A lekuporodott, meghajlott, szorongó, morgolódó lélek.

Zsolt 42. 6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki az ő orcájának szabadításáért.

Fenti mondatok két zsoltárban, a 42-esben (6. 12. vsz.), és a 43-asban (5. vsz.) hangzanak el, háromszor is.
Dávid az üldözés, a körülmények miatt távol volt Isten jelenlététől.
A körülmények ellenségesek voltak, elzárták őt Isten földi jelenlététől és a testvérek közösségétől.
Felidézi a régi szép napokat, amikor testvéreivel együtt, örömmel ment a gyülekezetbe, dicsérte Istent, élvezte az Ő jelenlétét.
A helyzet, azonban, amiben most van, ellenséges, az emberek is ellenségesek. Pszichikai szenvedést, gyötrelmeket él át.
Ekkor mondja ki a fenti mondatokat.
Nem keverte össze Dávid a lelkének a hangját a szívének a hangjával és tanácsolja, utasítja, egyben vigasztalja a saját lelkét, hangulatát, érzelmeit, gondolatait.
A lelke a látható az érzékelhető dolgok miatt besötétedett, depresszió és szorongás tört rá.
Azonban tudta, hogy ezek az érzések a látható világ üzenetei, hatásai, nem Istentől származnak és nem az igazság az alapjuk.
Ezért mondja lelkének, érzelmeinek, értelmének, akaratának: (a héber szavak jelentése alapján)
„Lelkem ne csüggedj!” = Ne kuporodjál le, ne hajolj meg a jelenleg érzékelhető dolgok miatt, ne bujkálj, ne fogadd el a megalázottságot! „Lelkem ne nyugtalankodj!” = Ne morogj, ne brummogj, ne kurrogj, ne sóhajtozz, ne nyögdécselj, ne is nyugtalankodj, ne gyötrődj, ne depizz bennem!
Ezek ugyan létező érzések, létező gondolatok, ténylegesen meg is gyötrik az embert, mégsem a valóság szerintiek.
A valóság a bizalomteljes várakozás, reménység a szabadulásra, amikor ugyanez a csüggedező, szorongó lelkünk körülnéz, és a megváltozott látható miatt, örömmel hálát ad Istennek.
Ezt tudnunk kell nekünk is!
Mert a szív üzenete az Istenben való bizalom, a Megváltóban való reménység, melynek az alapja szilárd és a szabadulás biztos.
Jézus a kereszten szerezte meg nekünk.
A lekuporodott gyötrődő lélek, még hálát fogadni az Úrnak, mert a látható, az érzékelhető valóság megváltozik és Dávid lelke újra örömbe, békességbe kerül.
A te lelked is testvérem!
Mert minket is gyakran kínoz az ellenséges, látható valóság, a körülmények, nehéz helyzetek, de a szívünkben tudjuk:
A kereszten Jézus már megszabadított és a látható valóság ehhez az örök tényhez fog igazodni. Még a földi életünkben.
Szóljunk hát hittel, bízva az Úrban, a lekuporodott, morgolódó lelkünkhöz, önmagunkhoz és a lélek enged majd a hittel teli szív szavának.
Feláll, kihúzza magát, abbahagyja a morgolódást és reménykedni fog abban, amit a szívünk már tud:
A biztos szabadulásban.