-
Cukrászati hódítás.
Fagylaldábanjó leányzatSzép gombócokatSzedeget. Kis matyólánytésztakúpbólHűs pisztáciátEszeget. Gombóckereklett a világ.MeghódítottamMarikát.
-
Ezerarcú hazugság.
Dumakorunk áramában,Lapulna mint kis bogárka,Kövek alján, fa odvában,Szél se érje, nap se lássa! Kommunikál, nem beszél.Szava fabatkát sem ér. Korrekció az áremelés,Csak politikai termék aGyűlölködő, vérnáci emlék.Leépítés a kirúgás,Tehetség lett a …nyalás. Dumakorszak áramában,az emberlapulna, mint kis bogárka.Kövek alján, fa odvában,Szél se érje, nap se lássa! Kommunikál, nem beszél.Szava fabatkát sem ér.Még egyszer mondom;Fabatkát sem ér!
-
Akire köpött az Isten.
Hová tartasz ilyen sáros képpel? Kérdezték többen.Voltak akik segíteni akartak, mások nevettek.Ő csak ment. Kicsit zavarban, szégyenkezve, de ment.Az a hang vitte előre.A szó. „Menj mosakodj meg a Siloámban!”Talán születése óta erre a mondatra várt.Hát most ment.Botorkálva, mint mindig, de nem esett el. Egy kicsit látott a tenyere, látott a tapogató talpa.Közeledett a célhoz. Kisgyerek korától nőtt bele a sötétségbe. Hallotta szüleit, hallotta a zsinagógai barátokat;„Miért? Miért született ez a gyerek vakon?”Számára az ÁLLAPOT volt. Nem ismert mást. Nem volt mihez képest gyötrődnie.Persze fájt hallani a többi gyerek vidám játékának hangjait, keserűséget érzett szülei szégyenlős zavarán, ha róla beszéltek.A sötétségről sem tudta, hogy az sötétség. Számára a természetes közeg volt.Nem…
-
Téli Magyarország
Most tél van odakint,Most tél van odabent.Havas ág pattan el a fákon,Jeges ér pattan meg aszívekben. Ablakokbólgyerekek lógnak ki ahidegbe,Deres árokpartokon öregekgubbasztanak.Buszra várnak. A hideg létből el.Kifele.Otthagyottak. Most tél van odakint,és tél van odabent. Ráfagy a hazugsága lelkekre.
-
A tónál, szombaton.
Két kezébe fog a szombat, Minden mástól eltakar. Vágy, akarás, nem zavar. Paplan az ég. Nézgelődöm. Időn túli ernyedés. Miként a vér, árad belül a nyugalom, a pihenés. Szél se lebben, nesz se hallik, hegyek úsznak a tavon, felhőcskékkel kergetőznek. Szív a tóban, tó a szívben. Ez ilyen és ez a szombat. Csend van, béke. Van a szombat. Nincsen tegnap, nincsen holnap. A pihenés létezése. Csöndben szép. Ez ő, itt van. Az elnyugvás ébredése. Bennem a táj és elnyel engem. És csak hagyom, hagyom, mert jó. Nagyon, nagyon.
-
Aranyút. Madarak, arany madarak, Szemek sugarából szárnyat bontanak. Aranyfény, égi folyosó Aranyfény-folyosó. Hogy repülnek,hogy szárnyalnak! Madarak, égi madarak, Arany madarak.
-
Őszi séta randevúra.
Zizeg, csörög a talpam alatt.Tiri-tarka elmúlásban bokán felülgázolokát a téren, randevúnkra.Az időegyre fogy.Te megvársz. Tudom.Lépkedek éscsak ropog,csak recseg,csak ropogamitelhagyok.Haladok.
-
Beszél a tenger.
Testvéremmel a Balti-tengert nézzük.A vízimentők kis tornyában állunk a svéd tengerparton.Alattunk fehér homok, közvetlenül a víznél, hosszan kígyózó alga- vagy hínár-szalag.Fémszínű víz pörölyös hullámai ütlegelik a partot.Október. Hideg, erős szél.Kemény a táj, mint az egykori viking harcosok pengéi. Szinte várom a magasra nyúló, csigába csavarodó orrdíszű viking hajók felbukkanását a horizonton.Eriket, Ragnart, Szigurdot és a többieket…A szélben Wagner heroikus dallamai hömpölyögnek.A fantázia walkűröket, farkasokon lovagoló nornákat fest a tenger fölé.Itt erős minden. Kemény.Nincs báj, nincs kellem, nincs finomság. A tájból elfagyott a gyengédség.Nézem a partot csapkodó vashullámokat.Messziről nekifutva harapnak bele a partba.Meg akarják enni. Egy-egy falatért rohannak. Aztán még többért. Hódítani. Noé idejében sikerült.Azóta is próbálják. Hirtelen meghallom belül annak hangját,…
-
Álom az elhanyagolt szállodáról.
A hónap elején egymást követő napokon olyan álmokat láttam, amelyek részletesen megmaradtak az emlékezetemben. Lehet, hogy van bennük üzenet fentről. Egyet leírtam, ez most a második. Értelmezés-féle is kapcsolódott ehhez. Egy szegény országban vagyok. Talán 80-as évekRomániája, vagy Ukrajna most, vagy a közeljövőben.Romos környezet, javítgatott renovált épületek. Nagyon lassan halad a helyreállítás.Megérkezünk a szállodába. Libériás alkalmazott vezet minket. Marikával és néhány unokámmal érkezem meg.A lift előtt libériás másik alkalmazott kér bocsánatot, hogy momentán nem működik a lift. Elindulunk fölfelé.A főlépcső le van zárva. A széles lépcső alsó fokain ázsiai árusok székekről árulják portékáikat és közben gesztikulálva magyarázzák:„Nem menni fel! Zárva lenni. Venni leves, venni minden.”Zegzugos melléklépcsőkön vezetnek ezért minket a…
-
A nyár vége.
Madarak, madarak,délre tova szállnak.Szárnyukkal intenekbúcsúzkodó fáknak. Mint tyúk puha farafészeknyi tojásra,terült az ősz újraa fortyogó nyárra. Elmúlt a nyár, múljék!Semminek nincs vége.Ellibben az emberNapsütésbe, délre. Mi fogant egyszer, annak soha nem lesz már vége,a Kezdet csak átrobbana Kiteljesedésbe.