Bűnös, picit szent, szentebb, megszentelt.

Legutóbb arról írtam hogy mi megszülettünk Isten királyságában és e királyság szintén megszületett bennünk. Minden újjá lett. Elvégeztetett.
De mi lesz így – kérdezték – a bűn ellen folytatott harcunkkal és a megszentelődéssel?
A harcunk a hit harca A bizalom megtartásáért folyik.
A mai gyülekezeti élet Jézus Krisztus helyett többnyire az erkölcsöt (és a terjeszkedést) állítja központba, ezért válhatott általánossá a bűnnel folytatott személyes harc kérdése.
Akaraterővel, odaszánással, fegyelmezettséggel, mindenféle erőfeszítésekkel.
Ez abszolút nem újszövetségi gondolat.

Amikor Isten természete megszületett bennünk, akkor váltunk győztessé a bűn fölött és ugyanakkor lettünk szentek. Héb. 10. 14.
Arról szól a Törvény, hogy a bűnt semmilyen emberi kiválósággal nem tudjuk legyőzni.
A lényegünknek kell megváltoznia. Jézus feltámadásában ez történt.
De nem azért, hogy most már aztán ezzel az új természettel kötelezően meg tudjuk tartani a morális Törvényt.
Azért történt, mert úgy szeretett minket Isten, hogy a Fiát adta értünk. Most is így szeret.
A harc a hitért folyik. Bármit mond a körülmény, a lélek, a test, higgyük, hogy mi új teremtések vagyunk.
Krisztusi emberek. Egyek Jézussal. Róm 6.

Teljesen értelmezhetetlen gondolat a “folyamatos megszentelődés”.
Valami vagy el van választva Isten céljaira, vagy nincs. Valaki vagy szent, vagy nem szent. Olyan, hogy szentebb, meg kevésbé szent, nincsen. A tisztítgatás csak ennek a korszaknak a hazugsága, ahol a jó és rossz, igaz és hamis össze van keverve.
A láthatóban a legtisztább is tartalmaz nyomokban szennyeződést.
Az Isten igazsága, jósága azonban tökéletesen tiszta. Ezt kaptuk Jézusban.
Egy pohár tiszta vízhez egy kis mocskot keverve nem lesz már tiszta a víz. Lehet koszosabb vagy amiben már nem látszik piszok, de nem szent, nem tiszta. Ha egy évben csak egyetlen nap csalnám meg a feleségem vajon hűséges vagyok? Mert hiszen van, aki minden másnap megcsalja a párját. “Hát nem jobb vagyok?” Butaság.

“Na, de hát ott vannak Pál felsorolásai a bűnökről, életszabályai a Galata levélben az Efézusiban, a Római meg a Korinthusi levélben!”
Persze hogy ott vannak. Ezek a te új embered karakterbeli kontúrjai.
Nem arról szólnak, hogy milyen legyél, hanem arról, hogy MILYEN VAGY A VALÓSÁGBAN.
Olyan, akinek nincs szüksége házasságtörésre, hiszen a szeretet törvénye van a szívedben, nincs szükséged italra, mert az Isten öröme van a szívedben.
Túl vagy a törvény meghatározta jón és rosszon. Nem Übermenschként. Krisztusiként.
A szívedbe írta Isten a törvényét mely így hangzik: „Szeretlek.”
A kereszt mutatja mennyire komolyan. Hát te is tudsz szeretni. A Törvény betöltése meg a szeretet. Az nem akar kárt okozni sem Istennek, sem magának, sem embertársának.
Új ember vagy.
A keresztény életszabályok, “bűnlisták” az identitásodat írják le. A határokat, amelyek között jól érzed magad és amelyeket ha átlépsz, már nem jól érzed magad.
Mert ilyen voltál, ezekben éltél, de már nem vagy ilyen. Nem vagy részeges, nem vagy bálványimádó stb. ‘ Kor 6.11. Ha megteszed a bűnt, akkor sem zuhansz vissza a régi identitásba.
Isten gyermeke vagy, mert Tőle születtél, nem azért mert olyan kiváló vagy.
Akkor meg minek tennéd, ami rossz neked, a bűnt? Hiszen szabad vagy!
E szabályok nem az örök életedről szólnak. Az hit által a tiéd.

