Róla vagy Vele?

János 1. 17.
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.

A törvényt Mózesen keresztül adták oda, a kegyelem, (kharisz = öröm, élvezet, szívesség, jóindulat, kivételezés) és a valóság (alétheia = igazság, őszinteség, maga a valóság) Jézus Krisztuson keresztül lett (ginomai = lesz, születik, létrejön, támad, megtörténik, létezik, megérkezik).
Több dolgot mutat meg ez a vers.
Különbséget tesz a törvény és a kegyelem között.
Az előbbit odaadták, az utóbbi megszületett.
Mózes a törvény átadója, Jézus azonban több ennél a kegyelem és igazság tekintetében is.
Nem átadta, hanem benne született meg kegyelem és a valóság. Benne támadt, érkezett meg az emberiség számára a kegyelem és a valóság, és Őbenne van, benne létezik a kegyelem és a valóság.
Azt is látjuk, hogy a kegyelem maga a valóság maga az igazság.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy az igazság a kegyelem oldalán áll.
A lényeg azonban az, hogy a kegyelem és a valóság egy személyben jött el, egy személyben született meg, és egy személyben létezik.

Ez a személy a mi Megváltónk, Jézus Krisztus.

Máshol azt mondja Isten beszéde, (1 Kir.8.27 és 2.Krón.2.6.  és 2. Krón.6. 18.) hogy Őt, az Urat, az egeknek az egei sem képesek befogadni. Nem fér bele ezekbe az Úr.
A mindenség sem képes Őt teljesen elhordozni.
(Az Újszövetség szerint egyetlen hely van még a tróntermen kívül, ahol elfér és ahol jól érzi magát, ez pedig az emberi szív.)

Ha a mindenség sem képes az Urat, az Ő kegyelmét, valóságát befogadni elhordozni,
hogyan gondoljuk néha mi emberek azt, hogy a gondolataink teológiánk, leírt, elprédikált szavaink az igazságról igen? Hiszem, hogy a Biblia Isten beszéde. De még a Biblia sem képes a Személyt teljességében elénk állítani
Hogyan férne bele ez az Isten bármely teológiai rendszerbe, legyen az bár egy kegyelem alapú rendszer?
Mégis úgy egymásra tudunk mordulni, úgy meg tudunk haragudni a másikra, ha nem ért velünk teljesen egyet, mintha az evangéliumot tagadná meg!

Azt gondolom, amíg a földön van az egyház, nem lesz tökéletesen helyes teológiai látása egyetlen pásztornak, egyetlen tanítónak, egyetlen gyülekezetnek sem.
Egy személyt ugyanis képtelenség tökéletesen leírni, tökéletesen megfogalmazni, hogy ő milyen, hogy ő miről mit gondol, hogy miről hogyan döntene?
Ez emberek esetében is így van, mennyivel inkább Jézus Krisztus esetében!

Ezért abban hiszek, hogy a személyes és gyülekezeti életünk alapja, fundamentuma nem lehet a teológia, a tanítás.
Csak Jézus Krisztus személye.
Egy élő személy.
Akiről sokat beszélünk ugyan de igazából akkor érti a szívünk, hogy Ő ki és milyen, amikor mélyen valóságosan együtt vagyunk vele.
Ő ezért jött. És ezért jött a Szent Szellem is.
Ezért a közösségért.
Ezekért az együttlétekért, randevúkért és az örök együttlétért, ami vár ránk.

Persze lehet és kell is megfogalmazni dolgokat Róla, Vele kapcsolatban.
Vitatkozni is lehet véleményekről, de összeveszni a testvérrel, megharagudni rá felesleges.
Mert a kegyelem és a valóság-igazság nem egy könyv, nem egy tuti prédikáció, vagy tanítás sorozat. Nem közvetíti Őt a legnagyobb szolgája sem teljességében.

Mert a kharisz és az aletheia maga Jézus Krisztus személye.
Ezért az életünk sorsunk fundamentuma Ő maga, nem a Róla szóló emberi beszéd.
Ezért mielőtt akár röviden is beszélünk Róla, legjobb ha nagyon sokat vagyunk együtt Vele, úgy hogy a lelkünket (értelmünk, érzelmeink, akaratunk) is erőteljesen megérinthesse Jézus.
A szolgálóknak is fontos alapelv, hogy mielőtt Róla beszélünk, hát legyünk is hosszan és valóban Vele.