Hova lett a boldogságotok? /A „galata-igézetről” 5./

                                                                

A „galata-igézet” a levél alapján nem erkölcsi és okkult bűnök kényszeres elkövetését jelenti, hanem távolodást, elszakítási kísérletet, az embereket a hitből való igazsággal megajándékozó, ingyen kegyelem evangéliumától- Jézus Krisztus evangéliumától.

A Galata-levélben Pál nyíltan kifejezte Isten féltékeny szeretetének indulatát a magát elcsábulni engedő gyülekezet iránt. Ütésekkel felérő mondatai abból a biztonságból is eredhetnek az Isten kijelentésén túl, hogy kb. 6 évvel a jeruzsálemi zsinat után született a levél.
Pál a korábban bizonytalankodó Péter, Jakab és a többi apostol támogatását is bírta az ügyben. (Apcs. 15.)
A jeruzsálemi zsidó-keresztény gyülekezetből indultak el az írásokat ismerő, valószínűleg farizeusi hátterű hívők, hogy segítsék a friss pogány gyülekezeteket. Más motívumaik is lehettek.
A pogány hátterű hívők nem rendelkeztek az Írások ismeretével, nem volt írott Újszövetség.
Nagy kereslet volt a képzettebb tanítókra.

 Apcs. 15.  1  Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek.
2  Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülük menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.

Lehet, hogy Jakab maga is támogatta ezt a missziót. A zsidó-keresztény szolgálóknak hatalmas tekintélye lehetett a pogány hátterű keresztény gyülekezetekben. Ők a Tórán nőttek fel, vérükben volt a Törvény, azonban nem jelent meg nekik éveken át rendszeresen Jézus, hogy tanítsa őket a kegyelem – törvény vonatkozásaiban, ahogy ezt Pállal, az egykori főfarizeussal tette.
Feltételezhető, hogy e tanítók némelyike jó szándékkal, ingyen, mások pénzért, pozícióért is szolgáltak. Tekintélyük, befolyásuk akkora volt, hogy Antiókhiában maga Péter is hatalmuk alá került, sőt az a Barnabás is, akiről azt olvassuk, hogy előtte Pállal vállvetve harcolt hamis tanításuk ellen. Magatartásukat, alakoskodásukat képmutatásnak nevezi Pál, melyet rémület, félelem (fóbia) motivált.

Gal 2:11  Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.
12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.
13  És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által.
14  De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mondék Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15  Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök
16  Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

A képmutatás szükségszerű velejárója a törvény elvárásainak a hitből való megigazulással összekevert igehirdetésnek, hiszen maga az igehirdető sem képes megtartani a parancsolatokat és ezt tudja is magáról. E gyakorlat evidensen torzítja a jellemet is.
Ezek a tanítók jelentek meg Galáciában.
Tekintélyük tehát több forrásból származott:
1. Képzettségükből, amely az Írást nem ismerő pogány közegben személyüknek egy nimbuszt adott. Hellenistáknál a szónoki gyakorlat, farizeusi háttérből megtérteknél az érvelésben való gyakorlottság is hozzájárulhatott a pogány közegben kiépülő tekintélyükhöz.
2. Jakab pásztor és a Jeruzsálemi Gyülekezet küldötteiként, felhatalmazásával is felléphettek.
3. A törvénnyel /bűn – büntetés, ítélet-felmentés, élet – halál kérdéseivel/ foglalkozó ember egója, elhivatottság – tudata, önértékelése nem ritkán eltúlzott. A testi gondolkodás valahogy élvezi a mások feletti ítélkezést, mert a törvény és az ítélet hirdetésekor magára általában nem gondol.
Az erkölcs, és a gyermekeit is rendszeresen, keményen ítélő-büntető, félelmetes Istenkép védelmezője.
Úgy érezhették, hogy „ Na, testvérek jöttünk, hogy megmondjuk a tutit.”

Már az antiokhiai „bevonulásuk”olyan jelenségeket produkált, hogy Péter, aki a Szanhedrin előtt kész volt meghalni Jézusért és bátran nemet mondott a tiltásra, aki Jakabék előtt bátran megvédte a Kornéliusz házában végzett szolgálatot és a pogányok jogát a hitre és üdvösségre – ez a hős itt megijed és alakoskodik, lapít. Mit hoztak ezek a tanítók? Milyen pszichikai közeget és szellemi erőt hordoztak amellett, hogy hittek Jézus Krisztusban? Ezt keresem.

Úgy látom, ez a Galata – igézet. Működés közben: Kiveszi a gerincet, visszalök a gyerekkorba, szánalmas klónt, utánzatot csinál a személyiségből.
Ellenpélda Pál. Ő képes volt ellenállni. Lehet, hogy ezért volt szükség Pál természetfeletti iskoláztatására, hogy az akár tízen-valahány éves jelenés–iskolában ezt oktatta neki, erre adott át képességet, erőt, megbízást leginkább Jézus, hogy soha semmilyen körülmények között ne alkudjon meg a kegyelem evangéliumát illetően. Szembe mert szállni a főnökök főnökével, Péterrel is, aki nem gyűlölte meg ezért.

A Galata–igézet: „A Jézusba vetett hit mellett be kell tartanom a törvényt is, különben ítélet, büntetés jön rám. Nem elég a hit az üdvösséghez. Megkaptam először ingyen kegyelemből a bizalmam/hitem miatt, de azután már nekem kell megőriznem. Erkölcsös és jó cselekedeteim, a gyülekezetben elvárt szabályok, törvények betartása által.”
 
