Isten-e, személy-e, külön személy-e a Szent Szellem?

Igei érveket szeretnék bemutatni a Szent Szellem önálló, külön személy volta, és isteni természete mellett.

Máté 28.19: A vízkeresztség parancsa.

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében

 
A vízkeresztség parancsát az Atya a Fiú és a Szent Szellem nevében adta ki Jézus. Szintén minden általam ismert görög szöveg így írja. Itt az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyenrangúként van említve a régibb, szigorúbb görög szövegkiadásban is.
Isten, Úr és Szellem szerepel az Ef. 4, 5-6.-ban is.

4 Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

A hármasságot emeli ki mind a három vers. 4. Szellem – test és reménység: 5. Úr – hit és bemerítés: 6. Isten – Atya és gondviselő mindenhatóság. Minden hármasság egységben nyilvánul meg. (A teremtett világ is szolgál erre példával: víz, jég, gőz: 3 megjelenési formája a közös lényegnek, a H2O-nak.)
A Szent Szellem a Fiúval és az Atyával egyenrangúként van említve az Ef 2:18.-ban.
A léleknek fordított szó helyén minden idézett igében az eredetiben szellem szerepel.

Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.

Jézus által megyünk egy Szellemben az Atyához. A három személy ismét egyenrangúként, de megkülönböztetve van megemlítve
Nem akarok minden igét ezzel kapcsolatban idecitálni, mert elegendőnek látom arra nézve hogy bár vannak figyelemreméltó igei érvek a Szent Szellem isteni és személy voltát el nem fogadó nézet mellett, a hagyományos keresztény felfogás a szentháromságról, szintén határozottan alátámasztható az igéből.
Én továbbra is ebben hiszek. A személyes közösség miatt is melyet az Úrral gyakorolunk. Az imádkozás, az együttlét mindig arról győz meg, hogy a Szent Szellem külön isteni személy.

A Szent Szellem szerepének említése, vagy hangsúlyozása Jézus Krisztus földi szolgálatában nem tagadja az Atyát és a Fiút. Nem fosztja meg Jézus Krisztust a dicsőségtől és ezért nem az Antikrisztus szelleméből táplálkozik véleményem szerint.  Jézus azt mondta nekünk, hogy aki hisz benne és eszi az ő testét és vérét issza, az benne lakozik és ő is abban.

Jn 6.56. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban.

Ugyanez a kölcsönösség áll fenn az Atya és a Fiú között

Jn 10. 30 Én és az Atya egy vagyunk.

De a mi testi szüleink ugyanígy a génjeink, a nevelés, a mintakövetés és öröklés által bennünk élnek. Ugyanakkor külön személyek vagyunk. A hívő is elkülönült személy Jézustól és Jézus is a hívőtől. Az Atya is a Fiútól, a Fiú is az Atyától.
A Szent Szellem gazdag személyiségében ott van a Krisztus szelleme is fő helyen.
Ez nem kérdőjelezi meg a szememben önálló, elkülönült, személyes létező voltát.
Az Antikrisztus szelleme elméletileg is tagadja az Atyát és a Fiút azaz a Biblia Istenét.

Keresztények tömegei nem Atyának látják Istent. Sőt rettegve élik végig a földi életüket mert fogalmuk sincs arról a viszonyról, ami a Fiú és az Atya között van és amit az újjászületés által nekünk ajándékozott Jézus. Istent bírónak, erősnek, teremtőnek, szentnek látják, de Jézus legfontosabb kijelentése, hogy Ő Apa, a hívők apja is, nem jut el a szívükig. Ennek ellenére kétségem nincs afelől, hogy mivel hisznek Jézus Krisztus halálában, eltemettetésében, feltámadásában, örök életük van.
Így, ha valaki eltúlozza a Szent Szellem szerepét amellett hogy hisz az Atyában és Fiúban azt sem tartom az Antikrisztus szelleme tevékenységének, legfeljebb egyensúlyvesztésnek, vagy pökhendi felfuvalkodásnak, népszerűség-hajszolásnak.

Jézus valóban nem sokat beszélt a Szent Szellemről. Nagyon ritkán nevezte így, Szent Szellemnek. Az Atyáról viszont annál többet. Azért, mert a megváltás mellett küldetésének a fő célja volt, hogy az emberiség számára Istent apaként mutassa be.

