Bűnbeeséstől a keresztig.
Tél ugrott az ijedt földre,
A szeretetet jégbe döfte.
És minden öröm elfogyott.
És minden mosoly elfagyott.
Terhet vonszol belül a vér.
Kitörésre sebet remél.
És eltompult a vén idő,
És elhever, mint céda nő.
Felhőlábon ing az élet,
Mindenféle széltől félhet.
De kitörésre sebet remél,
Ólom lábán jár még a vér.
2005. 08.