Az Újszövetség egyértelmű üzenete ezzel szemben az, hogy ugyanaz a hit, amely igazzá tett Isten előtt, őriz meg egész földi életemben, ebben az igazságban.
Nehéz elveszíteni ezt a nekem ajándékozott igazságot.
Ugyanis nem a zsebemben, hanem a Mennyben van. Úgy hívják: Jézus Krisztus.
Ebből a biztonságból forgat ki és vezet vissza a testhez, a test cselekedeteihez a „galata-igézet”.
Az oka pedig szerintem az, hogy Jézus elfogadása után a hittel együtt a gondolkodásmódban gyökeret ver, vagy tovább él a tanult, öröklött vallási hagyomány, akár nagy emberek holtbiztos ige-értelmezései képében, akár nem tudatos megrögzöttségként.
Csak felszínesen változik meg a gondolkodásmód.(=metanoia=megtérés.)
Ezért ez nem csak az első egyház problémája. Nem csak a Törvényt vagy egyes részeit várják el a hívőktől. hanem ezeken is túl, már felekezeti elvárások és szabályok is feltételként szerepelnek sok helyen az üdvösség megőrzéséhez.

Láttuk az előző részekben, hogy így alakult ez a jeruzsálemi gyülekezetben is. Nem tartották elegendőnek Jézus tökéletes művét.
Az évek során aztán a Krisztusban és az Ő kegyelmében való bizalom helyett a kiérdemlés, a teljesítmény tolakszik előtérbe. A törvények, szabályok, szervezetek, tekintélyek az élet minden területére behatolnak. Erre utal a Zsidó levél is:

10 fej.   26  Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27  Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket
28  Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal;
29  Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza
30  Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31  Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

A fejezet szembeállítja az állatáldozatot:

4 vsz Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

Jézuséval:

14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

A 24-25. versszakból az derül ki, hogy egy szokás terjedt a jeruzsálemi hívők között: Bár hittek Jézusban, nem a keresztényekkel tartottak fenn szoros kapcsolatot, nem a hívők összegyülekezésein, hanem az állatáldozatokon a mózesi rendtartású templomi Istentiszteleteken vettek részt.
Bizalmuk a bűnbocsánatot illetően is, Jézus áldozatától lassan elfordulva a törvényre és az áldozati rendszerre irányult egyre jobban.

24  És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, 25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
  
Katolikus-ford: 25  Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot
Vida-ford:  25  nehogy elhagyjuk az összejövetelünket (gyülekezésünket), amint ez szokása egyeseknek, hanem bátorítsuk egymást, annyival is inkább, mivel látjátok közeledni ama napot

Ez az ige tehát nem egy adott gyülekezethez való röghöz kötést üzen, hanem azt, hogy más hívőkkel összegyűlve is keressük, dicsérjük az Urat. Erre nekünk, hívőknek van a legnagyobb szükségünk, nem az Úrnak. Ez maradozott el sokaknál Jeruzsálemben.
Könnyebb a testnek a rituálékon való részvétellel letudni a „kötelező vallási gyakorlatot” Isten felé, mint őszintén, szívből testvérekkel együtt keresni Őt.

A szándékos vétkezés pedig ez:

26  Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,   27  Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.  
28  Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal;  
29  Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Ha valaki újjászületése után a kegyelem, a bűnbocsánat, az üdvösség forrásaként újból a Törvényt és annak áldozati rendszerét, Jézus főpapsága helyett az ároni papság szolgálatát látja, és visszatér ezekhez: ez a Fiú megtaposása, az ÚSz. vérének tisztátalannak tartása és a Szent Szellem bántása.
Ma már ezt a klasszikus bűnt el sem lehet követni, nem lévén Templom és állatáldozatok. Van viszont „keresztény” utánzata, kimondott, vagy ki nem mondott papsággal, elvárt áldozatokkal, szabályokkal. Ezt hozza létre a „galata-igézet”.
Így vész el az a szereteten alapuló szabadság, amellyel az evangélium ajándékozza meg a hívőket.
A szabadság elvesztésével a személyes kapcsolat az Úrral és a testvérekkel is, másodlagos lesz a szabálykövetés és elvárások után.
A szeretet is fogy, mert nincs utánpótlás. Az elvárások tanulmányozása, hirdetése és a teljesítésükre való törekvés, és a „jól teljesítés” feletti elégedettség ugyanis nem közvetítik az Isten agapéját.
A szeretettel és a szabadsággal együtt eltűnik a boldogság is a hívő mindennapjaiból.

Gal. 4.15  Hová lőn tehát a ti boldogságotok?

A törvény által igézet alá került galáciai hívőktől kérdezi ezt Pál.
Mi is kérdezhetjük magunktól. Hová lett az a tűz, szenvedély, amit az első találkozásokkor Jézus személye lobbantott fel bennünk? Miért nem növekedett inkább az évek során?
Vajon valóban az a hívők végzete, hogy a szerelem a szenvedély az Úr személye iránt az évek során elvész? Ez lenne az érés, a megkomolyodás?
Nem gondolom. Bár szinte általános ez a tapasztalat, mögötte nem valami fájdalmas igazság áll.
Sokkal inkább a tanult hitetlenség a teljes, végleges, befejezett, örök áldozattal kapcsolatosan.
Az evangélium és az elvárások keverékének a hirdetése.
Ez vonja igézet alá a Krisztussal szerelembe esett embert és kezdi kiforgatni a szeretetből, a szabadságból, szenvedélyéből.
Jézustól ajándékba kapott boldogságából.