Valóban nem esik szó arról, hogy Jézusnak milyen közössége volt a Szent Szellemmel arról viszont igen, hogy az Atyával milyen közössége volt. De láttuk, hogy betöltekezett Szent Szellemmel és vette a Szent Szellem erejét. Így nem elrugaszkodott következtetés az, hogy mivel tökéletesen emberré lett, ugyanúgy hit által kellett élnie ahogy nekünk. Egyedül abban különbözött, hogy Isten Fiaként a bűn a testében sem lakott. Ám az Atyával való kapcsolata földi szolgálata idején feltehetően Isten Szelleme által állt fenn.

(Gondoljunk bele hogy ha Jézusról egyetlen ige-töredék megemlítené, hogy nyelveken szólt, és folyamatosan újra és újra betöltekezett Szent Szellemmel milyen következménnyel járt volna ez az egyházra nézve? A tradicionális kereszténységben teljesen eltorzították volna ennek az értelmét, a pünkösdi-karizmatikus mozgalomban pedig az üdvösségből is kitagadtak volna azt a hívőt, aki nem szól nyelveken. Ez persze csak spekuláció)
 
A keresztény élet, keresztény szolgálat az Újszövetség alapján a Pünkösdkor eljött Szent Szellem szolgálatát jelenti gyakorlati módon.

2. Kor. 3. 6 Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:
8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

Itt szellem szó szerepel. De ezt a szellemet ugyanez a fejezet a 17.versben Úrnak nevezi.

Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

Az Ő, a Szent Szellem szolgálatát végezzük, Ő, akiben ott a Krisztus szelleme is, adja a vezetést és Ő változtat meg, Ő tesz szabaddá is, de mivel Ő Jézusra koncentrál, Jézust dicsőíti, ezért ez az Ő, Jézus szolgálata is. Nem lehet az Istenség személyeit éles határral elválasztani. Jézus azt mondta „aki engem látott, az látta az Atyát.” Aztán, hogy „én és az Atya egyek vagyunk”.
A Szent Szellem Jézus kijelentéseiből vesz, vizsgálja Isten mélységeit is és amiket hall megjelenti, kijelenti nekünk. A Szent Szellem személye van itt a földön, de magát nem tolja előtérbe. Jézusról szeret beszélni, Őt szereti dicsőíteni. Ezért általában nem, hogy sokat foglalkozunk vele, hanem inkább keveset.

Amikor Jézus beszél a vigasztalóról az igazság szelleméről, mindig személyre mutató névmást használ, mert utána egy tudatos döntésen alapuló cselekedet nevez meg, melyre csak személy képes: ő elvezet, ő kijelenti, ő engem dicsőít stb.

A Szellem osztogatja az ajándékait.
1 Kor. 12. 3, Azért tudtotokra adom nektek, hogy senki, aki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.

Egy versben használja az Istennek Szelleme kifejezést, és a mondat végén ugyanezt a szellemet Szent Szellemnek nevezi. A következő három vers pedig három személyt nevez meg.
4.vsz. A kariszmákban a Szellem van jelen.
5.vsz A szolgálatokban az Úr.
6.vsz. A cselekedetekben pedig Isten.
(Még az általam ismert legrégebbi, legszigorúbban szelektált kéziratokra épülő Tischendorf-kiadás is. Ebben pl. a János levél igéjében ( 1. Jn 5.7.) nem szerepel a mennyben bizonyságot tevő Atyáról, Szent Szellemről, és az Igéről szóló vers, amely a legtöbb fordításban és görög kiadásban viszont igen.)
Mindezekből számomra az derül ki, hogy a Szent Szellem úr, Isten, és külön személy.
Valamint az is, hogy amit a Újszövetség egyéb versekben szellemnek nevez, szolgálatunkat pedig a szellem szolgálatának, az a kifejezés a Szent Szellemre vonatkozik, kivéve amikor a szöveg nyilvánvalóvá teszi, hogy az ember szelleméről van szó.

Katolikus hagyományok alapján közkeletű az a fajta gondolkodás keresztény körökben, hogy a szentháromság tagadása vagy részleges elfogadása üdvösséget befolyásoló kérdés, ezért sokkal súlyosabbnak tűnik ha valakinek a véleménye nagyon közel áll az antitrinitarianizmushoz. Hívőket végeztek ki Európában e vád miatt.
Én ezt nem tartom olyan lényegi kérdésnek lévén, hogy az örök életet Jézus Krisztusban való hit miatt kapja ajándékba az ember, így aki Benne bízik, annak örök élete van.
Mégis úgy gondolom, nagyon félre tudja vinni a keresztény életet ha a Szent Szellemről az Ő különálló Isten-voltát tagadva vélekedünk.

