A hóvirág üzenete

Hegyekből, vékony ereken,
a reményt elhozva, végre
elcsorog a vaskemény tél
omló, sűrű, olvadt vére.

Piszkos, eldobott hó-rongyok
kerítések elbújt tövén,
sárrá szégyenülnek, ahogy
marja őket csöndben a fény.

Bőrükön a tél sebei,
lukacskák és kráterek.
Bennük itt-ott a reménység:
tiszta hóvirág integet.

Hóval olvad a fájdalom.
A fény szólít, üzen felénk:
a halál is messze csorog,
kis hóvirág, fehér remény.

Látom is már, mondom is már:
Ibolya jár a nyomodban,
fecskék, gólyák hazatérnek,
virágzó fák, kucsmagomba…

Jön a nyár. Édes gyümölcsöt,
nehéz fejű, okos kalászt,
sercegő körtét hoz az ősz.
Vár a téren sok-sok barát,

Gyerekzsivaj az utcákon,
napfényben csészék csengenek:
Kávéznak, nagyot fecsegnek,
a föld urai: emberek.

A padokon, egymás mellett
napfürdőznek ráncos arcok.
Láncon a halál kutyája.
Hóvirág szól, te is hallod?

Reményt üzen, ugye hallod?

(2020 április koronavírus-járvány)