Unokámnak a költészetről.

Nézd csak kicsi!

Egy dallam jön, arra ülnek a szavak,
mint pihenni a drótra ülnek madarak.
Szó ez is, mint amit kiált a szurkoló,
ha nem ad, vagy ad tizenegyest a bíró.

Csak beszéd ez, mit gyerekek is mondanak,
mikor vidáman, vagy mérgesen játszanak.
Szó. Boltban, utcán. Szó. Mondja a rendőr bácsi.
Csak szó a vers. Nem is kell agyoncsodálni.

Mint gyöngyök fonálon úgy sorolnak a szavak.
Néha locsognak, máskor meg mennydörögnek.
Viccesek búsak, de gyorsan elpörögnek.

Mert nem mély folyó a vers, csak csobogó patak.
A felnőttek is, tudod, sokat játszanak.
A költő bácsik meg, szavakkal játszanak.

Látod kicsi;

Egy dallammal indul, arra ülnek a szavak,
és mint eső után az úttest, nem lesz más,
aszfalt marad, csak fényesebb, csak lakkosabb.


A szó, szó marad. Játék is és élet is.
Egy kicsit szép és ha jó, akkor még igaz.
De nem kell nagyon csodálni
Csak játszik a költő bácsi.