Sokan és/vagy mindenki? Kárhozat és /vagy üdvösség?
Újra és újra találkozom a Róm. 5. 18-19-cel.
Egy ember bűne az összes többi számára is ítéletet eredményezett. Ugyanígy, amit az a másik ember — Jézus Krisztus — Isten akarata szerint elvégzett, az mindenki számára lehetővé tette, hogy Isten elfogadja őt, és örökké éljen. 19 Ahogyan egyetlen ember engedetlensége következtében sokan bűnösökké lettek, úgy egyetlen ember engedelmessége által sokan elfogadhatóvá válnak Isten számára.
Hallottam idézni, mint bizonyítékot arra, hogy minden ember, aki nem válik kereszténnyé az elveszik. Hallottam úgy is, mint annak bizonyítékát, hogy minden ember cselekedeteitől, hitétől függetlenül üdvösséget nyert Jézus áldozata miatt.
Most csak ezt az igét, majd egy további írásban a Hegyi Beszéd ítélkezéssel foglalkozó állításait nézzük meg.
A Római levél két verse egy nagyon precíz logikai párhuzamot tartalmaz. Az egyik tükröt tart a másiknak.
A 18. vers azt mondja, hogy egyetlen engedetlenség, Ádám engedetlensége azt eredményezte, hogy minden ember (eisz pantasz anthrópúsz) itélet alá került. Minden emberhez, minden emberért, minden ember iránt, minden embert illetően, minden emberre vonatkozóan (érvénybe lépett) az ítélet. (katakríma)
De egyetlen ember, Jézus igazsága, csakis igaz döntéseket tartalmazó sorsa (dikaióma) miatt, minden emberhez, minden emberért, minden embert illetően, minden emberre (eisz pantasz anthrópúsz) vonatkozóan (elért, eljutott) az élet igazzá válása, felmentése.
Ez akkor azt jelenti, hogy minden ember kárhozatra, pontosabban elmarasztaló ítéletre születik, vagy azt, hogy automatikusan, minden ember, Jézus áldozata miatt örök életre születik?
Tovább kell olvasni.
Jön a logikai párhuzam másik fele.
A 19-es vers: Egy ember engedetlensége miatt sokan, – azaz nem mindenki, hanem sokan! – (polloi) bűnössé lettek. Ugyanígy, az egy Jézus engedelmessége miatt sokan (polloi) igazakká (válnak).
A 18. vers kétszer mondja, hogy mindenki, minden ember, ítélet, szétválogatás alá került és minden emberért minden emberre vonatkozóan megjelent az élet megigazulása is.
A 19 -es vers nem azt mondja, hogy minden ember bűnössé lett, de aztán minden ember igazzá lesz, hanem hogy sokan lettek bűnösökké és sokan igazakká.
Nem automatikus tehát a kárhoztató ítélet, és e verseket vizsgálva nem mondhatjuk, hogy automatikus az üdvösség, az örök élet sem.
Egy beteg gyermek, vagy újszülött nem valószínű, hogy Isten előtt felelős és ítélet alá vonható. Sőt, még sok más ember sem.
De az sem állítja ez az igehely, hogy minden ember automatikusan örök életet nyer Jézus miatt.
Eljött ugyan Krisztusban az igazzá vált, igaznak nyilvánított élet, hat is minden emberre mégsem minden ember válik igazzá, hanem „csak” sokan.
Ami sok, az nem az összes. De most ezt az egy igét értelmezem önmagában.
Mert különbség van a minden és a sok között.
Mindenkit elér a bűn, de nem mindenki válik bűnössé e két vers szerint Isten előtt.
Sokan, de nem mindenki.
Ugyanígy mindenkit elér Jézus igazsága, a megigazulás, de e versek szerint nem mindenki válik Isten előtt igazzá.
Sokan, még többen, mint bűnössé a következő mondatok alapján, de nem mindenki.
Később mondja, hogy a kegyelem sokkal hatékonyabb, mint a bűn.
Azt is tudjuk, hogy az örökkévaló Isten nem rosszindulatú bíró, hanem apa.
Nem rossz, nem gonosz, hanem jó. Nem a gyűlölet Istene, hanem a szeretet Istene.
Ez mind bizalmat építhet ki bennünk, Őbenne és az emberek örökkévaló sorsa iránt is.
De azt soha ne felejtsük, hogy az ítélet örök jogon az Istené. Azt se, hogy Jézus ezért mondta;
Ne ítélkezzünk! Mt.7. Ne mondjuk ki, hogy biztos elkárhozik valaki, de azt se, hogy biztosan üdvözül. Az Istené ez a jog, nem a miénk. Ha megtesszük, akár pozitív, akár negatív értelemben, abból nem származik jó valamiért. Ezért figyelmeztetett Jézus és figyelmeztetett az Ószövetség is. 5. Móz.1.17.
De az világos, hogy Isten jobb, mint a legjobb szándékú ember.
Annál a képnél is sokkal jobb, mint amit az egyház róla közvetített és többnyire közvetít.
Nálunk tehát biztos, hogy jobb.
Ezért bátran és reménységgel bízhatjuk rá az ítélethozatalt az egyes ember és az emberiség ügyében.