Szépirodalmi írások

Balhé a Krajna utcában.

                                   

„A történelem mozgatórugói földi szempontból ugyanazok,
mint bármely emberi közösség mozgatórugói.
Irigység és nagylelkűség, pszichopátia és empátia, szeretet és gyűlölet,
megbocsájtás és bosszú működnek benne. Megérteni is csak így lehet.
Egy iskolai osztályt, vagy egyéb közösséget képzeljünk magunk elé és ne misztifikáljunk.
Azt se felejtsük el, hogy a humor a győzelem illata. A felülemelkedésé.”

(Egy gyakorló történelemtanár órai elmélkedéseiből.)

A Krajna utcában három nagy limuzin parkolt. A volánoknál sötét öltönyös, napszemcsis, kopasz sofőrök.
A 135-ös szám társasházban, a belső udvarra nyíló körfolyosó egyik lakásának ajtaja előtt két őr állt.
Egy barnamedve és egy kodiak. Felhúzott géppisztollyal, nélkülözhetetlenségük teljes tudatában.
Egyikük a bent tanácskozó Elnöqúr judo-partnere, edzőtársa volt.
Jól tudta, hogy az Elnöqúrral szemben nem tanácsos sem győzni, sem ellenállni neki.
Így az edzéseken rendszeresen átalakult egy zsák puha macivá, akit a Mindiggyőztes ide-oda dobált.
Most is sajogtak a tagjai, de megfizették, ugye. Parancsnok is lett belőle.

Az ajtó mögött a három legmeghatározóbb Tényező tanácskozott.
A tanácskozás abból állt, hogy az Elnöqúr beszélt, a többiek hallgattak és bólogattak.
Shegphely de Machóó Elnöqúr mély fotelben terpeszkedett.
Vele szemben kínosan fészkelődve-tekeregve állt a vezérkar két legrangosabb tényezője.
Beshaary ellenfolyamnagy, ügyeletes őrkicsi és háborúfelelős. Mellette a jóképű szőke Saarchasy Pharoq főhazugsáhági megbízott, aki nemesi családból, a Puhnnyadovich Elalvov bojári klánból, a francia de Lousthaa-ágon származott ide, a fotel elé, kínosan tekeregni.
Az Elnöqúr bal kezében nagy pohár viszkisvodkát lengetve magyarázott. Poharát a főlojális és megbízható Beshaaryné, szül. Nyali Eufémia időnként újratöltötte. (Bár ő is a helységben tartózkodott, de annyira sikerült jelentéktelennek maradnia, hogy nem lehetett megszámolni, így mégiscsak hárman tartózkodtak odabent.)

Imígyen szólott Shegphey Elnöqúr:
 – Családkánk, lakáskánk történelmi érdeke, hagyománya hogy a szomszéd Kovácsék úgy táncoljanak, ahogy mi balalajkázunk. Ez életkérdés, létkérdés. Nem engedhetjük, hogy a csinos Kovács Ágit a földszinti Józsi, a Józsi fia vegye feleségül. Józsi családját el kell rettenteni. Áginak meg kell várnia a mi fiunkat Grisenykát. 15 év múlva már 19 éves lesz és nősülhet.

Beshaary ellenfolyamnagy fél méterre kilógó nyelvvel helyeselt. (Eufémia gyorsan törölgette a szájából kihulló csapadékot.)
 – Mennyire igaz és felelős álláspont az öné Elnöqúr!!! Rettentően el kell rettenteni mindenkit, aki nem rettent még el rettentően. Be kell vetni a thermonukleáris kissámlikat, sőt a nagyhatótávolságú dízelhangyákat is!
Megfenyegetés eszközlése céljából mindenképp. Egyetértek. Milyen mélyen egyetértek Elnöquracskámmal!

Odakinn az egyik őrmedve, akinek igen éles hallása volt, fejcsóválva nézett társára és brummogva dörmögte:
 – Gáz lesz még ebből Brummovicsovka, édes Medvéd! Ki lesz, aki minket megvéd?

