Frissiben keltetett arisztokrácia Magyarországon.

A birodalmi gondolkodás, a diktatúra-rendszer építése volt az a vágy, ami kifinomította, égi magasságba emelte és áthagyományozta minden elnyomó rendszer számára az emberek alávetésének technikáját.
Nem a gáttalan erőszakról beszélek. A diktatúra, a birodalom, a rendszer első lépésekben félrevezet, elhitet, megtéveszt, aztán akit nem tud, azt később kényszeríti. De sokak esetében a propaganda írányítóinak a korlátlan hatalom, gazdagság utáni epekedéséből eredő, diszkréten csalafinta megfélemlítése, állandó uszítása a változó, ámde mindíg közös ellenség iránt, a személyiség önkéntes, az áldozat által is elfogadott megtörésének a “művészetévé” vált. Önként válnak emberek egy diktatórikus, abuzív rendszer áldozatává és kiszolgálójává.
Ezért is nagyon fontos a gondolkodva élés, a hírek vizsgálata. A több forrásból, hitelesebb médákból való tájékozódás, a hatalom állításainak, értelmezéseinek vizsgálata.
A propaganda érzelmi azonosulásra játszik. “Utáld, akit utálunk, szeresd, akit szeretünk!” Ne gondolkozz! A propaganda a vezérekhez lojális alattvalókat nevel.
Akik egyébként mélyen megvetik alattvalóikat.

Ma Magyarországon súlyosan hamis propaganda ömlik a legtöbb csatornán.
Ritka a valóban független, tényeket tisztelő médium. A legtöbb “független” csak álarcot visel”. Irányultságában a diktatúra felé haladó hatalmat szolgálja.
(Ilyen pl az ATV. Egy intézményrendszer része, amelyet a hatalom, az állami pénzek tartanak a jelenlegi szintjén életben. Mindig kibújik a szög a zsákból a függetlenséget illetően. A hatalommal való kényszerű, vagy önkéntes paktum.
Így, bár rafináltabban, de a hazugság birodalmát erősíti.
Akárcsak a Hetek c lap. Az írások címeiből is sugárzik az igazsággal, tényekkel vitatkozó, politikai üzenet. Kérdő és feltételes mondatok, amelyek jogilag így nem támadhatóak, de üzennek.
A diktátoroknak, elnyomó rendszereknek szurkolnak. Számomra ezek a fejlemények különösen fájdalmasak.)

Ma már (hívők esetében különösen), morális-emberi kötelesség is a tények vizsgálata, a hírek fenntartással való kezelése.
Egy pusztító, önző, gátlástalan “új-arisztokrácia” jött létre, amely az államot nem a gyengébbek, a kiszolgáltatottak érdekében működteti, ahogy azt Isten rendelte, hanem pont az erősek és erőszakosak mohósága mentén.
A történelemben az arisztokráciát általában jellemezte egyfajta finomság, eljátszott, vagy őszinte empátia. Ha csak emlékek szintjén is, de volt “nemes küldetése”. (Wesselényi, Széchenyi stb)
Ebben a digitális, modern korban az új arisztokrácia mentalitásában visszaköszönt a harcterek, a rablóhadjáratok, a fosztogatások gátlástalan vulgarizmusa.
“Megteszem, mert megtehetem.” “Kicsinállak, mert kicsinálhatlak.” “Elnyomlak, mert elnyomhatlak.” “Elveszem a pénzed, a lehetőségeid, mert módom van megtenni.”
A politika terebélyes fái alatt ma ilyen ragadozók heverésznek prédára lesve.
Ők a kor “arisztokráciája”.
Ragadozók. És ugye a párducnak, rókának nincs lelkiismerete. Pusztít, mert párduc, mert éhes, mert róka. Nem igazi polgár, nem is “self-made man”
Hanem igazi parvenü. Velejéig sznob. Ravasz sznob.
Nem akar dolgozni, értéket teremteni, segíteni, hanem beéri azzal hogy ő “származik”, hogy megszületett.
A hatalom terebélyes fájának árnyékában úgy érzi, a kivételes jogok megilletik. Privilegizált. Nem, mert cselekedetei, teljesítménye miatt elnyert jogokat. Nem.
Azért áll a jog felett, mert “ismeri” a nagyembert. Mert ő “rokon”. Mert “közéjük tartozik”
Hát így születik meg a hűbéres arisztokrácia teljesen függetlenül az éppen aktuális politikai berendezkedéstől.
Ez a társadalmi réteg hozza aztán létre a monarchiát, (diktatúrát), mivel a király (vezér, politikai vezető) kegyéből él, és akar is élni. Nemzedékeken át, örökké.
De legalább mi hívők ne válnánk fejedelmek hűbéreseivé se zsarolás, se előnyök érdekében.
Hiszen Jézus a mi királyunk, fejedelmünk. Aki az Igazság.