Hitéleti írások

Ufók a dimenzió-kapukban,- avagy ne félj, ne szorongj!

                         

A János evangélium 17 részét főpapi imaként tartják számon.
Két dologra figyeltem fel olvasva ezt. Az egyik, hogy nagyon sokszor szerepel a „megőrizni, őrizd meg” kifejezés
(téreó = vigyáz, szemmel tart, megóv, őriz, gondoz, gondoskodik, megtart).
Egyszer megőrzésének, másszor megtartásnak fordítva.
Az apostoli levelekben látjuk, hogy bizony meghallgatta Isten Jézus imáját és az apostolok a megtartás, megőrzés változatos módjaival vigasztalják, bátorítják a hívőket:
Gyógyulás, helyreállítás, bűnbocsánat, megigazulás, igaz emberi identitás, gondoskodás, ellátás, védelem, – számtalan helyen fordul elő a levelekben.

Mindezek eszköze az ige, Isten emberekhez intézett és emberré lett, emberi sorsot öltött szava. 
Céljai pedig: a hit, az örök élet biztonságában való stabilitás, egység, aztán, hogy Jézus öröme, ujjongása ott legyen bennünk, hogy tudjuk egymást szeretni, hogy elválasztottak, szentek legyünk.
Megjegyzem: A megőrzést mindig a gonosszal, a rosszal, hitvánnyal szemben kéri Jézus.
Ez azért fontos, mert a kegyelem ugyan felül is írja a bűnöket (kegyelemből igazakká lettünk), és begyógyítja a bűnök által okozott sebeket, azonban elsődleges célja e sebek elkerülése.
Hogy megőrizzen a kegyelem minden bűntől, amitől csak képes megőrizni minket, hústestben élő és döntéseikben szabad akaratú lényeket, együttműködésünk által.
Isten kegyelme sokkal több, mint amit a magyar kifejezés visszaad. A nyelvünkben ez a szó „kegyelem” csak azt jelenti a közbeszédben, hogy valaki megússza a büntetést, a kivégzést, a hatalom döntéséből. Isten kegyelme, kharisza (görög) ennél több: Az Ő jóindulata, érdemtelen kedvezése, irántunk való kivételezése, szívessége, gyönyörűsége, szeretete miatti lehajlása, pártfogása, támogatása.
Mindezt felöleli az eredeti kifejezés jelentése.

Ha vétkezünk, főként, ha folyamatosan, bizony sebek lesznek a lelkünkön, a sorsunk rosszra fordulhat.
A kegyelem ugyan ebből is kiemelhet, meg is gyógyíthatja a sebeket.
Mert létezésünk vált immár igazzá, létünkre kaptuk a kegyelmet, a khariszt, nem a cselekedeteinkre.
De Isten józan, normális. Ugyan „begipszel” ha kitörtük a lábunkat, de még jobb, ha nem is törik el.
Ő ezt akarja. Jobb, gazdaságosabb a megelőzés, mint a kármentés. Bár törögetjük szorgalmasan. Magunkét is, testvéreinkét is. És mégis megtart a kegyelem az igazságban.
Felfoghatatlan. Mégis igaz.

Aztán a 23. versben mond valami nagyon nehezen érthetőt:
„Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.”
(„Én bennük vagyok, te bennem vagy, és így lesznek egységben, és így ismeri meg a korszak, a világ, hogy én vagyok a Megváltó, Isten pedig a Szeretet.”)


Hát ez mi?
Egy szoba, ami egy másik szobában van, és ez a két szoba egymásban, ugyanakkor egy olyan harmadikban, amelyik közben az előző kettőben is benne van: Az Atya Jézusban, Jézus, akiben az Atya van, pedig bennünk van, mi pedig Krisztusban, aki az Atyában.
Ha sokat filózunk ezen, bizony izomlázat kaphat az agyunk. Az együttélés, közösség olyan formája ez, ami a házasságnál is mélyebb, lényegibb és közelibb, intimebb.
Az emberi gondolkodás képzelet nem tudja fentieket megragadni, mert három dimenzióban létezünk, gondolkodunk, így a logika is jól hasra esik ezt olvasva.
Egyre inkább úgy látom ezért, hogy a Menny nem egy távolság, hanem egy másik dimenzió, amely körülvesz és ugyanakkor bennünk is van.
A kegyelem pedig a bizalmunk által „dimenziókapukat” nyit.
A kapuk bejárata az ige, Isten élő szava, amely maga a létezés, az élet. Egyszerre férfi és női ős-ok. Spermium és megtermékenyült petesejt. Magában hordozza azt a valóságot, amit jelent.

Néha tárgyiasul is ez a dimenziókapu. A szamárállkapocs, amely fegyver és forrás Sámsonnak, Mózes botja, amely a csodák főnyomócsöve, a Frigyláda, Pál kendői, ruhadarabjai, amiket elvittek Efezusban a betegekhez, az úrvacsora kellékei, a vízkeresztség stb.
Ezek dimenziókapuk. Ajtók a Menny dimenziójának erejére, szeretetére.
Isten szava jön át rajtuk. Nem tanítás, nem prédikáció. Az élő szó. Néha „beszippant” és mi is „átáramlunk” abba a dimenzióba, ahol a csoda a természetes. Aztán persze nem tudjuk mi sem elmondani, ahogy olvassuk is néhol a Bibliában. Mégis átjárhatunk ezeken.
Jézus itt mondja többször is, hogy sem Ő, sem mi nem ebből a világból valók vagyunk.
Idegenek. „alienek”. „UFO”-k. Földönkívüliek vagyunk. Semmi különös nincs abban, hogy szükségünk van dimenzió-kapukra a mi igazi otthonunk bejárataira.
Egyszer majd le is vetjük a külső burkot, a fizikai testet, az „Edgar-öltönyünket”. (Men in Black)
De ami belül van, az nem valami szörnyűség, mint a filmben, hanem valami gyönyörű és fantasztikus.
Az, aki vagy Krisztusban. Ez „öltözi fel” majd magára az új öltönyt, testet, ami szép, mint a Krisztus, mert a belső akkor külsővé válik.

De ilyen dimenziókapu a hittel, bizalommal teli szív, amely benne van a Mennyben és a Menny is benne van a szívben, és a szájon keresztül az ige képes új valóságot létrehozni, illetve meggyógyítani az elromlott régit.
Valahogy így őriz meg bennünket Isten kegyelme a csapásoktól/csapásokban is bizalmunk által.
Bár azt látjuk az Újszövetségben is, hogy ez a földi biztonságban, komfortban való megtartás nem mindig működik automatikusan.
Ami teljesen biztos, az örök élet és az igaz mivoltunk. Mert nem kiérdemeltük, hanem kaptuk.
Jézusé mindkettő. Ő pedig nekünk adta. Ő a mi életünk és igazságunk.
Ezért nem veheti el földi fegyver.
Sem a hadseregeké, sem a szellemi gonoszságé.
De Jézus maga imádkozott, hogy Isten őrizzen meg a gonosztól. Az Atya meghallgatta Őt.
Ezért őriz meg bennünket az Ő ereje, kegyelemből bizalmunk által Krisztus szeretetében az üdvösségre, a Vele való találkozásra, és örök közösségre.
Mi azok vagyunk,

„Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre.” (1Pét 1. 5.)
Ne féljünk!

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük