-
A lekuporodott, meghajlott, szorongó, morgolódó lélek.
Zsolt 42. 6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki az ő orcájának szabadításáért. Fenti mondatok két zsoltárban, a 42-esben (6. 12. vsz.), és a 43-asban (5. vsz.) hangzanak el, háromszor is.Dávid az üldözés, a körülmények miatt távol volt Isten jelenlététől.A körülmények ellenségesek voltak, elzárták őt Isten földi jelenlététől és a testvérek közösségétől.Felidézi a régi szép napokat, amikor testvéreivel együtt, örömmel ment a gyülekezetbe, dicsérte Istent, élvezte az Ő jelenlétét.A helyzet, azonban, amiben most van, ellenséges, az emberek is ellenségesek. Pszichikai szenvedést, gyötrelmeket él át.Ekkor mondja ki a fenti mondatokat.Nem keverte össze Dávid a lelkének a hangját a szívének a hangjával és…
-
A megkarmolt lélek.
126. Zsoltár.Mikor az Örökkévaló visszahoztaa foglyokat a száműzetésből Sionba,azt hittük, álmodunk!2 Lelkünk megtelt vidámsággal,nyelvünk öröménekkel.Azt mondták a népek:„Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”3 Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló,ezért örvendezünk!4 Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat,ahogy zápor után a kiszáradt medrekismét megáradnak!5 Akik sírva vetik a magot,örvendezve arassanak!6 Aki sírva viszi vetőmagját a földjére,ujjongással hozza be kévéit[a] a mezőről! Valamennyien voltunk foglyok.A bűn foglyai, vagy a követelőző vallások és szervezetek foglyai. A fogságban nem volt víz. Szomjaztunk.Olyanok voltunk, mint a negyedik versszak említette kiszáradt medrek, vádik. Ilyenné vált a lelkünk.Ezekben a száraz folyómedrekben állatok csontjai, hulladék, mindenféle csúfság és a terméketlenség hevertek. Lehet, hogy most így érzed magad.A lélek száraz vádijaiban…
-
A Semmi
Két hét után engedtek haza a pszichiátriáról. Persze a pia miatt kerültem be. Amint a széles, lankás budai úton ballagtam lefelé, szembejött velem a Semmi. Magas homlokú, vékony, jó kiállású, bölcsész típusú alak volt a Semmi. John Lennon szemüveget, farmernadrágot és laza, fehér zakót viselt. Mindig is ilyen külsőt szerettem volna, de hát ő volt ilyen, és nem én.– Helló, Semmi! – köszöntem és igyekeztem könnyed maradni. – Guten morgen! – villantotta ki szabályos, csillogó fogsorát, homlokán múló ború futott át, és én már tudtam, hogy eredetiben olvas Heideggert és Nietzschét. Ettől feszült lettem. – Örülök, hogy találkoztunk! – kezdeményeztem elfogódottan. Olyan régóta szeretnék egy s mást kérdezni öntől, tőled.…