegzi be az ember akár az inkubátorban, akár a szülei karjai között. Nem csak elméleti, teológiai tudása volt arról hogy Isten szerető lény, aki tud szeretni. Személyes, hosszan tartó élettapasztalata volt arról hogy isten nem csak hogy képes, hanem szereti is őt.
A szeretet be is fogadta. Aztán Ő is azt a szeretet tudta átadni, amit előzőleg kapott.
Ez a durva kifejezés, a magáról való leplezetlen (nem sérülésből származó) feltárulkozás mégis a kegyelem hatalmáról tudósít, amely több mint elég a földi életre.