Csak hősiesen!

Mélyen láng lobban. Lombokon áttört napfény,
Átcsordul a kék égbolt.
Hanyatt a fűben.
Belém folyik a teremtés és én kiömlöm belé.

Most egy vagyok azzal, ami lesz, ami van, és ami rég volt.
Pókhálóba ragadtam.
Zöld lepedő a tér, nagy fenekű kék nünüke az idő.
Részeim. Nem én vagyok, de minden miattam van.

Panteizmus részegít. Bogárka a kis levél-mindenségen.
Ő a főnök. Érte van a pók, a háló, és a fű, és a nünüke.
A domboldalban fekszünk.
Csak vagyunk, bámulunk.
Lombon át, kis repkedőből, levélkéből isszuk Őt.

Ilyenek ma a hősök.
Jövök már jövök.
Nem fogyok ki. Csillagok csobognak.
Játszani kell. Játszani.