Az Elnöqúr mellényzsebében zizegni kezdett a kritikát és egyet nem értést jelző készülék.
Ugyanis minden családtagba és barátba is és nemis, merősbe születéskor beszereltek egy lehallgató készüléket.
A vevőegység az Elnöqúrnál volt. Most pedig Elnöqúr észlelte a lázadást.
Szeme szikrát szórt az indulattól.
Annyira, hogy az előtte állók arcuk elé kapták a sürgősségi hegesztőmaszkjaikat.
Minden megbeszélésre vitték ezeket, ha az Elnöqúr is jelen volt.
Elnöqúr felemelkedett és átlépve a konyhán, a bejárati ajtót résnyire nyitva, – nagyon tartott ugyanis a vírustól, a virtuális tanácskozásokon is 3 maszkot viselt -, szikrahajigáló szemeivel ránézett a renitens katona-medvére.
A medve a cselgáncs partnere volt. Most az őr leleplezetten lehajtotta nagy busa macifejét, letette géppisztolyát és megadóan leballagott a belső udvarba, ahol íziben rágyújtott egy polóniummal átitatott cigarettára. Egy picit még hálás is volt: Lám a nagy ember vele foglalkozik, fegyelmezi őt! Megtisztelő!


Az Elnöqúr visszament, a fotelbe vetette magát. Ekkor a gyors mozdulattól és az elfogyasztott sok káposztától nagy reccsenés-pukkanás hallatszott az Elnökqúr alsó fertálya felől.
A két toporgó vezető zavartan köhécselt, miközben Elnöqúr nadrágja hátuljából csinos gombafelhő emelkedett ki, beterítve az egész lakást. Elnöqúr ilyen nagyon erős férfi volt.
Biológiai üzemmódja is félelmet, elrettenést váltott ki környezetéből.
Beesaryné, szül.  Nyali Eufémia gyorsan elővette retiküljéből az ilyen esetekre tartogatott zokniszagú gyöngyvirágcsokrot, melynek illata hamar elnyomta az atomerejű alfarszél odőrjét.

Az elnök úr szemei már nem szórtak szikrát. Másik beosztottjára emelte őket, főhazugsáhág felelősére Pharoq de Saarchasyra. Az ijedten darálni kezdett:

– Igen, igen, Elnöqúr! A kommunikációnkban hangsúlyt kell tennünk lakásocskánk életérdekeire, történelmi hagyományaira. Meg kell győzni a lépcsőház közösségét, hogy nekünk igazunk van.
Mi tudjuk, hogy Elnöqúrnak mindig igaza van. És most is igaza van, mert Elnöqúrnak mindig igaza van.
Ez logikusocska is. Galambocskám, Elnöqúr!
Okosan fogunk beszélni. Ha kell az asztalra csapunk. A lépcsőház támogatni fog minket.
Ha kell a rettegése miatt. Galambocskám, Elnöquram!
Beszéde közben megnyugodott.
Szül. Nyali Eufémia gyorsan felsöpörte a főhazugsáhág felelős szájából beszéde közben kipotyogó kígyókat és békákat, melyekkel rögtön végzett a radioaktív szellentés utóereje.

Ja, és fess fickó volt ez a Saarchasy! Handsome guy!
Elnöqúr kedvenc állata, amely egy kalitkában helyezkedett el Elnöqúr fotelja mellett, a Rikotkodács nevű, QQriQ márkájú távolkeleti, transgender kakas volt. Az állat nyakán HerrNyó-brand védjegyű pókhálóselyemből készült, szöges, arany-nyakörv díszlett, újszülöttnyuszi-rózsaszín felirattal: „Szupermacsó!!!” Meg egy elnöqúri aláírás.
Nem is merészelte senki kétségbe vonni Elnöqúr kedvenc barom-fiának/lányának/transzának/ szekszuális identityjét!
A hyperhím madár most hamiskásan, csőrét nyalogatva nézett fel a jóképű Saarchasyra.
Beesharyné szemérmesen megértő mozdulattal, a sóvárgó madár kalitkájára hullajtott egyet a szobában tolongó lakás-zászlóikból. Rikotkodács lehiggadt a sötétben és elaludt.