Aki rendszeresen hirdeti az evangéliumot és szeret és szokott közösségben időzni Istennel, annak ez az egész csak elméleti kérdés. Mert akár olvassuk az Apostolok Cselekedeteit, akár elmegyünk emberekhez és imádkozunk értük, beszélünk Jézusról, látjuk azt, hogy egy nálunk sokkal intelligensebb, mindenható, mindent tudó személy támogat.
Aki a bénát, süketet egy pillanat alatt meg tudja gyógyítani, aki bekalkulálja a szituációba a bizonyságtevő személyiségét, hátterét, és azét, is, aki, hallgatja a bizonyságot. Tudjuk Róla, hogy ismer minden jelenlevőt és aki nem mellesleg Jézusról szeret a legjobban beszélni. Személyiségéről, áldozatáról, hogy mit jelent Ő a hallgatók számára.
Személyes együttlétben, de szolgálat közben is sokszor és határozottan érezhető, hogy Ő a Galamb, a Vigasztaló akinek legfőbb vágya Jézust felemelni.
Ez persze nem objektív érv a Szent Szellemről elmondottak mellett, hanem szubjektív tapasztalat. Mégis leírtam, mert azt gondolom, hogy ha nem ez a gondolkodásunk, látásunk a Szellemről, a szolgálatunk, imaéletünk motívum-vesztetté válik, előtérbe tolakszik az elmélet, a győzködés, a vitatkozás, hiszen nem bízunk a földön is jelenlévő, tőlünk is független (bár bennünk is élő) és az embereket megmenteni igazságra elvezetni vágyó Isteni személy támogatásában.

Mk. 13. 11. Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szólotok, hanem a Szent Lélek.

Ahogyan a H2O megjelenhet szilárdan, folyékonyan, légneműen is, abban hiszek, hogy Isten is megjelent három személyben úgy, hogy a három személy lényege azonos. 

Nagyon fontosnak látom, hogy a hívők megismerjék a különböző látásmódok elméletek mögött levő érveket.
Minket ezektől megfosztottak. Akár a teremtéssel kapcsolatos elméletek terén, (csak a rés-elméletet ismertették), akár a Szentháromsággal kapcsolatos gondolkodás tekintetében. Az antitrinitáriusoknak, az unitáriusoknak is vannak figyelemre méltó érveik, joguk van a hívőknek megismerni ezeket, de az ellentétes oldal érveit is.
Ahol elvárás az, hogy: „Csak egyféleképpen gondolkodj és fogadd el azt amit mi mondunk!” – ott nincs többé szabadság. Ez a diktatúrák közege.
A Istentől kapott szabadság lényeges eleme, hogy dönthetünk, és szerethetjük tisztelhetjük azt is, aki nem osztja a mi véleményünket. Az is e szabadságunk tartozéka, hogy a tanult, kikövetkeztetett és személyes üdvösségünket nem befolyásoló elméleteket, véleményeket nem engedjük identitásunk részévé válni, fenntartva így szabadságunkat, lehetőségünket a gondolkodásmódunk megváltoztatására az Úr vezetésében.

Néhány bibliai hely ahol a 3 személy együtt szerepel:
1. A teremtés. 1. Móz 1. Isten Szelleme, Isten, és a Szó
2. Jézus vízkeresztsége. Fiú, Szent Szellem galambként, közben az Atya hangja. Mt.3.
3. Vízkeresztség parancsa. Mt 28.
4 A Vigasztaló. Jn14. 26 Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.
Atya küldi, Jézus nevében, a Szent Szellemet. Jézus maga nevezi a vigasztalót Szent Szellemnek.
5. Pál szolgálatáról. Jézus szolgája Isten evangéliumában, szolgálata nemzetek közt legyen a Szent Szellem által elválasztott.
6. 2. Kor 13 13. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.
7. 2. Thess 2. 13. Hála Istennek, az Úr szeretete, a Szellem elválasztása.

És még egy, ahol az Ószövetségi történetet és a 95. zsoltárt idézve azonosítja a szöveg a Szent Szellemet az exodus Istenével.

Zsid. 3. 7-11 Annakokáéért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat. Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;

A Szent Szellem szava a kivonulás Istenének a szava, cselekedetei az Ő cselekedetei, utai az Ő utai nyugalma a Szent Szellem nyugalma.

A tanult látások, gondolati erősségek, felülvizsgálatában, a Kősziklára való újraalapozásban figyeljünk arra is, hogy ami jó, azt tartsuk meg.
Ne kövessük el a klasszikus hibát, ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket is.