Legyen már a kövekből kaviár, meg pezsgő, meg orosz krémtorta!

Máté 4. részében olvassuk, hogy Jézus a sivatagban 40 napot böjtölt. Közben a vádló, az ellenség próbára tette, megkísértette.
40 nap után végül megéhezett. Erős vágy, kívánság jött benne létre az étel, egy igaz, normális dolog iránt.

Bennünk hívőkben, mivel emberek vagyunk, nem csak természetes és igaz dolgok iránt, hanem bűnök felé is létrejön a vágy, a kívánság.
Az Úr nem volt hajlandó betölteni igaz kívánságát, emberi vágyát sem olyan dolgokkal, amit nem az Isten akarata, hanem a „sors” sodort az útjába.
Nem volt hajlandó a köveket kenyérré változtatni, hogy egyen.
Mert az élet, az elégedettség, boldogság nem a testi vágyaink kiéléséből származik. (Lóvé, hatalom, befolyás, siker, gazdagság, kaja, haverok, pia, szex)
Hanem abból, hogy a bennünk levő igaz vágyakat az igaz Isten tölti be, a Vele való kapcsolatban.
Úgy, ahogyan a Beszéde tartalmazza. Az áldásba jutás, a „jóllakás” módszerét illetően is.
Nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten beszédéből él az ember!

(Nem csalódtam, nem keseredtem meg, hiszek a kegyelem evangéliumában, hirdetem azt, és pont ezért mondom el mindezt, ha kell, ezerszer is.)

Meghökkenve látom azt, hogy a kegyelem evangéliumának az üzenete jelszavakká, önnyugtató frázisokká, a lelkiismeretet altató Xanaxszá degradálva létrehozott egy újfajta mentalitást hívőkben:

Rossz a házasságom?

„Megígértem az Úrnak, a tesónak, hogy megcsinálom. Elmegyek szolgálok vele, hallgatom vele Isten igéjét, együtt dicsérem az Urat a testvérekkel.
De meghívott a haver egy kis piálásra, bográcsozásra, és azt jobban kívánom.
Á, most nincs Istenhez kedvem, punnyadni akarok!
Megbocsájtott már az Úr! Elém hozta a sors ezt a lazulási lehetőséget, ezt kívánom.
Isten gyermeke vagyok, kegyelem van. Megcsinálom. Megszegem az ígéretem. Sokszorosan. Semmi gáz, Isten szeret.
Utazni akarok, kell a pénz új kocsira. Nem fizetem ki a melóst, nem adom meg a tartozást. Sőt még lehúzok valakit.
Isten fia vagyok, kegyelem van. Változzanak a kövek azzá amit kíván a testem!
Orosz krémtortává. A kolléga jó pasivá, a kolléganő jó nővé, aki betölti emberi, szexuális szükségemet! A kapcsolataim változzanak pénzforrássá számomra, hogy utazhassak, vásárolhassak.
Nyugi. Kegyelem van.
Apu szeret.”

És tényleg. Kegyelem van. Isten Apánk lett Krisztusban. Áldani akar. Nem büntet. Legfeljebb a bűneink következményeivel ütközünk egy idő után. Frontálisan.
Bár szimpatikusabb ez a fajta testiesség, mint a törvény, a vallás testiessége, mert hedonista ugyan, és hamis, de legtöbbször az ilyen hívő irgalmasabb a másik felé, lazább is, mint a törvénykező.
Mert az szigorú, ítélkező, és többnyire kegyetlen.
De hiába szimpatikusabb talán még Istennek is az ilyen „ézsaus”-hívő! Mert a kegyelem evangéliumát mélységesen lejáratja a keresztények ilyen viszonyulása, gondolkodása.
Majdnem annyira, mint az életadásból vallási erkölccsé fonnyasztott „evangélium”.

Semmi más nem történik a kövekből kenyeret bűvölő hívőkkel: A világ értékrendjét felcserélik a bibliaival. A saját vágyaikat Isten beszéde elé helyezik.
Kincseik a világ kincsei és a szívük is ott lesz, ahol a kincseik.
A kegyelem evangéliuma fügefalevél lett az életükben. Már főleg csak a szájukban van, nem a szívükben.
Csapdába csaljuk fiatal és Bibliát nem ismerő testvéreinket, hiteles bibliafordításnak kikiáltott értelmezésekkel és a néhány mondatos SMS-üzenetekkel, molino-feliratokkal.
Mert nem fogják látni az evangélium teljességét és csak a normálisan működő lelkiismeretüket altatjuk el.

A bűnöknek pedig vannak következményei ebben az életben.
Mert kegyelem van, ez tény.
Az evangélium pedig a kegyelem evangéliuma. Ez is tény.
De akit ez megérintett és hagyja, hogy újra és újra megérintse, az nem mondja:

„Isten fia vagyok! Változzanak hát a kövek, amiket a sors elém hozott, orosz krémtortákká mert Isten fia vagyok, és kívánom az édes, könnyű, felelősség, áldozatok nélküli földi életet!
A kegyelem pont arra tanít, hogy:

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. Tit.2. 11-12

Így fognak az emberek Jézusra figyelni.
A prekoncepciós bibliafordítások, amik valójában nem fordítások, a pár mondatos jelszavak, amiket egymásnak küldözgetünk nem üzenetek. Nem táplálék ami élteti az embert.
Hosszú távú gyümölcse ezeknek az hogy elfordítják az emberek figyelmét az evangéliumról, Jézusról, mert hiteltelenné teszik a kereszténységet.
Az ember elsődleges szüksége ugyanis nem a kívánságainak a betöltése, hanem az élő Istennel való kapcsolat. Ez kiemeli az embert a test kényszerítő de átmenetileg még a jogos vágyaiból is. Méltóságot hoz létre és erkölcsös életet.

Egyre krisztusibbá válik az ember, nem pedig egyre inkább „Ézsaubbá”.
Új, friss, rendszeres érintések nélkül azonban megalkuvókká válunk.
A természetünk miatt.
A kegyelem evangéliumának ismerete is csak ideológia lesz számunkra.
Ezt onnan is tudhatjuk, hogy dühösek leszünk a bibliai korrekciók, kritikák miatt.
A tudás ugyanis nem tartja ébren a szerelem lángját.
Jézust pedig a teljes Írás kijelentése és a Szent Szellem jelentik meg a számunkra.
A szerelem életben tartásához Vele találkozni kell.
Újra, meg újra!