-
A lekuporodott, meghajlott, szorongó, morgolódó lélek.
Zsolt 42. 6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki az ő orcájának szabadításáért. Fenti mondatok két zsoltárban, a 42-esben (6. 12. vsz.), és a 43-asban (5. vsz.) hangzanak el, háromszor is.Dávid az üldözés, a körülmények miatt távol volt Isten jelenlététől.A körülmények ellenségesek voltak, elzárták őt Isten földi jelenlététől és a testvérek közösségétől.Felidézi a régi szép napokat, amikor testvéreivel együtt, örömmel ment a gyülekezetbe, dicsérte Istent, élvezte az Ő jelenlétét.A helyzet, azonban, amiben most van, ellenséges, az emberek is ellenségesek. Pszichikai szenvedést, gyötrelmeket él át.Ekkor mondja ki a fenti mondatokat.Nem keverte össze Dávid a lelkének a hangját a szívének a hangjával és…
-
A hóvirág üzenete
Hegyekből, vékony ereken,a reményt elhozva, végreelcsorog a vaskemény télomló, sűrű, olvadt vére. Piszkos, eldobott hó-rongyokkerítések elbújt tövén,sárrá szégyenülnek, ahogymarja őket csöndben a fény. Bőrükön a tél sebei,lukacskák és kráterek.Bennük itt-ott a reménység:tiszta hóvirág integet. Hóval olvad a fájdalom.A fény szólít, üzen felénk:a halál is messze csorog,kis hóvirág, fehér remény. Látom is már, mondom is már:Ibolya jár a nyomodban,fecskék, gólyák hazatérnek,virágzó fák, kucsmagomba… Jön a nyár. Édes gyümölcsöt,nehéz fejű, okos kalászt,sercegő körtét hoz az ősz.Vár a téren sok-sok barát, Gyerekzsivaj az utcákon,napfényben csészék csengenek:Kávéznak, nagyot fecsegnek,a föld urai: emberek. A padokon, egymás mellettnapfürdőznek ráncos arcok.Láncon a halál kutyája.Hóvirág szól, te is hallod? Reményt üzen, ugye hallod? (2020 április koronavírus-járvány)
-
Te ismered
Te ismered: hogy el nem mondhatod, hogy nincs rá szó,csak fáj nagyon, és a szégyen is szúr egy kicsit,mert szívedben ott a hit, és restelled azt, hogyha fáj, mert tél után jön a nyárés nem lehetnél sose gyenge, mert él már a hit a szívedben, és harcolsz, hogy erős legyél, az enyhülés el még sem ér, és tudod azt hogy színigaz: önmagadból nincs vigasz, de kívülről meg el nem ér sejted fázik lelked fél,mert a másik jeges táj: nyelve sebez, szeme vág,meg időd is már régen töltöd: Nem jó embernek lenni a Földön. Te ismered, mert itt vagy te is, hogy töviserdőn kertet keríts, hogy oda menjél, hogyha fáj is,…