• Uncategorized

    A Nap, a vakond és a sas.

    Árok partján buborékból Vakondocska mászik elő. Vaksin néz a fénylő Napba, És hirtelen szárnya nő, Felröppen, elnyeli felhő. Kisvakondból kismadár! Csodálatos csoda már! Csodálatos csoda már! A vándor száját tátva áll; “Vakondokból ég lakója? Hernyóból rét pillangója? Aztán: “Sasmadárból föld túrója? Lehet-e? Lehet-e?” De az esze fel nem érte, Mert mindig a Napot nézte.

  • Uncategorized

    Metrikus latyak.

    Löttyed a hó, szürkén  roppan a talpak alatt. Lám ami tiszta, mi jó így vége szakad. Kása tavacska. Torpan a lépés, átgázol az ember. Át a tavaszba. Túl pocsolyán nyár, szikrázik a reggel!

  • Szépirodalmi írások,  Uncategorized

    Te szép, te Hold-illatú!

    Csillag-szilánkos, megfáradt nyár éjszaka.Hozzám simul egy álom, a Hold illata.Feje vállamon, hátam érzi két kezét,Közel jöttél most, te Hold-illatú, te szép. Albumot nyit a sötétség,Köd, sok mélyre merült szépség.Gyermekarcok és mosolyok. Az éjszaka a paplanom,Nézegetek, és lapozok. Képet hallok, látok zenét,Múltból bomló ősi mesét. Kettő volt, de egy lett immár.Mesét nézek, hogy muzsikál. Te szép, te Hold-illatú,Megyek már! Itt maradok. Mert muszáj.Az élet szép, de néha fáj.