Hogy a vakok lássanak.(Olvasás közbeni értelmezés: Jn.9.)

A vakon született férfi gyógyulásának történetét János a következő összefüggésbe helyezte:

Jézus vitatkozik a júdeai farizeusokkal; Ő az Istentől jött, de a farizeusok szerint nem. Kinek, ki az apja? A valóság ismerete és szabadság, vagy vallási tradíciók és rabszolgaság? Ábrahám, Mózes és a Messiás…

Ezután találkozik a vakon született emberrel.
Tanítványaiból előtör az általában megválaszolhatatlan, fájdalmas kérdés: Miért?
Miért született vakon? Miért engedte ezt Isten? Ki tehet róla?
Jézus válasza; Senki. Azért vak, hogy messiási csoda történjen. (Egy vakon született meggyógyítása a farizeusi teológiában is a Messiás személyéjét bizonyító csoda.)
Isten kegyelmét, hatalmát, jóságát, erejét mutatja be a Megváltón keresztül.

A történetnek nagyon mély antropológiai üzenete is van. Az ember vaksága Istenre, az emberi szenvedés végső oka az, hogy az ember bajain és a halálon keresztül megismerhesse azt, ami a jónál is jobb.
A legjobbat, Isten szeretetét, kegyelmét az evangéliumban.
Ezért tette lehetővé szerintem az Úr a bűnbeesést.

Jézus a vakkal találkozva azt mondja hogy ő a “kozmosz fénye”. Jn.9.5.
Aztán igazi jézusi, isteni iróniával, abszurditással Ő, a „kozmosz fénye” köp egyet, sárrá gyúrja és rákeni a vak nem létező, vagy nem működő szemgolyójára.
A teremtés aktusa ez.
A vak embernek feladatot is ad, amely megpróbálja, majd megerősíti annak bizalmát Jézus szavaiban.
Emberünk elbotorkál a medencéig, megmosakszik és lát. Immár működő szeme van.
Talán azt gondolta, hogy vele együtt fognak örülni a hívő társak is.

Életünkben sok ilyen találkozásunk van Jézussal. Szükségünk is van mindig egy újabbra. Megérint, bekeni a szemünket és ha kitartunk, sokkal tisztábban látjuk Őt és az evangéliumot.
Például megismerjük, hogy az örök élet dolgában Jézus cselekedetei számítanak nem a mieink, hogy azonosult velünk és egyszer és mindenkorra megmentette azt, aki hisz.
És mi is azt gondoljuk, hogy örülni fognak, ha elmondjuk. Hát nem.

A vak esetében sem így történt.
Első lépésben megkérdőjelezték az identitását; “Ez nem is te vagy!”
Aztán jött a vallási szakértők, a vezetők szigorú vizsgálata;
„A vakon született gyógyítása lehet hogy messiási csoda, azonban jelen esetben ez kizárt.
Hogy miért? Mert nem a mi biblia-értelmezésünk szerint szolgál ez a Jézus.
Szombaton tilos gyógyítani! Tilos teremteni! Tilos messiáskodni!
De még közülük is dilemmáztak néhányan. “Hát hogy tehet romlott ember messiási csodát?”
Na, újra elővették szegény
exvakot.
Kinek gondolod őt?- kérdezték.
Hát egy prófétának – mondta emberünk.
Aztán jött a család vizsgálata. Hivatták a szülőket. Meg is jelentek, jó alaposan megfélemlítve, leuralva.
Tudták, hogy aki hisz Jézus Krisztus kegyelmények evangéliumában és el is mondja, azt ellehetetlenítik, megtörik, ha nem megy, kizárják a gyűliből, a zsinagógából.
Ezt nem merték a szülők bevállalni.
A fiukhoz irányították a vizsgálóbizottságot.
Ekkor már a szakértők ítéletet mondtak:
„Jézus Krisztus romlott bűnös ember.”
(Hányszor hallottam a kegyelem hirdetőiről, Joseph Princeről, Kubinyi Károlyról, stb. hogy “veszélyes eretnekek”. És el is hittem volna, ahogyan sokáig el is hittem, ha nem nyitja meg Jézus az én szememet is.)
Mikor Jézusról ítéletet mondtak, felment a pumpa emberünkben és cikizte a kihallgatóit;
“Egy elméleti, ideológiai, teológiai építményben élnek, amit privilegiumaik köré emeltetek és nem veszitek tudomásul a valóságot, a tényeket.”
Mert ők akarnak lenni az urak a nép fölött. Isten népe fölött.

Persze jól megharagudtak, felbőszültek a bírák. Megalázták, kirúgták a gyógyult embert a gyüliből. Családon belül is merészeltek falat húzni.
(A szülei járhattak a gyülibe, ő azonban lázadó, fertőző, kizárt ember lett.)
Elszigetelték e döntéssel a zsinagógai közösségen kívül is. Magányra ítélték.

Látjuk, hogy a világosságnak, Jézus tisztább látásának, nagyobb közelségének volt, és van ma is ára. Nem kellemes fizetni.
De megéri.
Jézus újra találkozott vele és bemutatkozott neki mint a Megváltója, a Messiása.
Emberünk leborult, imádta Őt. Így vált befejezetté gyógyulása, nyerte vissza a teljes látását. Megnyíltak a szívének a szemei is.

János ezek után a béresek és a jó pásztor közti különbséggel folytatja a 10. fejezetben.