Rapszódia inside

Makacs, ónos eső, megátalkodott.
Cinikusan esik kívülről befelé.
Jeget bőrző rántás az út,
A kormány belefagy, belefagy a kezekbe.

Brümmög a motor, megy a postás,
Jön a postás, a táska üzenetet rejt,
Sajog kékült ülepe, előre sziszeget,
Csúszik az út, új esést, a hús új esést sejt.

Van-e napsütés, van-e még fény,
Szelíd hang szól-e még? – mondd te postás,
mondd te égi rokon!
És lesz-e még nép és magyar szó
pár századdal odébb?
Az Édentől északra, nyugatra,
Túl emberi szón, túl a Kárpátokon?

Esik csak, jegesen, kívülről befelé,
Kívül emberek fagynak, belül a lélek,
Behajt a behajtó, villan a menedzser,
Kérem szépen – bankszámlámon az értékem.

2005 02