• Kategórizálatlan

    Aranyút. Madarak, arany madarak, Szemek sugarából szárnyat bontanak. Aranyfény, égi folyosó Aranyfény-folyosó. Hogy repülnek,hogy szárnyalnak! Madarak, égi madarak, Arany madarak.

  • Kategórizálatlan

    Beszél a tenger.

    Testvéremmel a Balti-tengert nézzük.A vízimentők kis tornyában állunk a svéd tengerparton.Alattunk fehér homok, közvetlenül a víznél, hosszan kígyózó alga- vagy hínár-szalag.Fémszínű víz pörölyös hullámai ütlegelik a partot.Október. Hideg, erős szél.Kemény a táj, mint az egykori viking  harcosok pengéi. Szinte várom a magasra nyúló, csigába csavarodó orrdíszű viking hajók felbukkanását a horizonton.Eriket, Ragnart, Szigurdot és a többieket…A szélben Wagner heroikus dallamai hömpölyögnek.A fantázia walkűröket, farkasokon lovagoló nornákat fest a tenger fölé.Itt erős minden. Kemény.Nincs báj, nincs kellem, nincs finomság. A tájból elfagyott a gyengédség.Nézem a partot csapkodó vashullámokat.Messziről nekifutva harapnak bele a partba.Meg akarják enni. Egy-egy falatért rohannak. Aztán még többért. Hódítani. Noé idejében sikerült.Azóta is próbálják. Hirtelen meghallom  belül annak hangját,…

  • Kategórizálatlan

    Álom az elhanyagolt szállodáról.

    A hónap elején egymást követő napokon olyan álmokat láttam, amelyek részletesen megmaradtak az emlékezetemben. Lehet, hogy van bennük üzenet fentről. Egyet leírtam, ez most a második. Értelmezés-féle is kapcsolódott ehhez. Egy szegény országban vagyok. Talán 80-as évekRomániája, vagy Ukrajna most, vagy a közeljövőben.Romos környezet, javítgatott renovált épületek. Nagyon lassan halad a helyreállítás.Megérkezünk a szállodába. Libériás alkalmazott vezet  minket. Marikával és néhány unokámmal érkezem meg.A lift előtt libériás másik alkalmazott kér bocsánatot, hogy momentán nem működik a lift. Elindulunk fölfelé.A főlépcső le van zárva. A széles lépcső alsó fokain ázsiai árusok székekről árulják portékáikat és közben gesztikulálva magyarázzák:„Nem menni fel! Zárva lenni. Venni leves, venni minden.”Zegzugos melléklépcsőkön vezetnek ezért minket a…

  • Kategórizálatlan

    A nyár vége.

    Madarak, madarak,délre tova szállnak.Szárnyukkal intenekbúcsúzkodó fáknak. Mint tyúk puha farafészeknyi tojásra,terült az ősz újraa fortyogó nyárra. Elmúlt a nyár, múljék!Semminek nincs vége.Ellibben az emberNapsütésbe, délre. Mi fogant egyszer, annak soha nem lesz már vége,a Kezdet csak átrobbana Kiteljesedésbe.

  • Kategórizálatlan

    Egy különös álom. /”Álmokat álmodnak.”/

    A nyírott fűvű park kezdett megtelni emberekkel. Plédek kerültek a földre, rájuk telepedtek, palackok kicsavarodó nyaka sziszegett. A napsütésben gyerekek zsivajogtak, kergetőztek vidáman, gurultak a zöld hasú dombokon, pancsoltak a három kis szökőkút vízében. Szüleik és az idősebbek ültek, vagy hevertek a fűben, beszélgettek, Bibliát lapoztak, vagy okostelefonokon nézegették Isten szavát.Mások csak ültek a füvön és vártak.Várták, hogy elkezdjek beszélni. Egy kis halmocska tetején volt pár kihangosító.Ott álltam, kezemben mikrofon.Az evangéliumot készültem hirdetni, mint annyiszor.Elkezdtük. Jött a szép hangú, szép arcú énekesnő és hangja felemelte Jézust a szívekben.Aztán beszélni kezdtem.Gomolygott, feszített belül az üzenet. Jót vártam, jó hírt mondtam.Az emberek mosolyogva figyeltek, szemük csillogott. Még a gyerekek játéka is lassult.…

  • Kategórizálatlan

    Menóra

    A rügy bimbóvá, a bimbó virággá. A virág gyümölccsé, fénnyé, ragyogássá. Hogy láss: Van kenyér és rólad a Felkent illata száll. Láss: Túl a meghasadt függönyön, hol nincsenek kordonok, Hogy lásd: Ott van az otthonod.

  • Kategórizálatlan

    Az egyértelműség vége.

    “Ej haj a világegyértelmű volt.élő volt az eleven,hallott volt a holt, jelen volt a jelen idő, tavaly a tavaly,ripacs volt a ripacsbagó,hős a Bitaraj.” Szécsi Margit verse a történések egyszerű magyarázatának végét, az értékek megrendítésének korát jelzi. Amikor semmi sem az ami, amikor a tálalás, a kommunikáció ad magyarázatot az eseményekre, tettekre.A manipuláció, megtévesztés, konteók, és az érzelmileg aládúcolt hazugságok kora. Ebben élünk.A világ egyértelműsége megy veszendőbe.A tényeket a kommunikáció alakítja, formálja, értelmezi, gyúrja, ferdíti, érdekek, célok mentén. Nem tradicionális erkölcsi-emberi értékekre, nem is a meggondolásra, tapasztalatra alapoz ez a tényeket csűrő-csavaró kommunikáció, hanem a nagyon erős, de gyorsan változó emberi érzelmekre. “Haragudjunk együtt! Gyűlöljük együtt! Rajongjunk érte közösen!”Hogy miért,…

  • Kategórizálatlan

    Menóra

    A rügy bimbóvá,a bimbó virággá.A virág gyümölccsé, fénnyé, ragyogássá. Hogy láss: Van kenyér és rólada Felkent illata száll. Láss: Túl a meghasadt függönyön, holnincsenek kordonok, Hogy lásd: Ott van az otthonod.

  • Kategórizálatlan

    Hajdú Sanyi.

    Hazahoztad a családod,aztán téged emelt haza,Mert így él és él örökké,az Apa, és a jó apa. Látom, amint rám kacsintasz,és nevetsz a felhők között;„Van itt is köményes kolbász,Székelyek, gyerekek, romák!Kányádi-versek, barátok,a rendszerekbe felfércelthazugságon túl és fölött.” Látod, amit szem nem látott.Tudtad köztünk is barátom,hogy nem a rendszer a kincsnem az érdek és hatalom,megkísértő intézmények,hanem pont a csetlő-botló,dühítően szánni való,frusztrálóan aljas-nemes,megvezetett ember. Ember. A Menny kincse már az ember.Az örökös,Aki Jézusban lám,fénybe is öltözött. A kereszttel hol megálltál,gyöngyök lettek a rögökbőlCsaba, Sarkad, Doboz, Vésztő,szájas romák, bús magyarokFelsegített, jó haverok. Eső voltál. Fentről jöttél,termő földeket öntöztél.A Nap visszahívott magához.Pofon vágott a hiányod. Azt gondoltam lesz még időmegbeszélni, megérteniamit tudtunk: A barátságtöbb mint…