Kellesz neki.
(Képeslapok Izraelből 4).
Péter, a nagy fogadkozós, nem jól ismerte magát.
Letagadta Jézust egyszerű emberek előtt.
Szólt a kakas, ő meg összetört.
Harmadnap versenyt futott Jánossal az üres sírhoz.
Aztán mégis visszament halászni. Nem gondolta, hogy hiányozna Jézusnak, vagy hogy alkalmas lenne Őt hirdetni. Jn 20.
Hát szépen halásznak, de nem fognak semmit.
Csalódottan eveznek a part felé.
Ekkor egy hang rájuk kiált: „Gyerekeim, van ennivalótok?”
Bizony nem volt. Akkor folytatta: „Dobjátok csak ki a hálót!”
Ez ismerős volt.
Megtették. Nagy fogás lett. János így szólt; Azta! Ez az Úr!
Erre Péter gyorsan felöltözött (?hmmm..), fejest a vízbe és úszott egyenesen ahhoz a valakihez, akit szeretett, de akit elárult pár napja.
Mikor partot ért, látta, hogy sült hal és kenyér várja. Na, meg Jézus.
És jöttek a kérdések: „Szeretsz”?
A válaszok: „Hát igen,.. amennyire tudlak.”
És ott volt e-válaszokban hogy: „Pontosan ismered, mennyire szeretlek, és mit ér, és meddig tart az én szeretetem.”
Aztán Jézus biztosította, hogy neki most elég annyi, amennyire Péter szeretni tudja őt.
Elég, hogy gyermekeként nézzen rá, elég, hogy gondoskodjon róla, és elég ahhoz is, hogy legeltesse a juhait.
Jézust nem lepte meg Péter árulása. Az okozott volna neki meglepetést, ha Péter nem tagadja meg.
Valamiben viszont örök példát adott nekünk Péter.
Amikor elszúrta a dolgokat, amikor szégyellte magát, amikor méltatlannak érezte magát, akkor szó szerint fejest ugorva igyekezett az Úrhoz, nem pedig elbújt előle.
Ha hibázunk, hozzá meneküljünk, ne tőle el. Ez a hit, a bizalom benne:
„Ennyi vagyok. Ezt tudom adni. Nem valami sok. Nem vagyok valami tökéletes. Sőt…
De te a kereszten elmondtad, hogy kellek neked, ahogy vagyok.
Ez a kegyelem, amit megmutattál ott, a szenvedésben. Kellek neked Jézus.
Akkor megyek hozzád.
Ha elestem, megyek hozzád.
Ha félek, megyek hozzád.
Ha erőtlen vagyok, megyek hozzád.
Szolgállak azzal amim van, ha kicsi, ha béna is…
Nekem te kellesz.
Köszönöm, hogy neked meg én kellek.
Nálad, veled vagyok csak egész.”
(Betseán cardója és a Nébó hegy a Holt-tengerrel
Jerikóból, a Megkísértés hegyéről.)