Elnöqúr zárta az értekezletet. Azazhogy, hirtelen egy gondolat villant fel elméjében.
Mégpedig olyan ragyogó, hogy fényénél meglátta a kalitka mögött elhelyezkedő viszkivodkás üveget.
Hát gyorsan szájához emelte és mire lenyelte el is tűnt. A szesz is és a gondolat is.
Azért még elszántabbá válva, csak megszólalt:
 – Uraim, támadunk. Megmutatjuk régi dicsőségünket, mely késett az éji homályban és mélyen enyésző fénnyel járt egyedül!
A két másik tapsviharban tört ki és urrázni kezdett.
Nyali Eufémia igyekezett légneművé válni, ami, valljuk be, sikerült is neki.

Ezt követően a döntéshozatal résztvevői örökké tartó barátságuk és szövetségük jeléül megpróbálták egymást, hárman egyszerre, homlokon csókolni. Ez ugye, a család régi hagyománya volt.
Mert csak csókkal együtt érvényes mindenfajta szövetkezés. De a csók nem sikerült.
Akárhogyan próbálták, sehogy se sikerült. Hát igaz, ami igaz, még soha senkinek sehogy se sikerült. Még ketten se tudták egymást soha egyszerre homlokon csókolni. Tán ezért is oly tragikus a múlt. Mindegy.

Felcsendült a balalajka, és a vodkaszagú hurrázás, mint hömpölygő, hullámzó áradat öntötte el a gangot, a belső udvart, és zúdult ki a kapun keresztül a Krajna utcára széltében-hosszában, hogy még a luxuslimók is tengelyig álltak benne..

De ez már sok volt a földszinten lakó Józsi rendőrnagynak. Kapatosan ért haza reggel az éjszakai szolgálatából. Családja már elment dolgára. Ő csak bekapott pár hamburgert sült krumplival, egy kólát ivott, majd két pohár viszkit, elégedetten ledőlt, és javában horkolva aludta jelenleg az igazak mély álmát. Most felébredt a zajra.
Pedig nem akart felébredni.
Fejére húzta a takarót, várt, de csak nem bírt elaludni a kiabálástól, a tánctól és a balalajka dobhártyaszaggató zizegésétől.
Felpattant, majd csak úgy, alsógatyában, egy seriff csillagot tűzve atlétatrikójára, szolgálatba helyezte magát. Grandiózusan szögletes, borostás állát előre szegezte, izmai megfeszültek… és akkor rálépett az egyetlen maradék hamburgerére.
Ettől éktelenül mérges lett. Elindult felfelé rendet csinálni. Útközben vette észre, hogy gumibotját lent hagyta és még egy árva baseball-ütő sincs momentán nála.
Kitépte hát a takarítónő, Vilma néni kezéből a seprűt.
Célhoz érve bal kezének könnyed mozdulatával leütötte a zajos lakás ajtaja előtt ácsorgó kodiak medvét, behatolt a tetthelyre és agyba-főbe kezdte verni a három főtényezőt.
Eufémia légnemű halmazállapotban gomolygott a plafonnál, így őt észre se vette.
Módszeresen csépelte a másik hármat.
Egészen a Krajna utcában várakozó luxus limuzinokig ütlegelt. A nagyobb biztonság kedvéért megverte a sofőröket és a személyi testőröket is, majd hatalmasat böfögött és visszanyomakodott aludni.
Este enyhe lefolyású lelkiismeret-furdalással ébredt. Legfőképp a széttaposott hamburgere fájt neki pszichésen.
Ennek a lelki vívódásának köszönhető, hogy a transgender kakas visszakerült eredeti tulajdonosához az Elnöqúrhoz.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük