A kicsi a legnagyobb,
a gyenge a legerősebb, és ami nem szép, az a szép…
Amikor Sámuel Isai fiai közül királyt készült felkenni, szólt hozzá Isten: „Ne azt nézd, ami a szemed előtt van, mert én nem azt nézem.
Láss mélyebbre.”
Így nem a legdélcegebb, hanem a legkisebb srác lett a király. A Dávid.
Elizeus egy egész hadsereget fogságba ejtett egymaga.
Jézus istállóban született, nem a jeruzsálemi Rózsadomb elnöki palotájában.
Tanítványai nem Szanhedrinből származtak, hanem galileai halászok voltak.
Folytathatnám hosszan…
Az egyik legerőteljesebb hatás, ami ért ezen az úton Izraelben, az a felismerés, hogy a leghétköznapibb, a legemberibb, abszolút nem magasztos körülmények között és hétköznapi emberekben született meg az új világ és az új emberiség, az új kozmosz, az új föld, az új ég.
A teremtett világ itt,
ezen a földön kezdte el
levetni a romlás, az antrópia kényszerű igáját és felöltözni az Isten fiai szabadságát.
Most csak a szívnek szép igazán ez a táj.
Nem hasonlít a svájci Alpok szépségére.
Az emberek, a zsidók nem jobbak, mint bármelyik más nemzet fiai.
Államuk sem nemesebb, jobb bármelyiknél. Ugyanaz a természet van benne.
A jövendő világ mégis itt készül.
Ez emeli fel az emberi szívet, ezért szeretjük ezt a földet, és a zsidóságot.
Itt mutatkozott meg Istennek az a gyengesége, amelyik az egész univerzumot, teremtményekkel együtt elkezdte átalakítani az ember Krisztus képére.
Isten a gyengéket hívta,
nem a bölcseket, hanem azokat, akiket a korszak lökötteknek tart.
Nála kicsi a nagy, bolond az okos, a kevés a sok, a gyenge az erős, és ami kívülről tökéletlen, nem szép, neki az a szép. A kegyelem botránya, a kor értékrendjét felülíró logikája ez.
Nem az számít, ami látszik. Nem az az érték, ami csillog. Nem is azé a kincs, aki fut utána, akarja, melózik, szolgál, vezekel érte. A kincs a kegyelmes Istené, aki kitárta karjait feléd is.
Feléd, aki úgy látod, hogy gyenge vagy, kevés vagy, csúnya és tökéletlen vagy.
Ő annak lát, amivé tett, szentnek, szépnek, Krisztusban erősnek.
A valóság ez. A látszat csak a tökéletlenség.
Ha akarunk egy ilyen tökéletlent látni, akit Isten szeret és alakít, akkor álljunk a tükör elé…
Képek
1. Holt tenger Masszadából.
2. Bethabara vízkeresztség. Ez egy kis példabeszéd 5 képben. Sorrend 6 2 1 4 5 Jelentése:
-Isten gyerekei vagyunk.
-Ha elesünk, fáj, de a ruhánk fehér marad, mi meg továbbra is annak a gyerekei maradunk, aki szült.
-Biztos elesünk, ha túl nagy ruhát hordunk.
(„Ilyen, olyan nagy ajándék, szakértő, szent vagyok…”)
-Az „anyaszent ekklézsia” dolga az, hogy felsegítse, aki elesett és segítséget kér.