A hit harca pedig arra vonatkozik, hogy elhiggyük, mit tett Jézus, mivé tett téged Jézus.
Az új identitásodra vonatkozik.
A sivatagban a sátán identitásában támadta Jézust.
A kísértés lényege nálunk sem a test kívánsága, hanem az identitás.
“Tényleg Isten gyermeke vagy? Tényleg szabad vagy?”
És igen az vagy, mert hiszel az evangéliumban. Akár tudod, akár nem, akár érzed, akár nem. Ne akaraterővel, receptek, módszerek alapján küzdj rossz szokások ellen!
Csak higgy és ne félj!
A morál-centrikus motivációs, „lelki fitnesz (többet, jobban, erősebben, egy-két-há!) tanítások” lehetnek jószándékúak, ám nagyon sokszor csak a megfélemlítés és az uralkodás céljait szolgálják.
Elültetik a hívőben hogy gyenge, tökéletlen és ezért milyen rettenetesen nagy szüksége van a nagy vezető “befedezésére”…

(Csak napi példa ennek az álságosságára: Látjuk a kormány propagandáját plakátokon és a média nagy részében. Az üzenetei gyűjtőfogalmak köré csoportosulnak:
Gyűlölet: “Azok gonoszok, tönkre akarnak tenni, utáld őket, vigyázz!” Irigység: “Dehogy adok!” Megalázás: “Ezek brüsszelita csicskák szemetek…” Félelem-, pánik-gerjesztés: “Ha ők, és nem mi, akkor HÁBORÚ, HÁBORÚ!”
Mindegyik hazugság. Néhány kattintással ellenőrizheti is, persze, aki akarja.
Hazugság, gyűlölet, irigység, megfélemlítés, megvetés, gőg…
Mi köze ezeknek Jézushoz? Kinek is a jellemvonásai ezek?
Tavaly decemberben keresztény vezetők, akiket naponta hallunk prédikálni, elmentek a kormányfőhöz, aki mindezen hazugságok felügyelője, ihletője Finkelstein után szabadon. Megbeszélték a továbbiakat. Nem nehéz kitalálni mit.
“Támogatásokért, pénzért, szavazatokat várunk”.
Talán szebb csomagolásban, nem ilyen pőrén: „Keresztény erkölcsi és nemzeti értékek védelme, képviselete a társadalomban…” stb. Lufik.
Amikor a keresztény vezetők a politikai hatalomtól várják és a politikai hatalomban látják biztosítottnak saját jólétüket, közösségeik, programjaik, projektjeik, intézményeik működését, ott Jézabelt hívják meg prédikálni.
Vajon melyik történelmi egyház vezetője, (Hit Gyülekezete is), vajon melyik állami infúzión levő kisegyház vezetője említette meg a miniszterelnöknek például Iványi Gábor lelkész méltatlan ügyét és az árvák, az elesettek, beteg várólistások, stb nyomorúságát?
Ha ez nem történt meg, akkor az én véleményem szerint a folyósított állami támogatás elveszítette „közpénz”, akarom mondani támogatás jellegét és az én értékrendem szerint “júdáspénzzé” vált.
Nem ők Júdások, ők is Isten gyermekei, de a gesztus bizony az iskáriótié. Szomorú.
Nagyon kiábrándító, hogy cserben hagyják a hatalom által megtiportakat, testvéreiket is, hogy szexuális bűnök, vagy azok gyanúja miatt meghurcolnak hívőket, a pénz, a hatalom mániákus szeretete, és a megalkuvás sokkal nagyobb bűnei ezalatt pedig érdemmé magasztosulnak egymás között.
És a híveknek ugyanők mondják-mondják a motívációs, teljesítmény-, erkölcs-centrikus prédikációikat…)

Ha hiszel Jézusban kedves olvasóm, nem kell szenvedélyekben, bűnökben botladoznod.
Ehhez nem jellembajnoknak kell lenned, csak elhinned, hogy ki vagy te Jézusban.