Újra emelt fővel az úton.

Ma reggel egy bibliai verssel ébredtem és azzal, hogy ezt gyorsan írjam le, tegyem fel.
Mi, hívők is gyakran élünk át csalódást.
Azért, mert másnak képzeltük az Istent.
Azért, mert nem értjük az Ő vezetését.
Azért, mert valamilyen bűnünk, jellemhibánk miatt megszégyenültünk egy dologban.
Aztán azért, mert szembesülünk a gonosz valóságával. Azzal, hogy a fáraó, a világ istene nem akarja engedni, hogy megszabaduljunk a hatalmából.
Azért, mert régóta benne vagyunk egy fájdalmas helyzetben és nehéz várni türelemmel lenni. Pedig hányszor kértük már a megoldást! Türelmetlenül várjuk a szabadulást és nem látjuk mi az, amit most a várakozás ideje alatt végez el Isten a szívünkben.
Vagy lelki eszközökkel küzdünk olyan dolgok megtartásáért, amit kegyelemből kaptunk. Gondolkodunk, töprengünk, stresszelünk, telefonálunk, szervezünk, egyeztetünk, válságstábot hívunk össze.
Közben kihagyjuk a forrást, akitől az áldás amiért küzdünk, származott.
Szóval megnehezedik a szívünk Isten felé, testvérek felé.
Nincs kedvünk imádkozni, nem vesszük kézbe a Bibliát, nincs kedvünk a testvérekkel együtt lenni.
Ezer programunk van, de a legfontosabbat halogatjuk.
Ilyenkor van szükségünk arra, hogy komolyan vegyük a következő verset.

Zsolt. 110. 7.Lehajol, iszik az út menti patakból,
azután győztesen felemeli fejét!

Az út, amelyen járunk maga Jézus. Ő az út, az élet, az igazság.
Az út mellett azért van a folyó, a patak, hogy amikor elszomorodsz és
lehajtod a fejed, akkor vedd észre az élő vizet.
És akkor igyál belőle. Adj alkalmat Isten Szellemének, az Úrnak, hogy megérintsen, felüdítsen.
Aztán amint iszol, megérint a kegyelem. Újra tudod; Nem a te képességeid, munkád miatt, de felemel az Úr és tudod azt is, hogy nem is a te botlásaid hibáid miatt vagy olyan helyzetben amilyenben vagy.
Ahogy iszol megújul a hit, a remény és a szeretet a szívedben és a lelkedben.
Újra felemeled a fejed és Őt tudod és Őt akarod nézni.