• Kategórizálatlan

    Most, hogy majd…

    Most tovább kell állnom,hogy veled maradjak.Most felhőkig szállnom,hogy le ne zuhanjak.Most durva leszek, hogyátölelhesselek.Most haragszom rád, hogymég szerethesselek.Most rettegek, hogy majda hősöddé legyek.Becstelenné válok,így igazzá leszek. Visszakereng, vissza a légkerék.Amerre nem, arra még, arra még!Sziklahangok, aztán kicsiny kövek.Parkban, padon, csöndes öregek. Most örökre vége,hogy elkezdjük újra.Most mázsát emelek,így nulla a súlya. Vízehulló patak, pisztrángesés,Lefelé csak, feljebb, csak feljebb még,alászállás, szép, józan törpeség.Merülés a repülés. Merülés.És repülés.

  • Kategórizálatlan

    Reménytalan szerhelem.

    Ó szezsöm lesz, te ó lihemm,Andamány, lalallaki sem.Mer dobogság szűdhibidhob.Fonnyarág jaj benyörögbeCsöpkönyfoly olmegyötrönce Mehmm fályvan gamánylihilomnés ó lilihomm. Lönék ehkép argamász, mely dül egye varugyla.

  • Kategórizálatlan

    Gondolati líra.

    (Olvasási tanácsadó; Kérem asztalra könyökölni, fejet tenyérbe hajtani,pár órán át a falat bámulni.) Hmmmm?!Mejmér smik kép vagylik a hogyanság?A nincsmény vagyásabá. Hom. Aszág.Ködröm leléhk. Búvlik,svajhom lagorda? Dazejn nyöszre. Észvész,ó, schwatzsh.! Rhethortha.Vajhaj hajvaly… sprützenlósz bivákmány.Hollot vagylagS ázmány végle ésvranga csak vranga… Deám zork vélgem, vélgem.Hasój megleg dehámémá?Máháméde.Tova. Té és tova. Dr . Prof.Mél Ázvány pojéta

  • Kategórizálatlan

    Beszél a szél.

    Szárnyain madarak, Susogva simogat. Mosoly suttogása Titkokba hívogat.  Szerelmeslevél hullám ringatta Időpalackban. Szél szavai, Széllel szólt szavak. Kerengő áhitat, Elpihent gondolat. Ugrás előtti pillanat, Megfagyott hullám, Kőben rekedt mozdulat. És dúdol nekem És hívogat. És édes. Megmerít, átitat.  Ó te Szél, annyira szeretlek! Te földön túli Lehellet! És átölelsz, És betöltesz. Elfed a csend. Tompa zaj csak Minden küzdelem. Béke odakint. Béke idebent. Rendben. Minden rendben

  • Kategórizálatlan

    A Nap, a vakond és a sas.

    Árok partján buborékból Vakondocska mászik elő. Vaksin néz a fénylő Napba, És hirtelen szárnya nő, Felröppen, elnyeli felhő. Kisvakondból kismadár! Csodálatos csoda már! Csodálatos csoda már! A vándor száját tátva áll; „Vakondokból ég lakója? Hernyóból rét pillangója? Aztán: „Sasmadárból föld túrója? Lehet-e? Lehet-e?” De az esze fel nem érte, Mert mindig a Napot nézte.

  • Kategórizálatlan,  Szépirodalmi írások

    Te szép, te Hold-illatú!

    Csillag-szilánkos, megfáradt nyár éjszaka.Hozzám simul egy álom, a Hold illata.Feje vállamon, hátam érzi két kezét,Közel jöttél most, te Hold-illatú, te szép. Albumot nyit a sötétség,Köd, sok mélyre merült szépség.Gyermekarcok és mosolyok. Az éjszaka a paplanom,Nézegetek, és lapozok. Képet hallok, látok zenét,Múltból bomló ősi mesét. Kettő volt, de egy lett immár.Mesét nézek, hogy muzsikál. Te szép, te Hold-illatú,Megyek már! Itt maradok. Mert muszáj.Az élet szép, de néha fáj.