Rókák a romokon.

A címben jelzett kijelentést kapta Ezékiel. Izrael hamis prófétái a rókák.
Ma is tanulsággal szolgál;
Az egyház nagyon romos. Hívők küzdenek, dolgoznak, hogy megérdemeljék azt, ami ajándék, és Jézusban már megkapták.
Nincs nyugalmuk, bűntudat, erőlködés, gyötrelmek, képmutatás közt őrlődnek. (Én is egykor.) Nincs elnyugvás, nincs szombat nagyon sok testvér szívében és lelkében.

A romok között pedig bizony vannak rókák, ravaszdiak, akik folyamatosan pecsenye, zsákmány után szaglásznak.
Figyelmet, tekintélyt, látványos szolgálatot, hírnevet, befolyást, pénzt vadásznak a megváltott, de romos lelkek között. Nem is láttak sokan más vezetői mintát gyülekezeteikben.

A gyógyulás, a helyreállás kulcsa az evangélium: Isten a hívő bűnöst is szereti (sőt gyerekeként), nem csak a világit, és segíti, nem vádolja. Szenvedett érte, meghalt érte, feltámadt érte, uralkodik érte. Elment a végsőkig. Nem, mert nem volt más lehetősége. Azért ment a kínhalálba is, hogy tudhassuk: Ilyen sokat érünk neki és ennyire szeret. Nagyon kellünk neki.
A kereszten bemutatott, bizonyított szeretete irántunk, tesz szabaddá minden félelemtől.
A hiteles bizonyság, tanúságtétel Jézus Krisztusról ez. Ez a prófétaság szelleme. (Jel.19.10) A valódi változásnak, megtérésnek is itt van a gyökere.


Jó szándékból, vagy számításból mai próféták megmondják pl., hogy mikor jön vissza Jézus. Napra pontosan. Annak ellenére hogy Máté 24. 36-ban szerepel „sem a napot, sem az órát nem tudja senki.”
Ez persze a diadalmas visszajövetele.
Jön előtte tolvajként is. A sajátjaiért. Azt meg pontosan ezért nem jelenti be. Mert úgy jön, mint tolvaj. Az bármikor megtörténhet.
Az ószövetségi ünnepek dátumait pedig nem lehet egy az egyben megfeleltetni próféciák beteljesedésével.
Rós Hásánát sem az elragadtatással. (kürtölés napja)

Más próféták, ószövetségi szerepkörbe helyezkedve intik, feddik, fenyegetik a hívőket. „Most már szedd össze magad, lesújt az Úr, térj meg!…Légy engedelmes!… (főleg a “mennyei” látásomnak és nekem..)
A hívők pedig elhiszik, hogy ez a kemény eledel… Félelemmel manipulálják, tartják uralom alatt az embereket.
Isten ugyan nem változott, de a szövetség -hála neki- igen.
Nem az Izraellel kötött szövetségben él az egyház. Sokkal jobb szövetségünk van Istennel.

Mások a király, királynő, a politikai vezetés asztaláról remélnek zsíros falatokat, védelmet stiklijeikre, sőt köztörvényes bűncselekményeikre. Vagy csak szimplán megalkudtak.
Ők pl. megpróbálják „nemzetivé” tenni az evangéliumot. Tetsszen a hatalomnak!
A magyarság különleges szerepéről, küldetéséről, elhívásáról beszélnek.
(Pl. Néhány éve: Muszlim migránsok=egykori török hadsereg, mi magyarok, meg Európa védőbástyái.
A “rothadó” Nyugatot távol kell tartani, mert jön a gender… Kelet a jövőnk, stb. Ezek az állítások sem történelmileg, sem most nem igazak. A “szivárványos EU-tól” védett gyerekeink, unokáink meg mennek el az országből. Véletlenül sem Keletre. A rothadó Nyugatra mennek tanulni, dolgozni, szabadon élni.
Minket, hívőket is be akarnak csapni. Kormányunk tagjai és propagandistáik privát, anyagi és napi politikai érdekeik, vagy megzsaroltságuk miatt tudatosan hazudnak múltról, jelenről, jövőről. A TV-ben a neten, a sajtóban.
Lehet, hogy jót akarva, de be szeretnének csapni. Van, hogy a prédikátor a pulpitus mögül , a gyüliben.

Tehát nincs nemzeti prófétai misszió a Mennyből. Nincs speciális, nemzeti küldetés az evangéliumot illetően.
Azaz, nekünk, magyaroknak, pont annyi van, mint a románoknak, amerikaiaknak, oroszoknak, stb.: Hirdetni az evangéliumot, tanítani az embereket.

Az evangélium pedig üzenetét tekintve maximálisan kozmopolita, internacionális.
Véletlenül sem nemzeti. Fel akarja emelni a nemzeteket, nem megdicsőíteni valamelyiket.
“Nemzeti prófécia”, “nemzeti evangélium” – maguk az önellentmondás, oximoronok.

Jó példa az önellentmondásra a kommunizmusból reaktivált, “fából vaskarika”; kormányunk békeharca.
Harc az ellen aki segít és nem akar visszaütni. (Brüsszel) és béke, barátság azzal, akitől joggal volt, van és lesz félnivalónk. (Moszkva.)
A Jézabel kincstárából élő “istenemberei” aztán a gazdájuk kottájából zenélnek ill. beszélnek, persze az evangélium igazságainak prédikálása mellett. Terelik a hívőket politikai táborokhoz is. Időnként Jézabel is mikrofont kap. (Jel.2. 20: Az aktuális kormánypropaganda.)

Ezékiel 13.10 “Félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az.”

A vezetés, a kormány ideológiai falat épít ember és ember közé, számításból érdekből.
A nép egy része a propaganda hatására elfogadja az elválasztó falat. Gyűlölködések, szekértáborok alakulnak.
A “róka-próféta”, vallási vezető jön és azt a durva, pőre falat bekeni valami csillogóval.. “Szellemi, bibliai” igazolásokat keres és hirdet kenyér, – inkább kiváltságokat adó gazdái, rút, embertelen, kegyetlen építményeinek feldíszítésére.
Aztán rámutat: “Lám az Úrtól van a fal.” “Keresztény erkölcsi értékek védelme..” stb.
Befestik a gyűlölet, az érdek, az önzés kerítéseit, a lágerek falait és szögesdrótjait keresztény mázzal.

Vissza kéne már találni a kegyelemhez, mert születési jogon tartozunk az Atyához, nem érdemeink miatt.
Tőle születtünk és a gyerekei vagyunk, még ha hibázunk, vétkezünk is időnként.
Ha ez a hit, bizalom az Apa iránt nincs a szívben, mert az elmében aláaknázták önző, hazug tanításokkal, akkor nem lehet megtisztulni, nem lehet tisztább életmódot sem élni.

A kereszténység nem szellemi és lelki fitness-program, hanem a legértékesebb ajándék.
El kéne engedni az önző motívumokat, komolyan venni, hogy Jézus ekklésziájában az a nagy, aki mindenkit tud és akar is szolgálni, és aki képes Jézusért a legkisebbé válni, csendben és titokban. Nem az a nagy, akit szolgálnak.
Ahogy a Megváltó bemutatta.

Szóval, 22.-én veszek egy karton tartóstejet és néhány halkonzervet októberre.