A remény nélkül is reménykedő bizalom.

A hívők életében is lehetnek olyan helyzetek, amikor az érzéseink, gondolataink a tapasztalataink, és mindaz, amit észlelünk, látunk, teljesen, tökéletesen ellentmondanak Isten nekünk adott ígéretének, tanúságának.

Róma 4. 18 20
  18  Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.

   19  És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;

   20  Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,

   21  És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.

Ábrahám látta, észlelte, érzékelte az ő elhalt testét, felesége Sára kiszáradt asszonyi természetét, azt hogy képtelenek már gyermeknemzésre foganásra.
Ezt mondja a fenti ige. Nem volt látható reménység, hogy lesz gyermekük, hogy megfoganhat, érzékelhető, látható örömmé, saját kisbabává válhat az Isten nekik adott ígérete.
Az érzékelhető reménység hiánya ellenére Ábrahám hitében ott volt a reménység és hitében nem volt gyenge és az Isten neki mondott ígéretében sem kezdett el kételkedni, hanem erős volt a hitben.
Fontos azt is látni, hogy ő nem egy Biblia-program keresőjéből nézte ki a rá vonatkozó igét, nem is egy képzett „tutit-megmondó” tesó vágta hozzá, hanem neki szólt az Úr és arra a fájdalmas helyzetre adott ígéretet, amelyben Ábrahám és Sára voltak.
Mert az Úr együtt érez a szenvedőkkel, a hiányban lévőkkel és empátiája működésével viszi előre terveit.
Ez a rhéma. Egy adott embernek, adott helyzetben, Istentől személyesen küldött ígéret tanúskodás.
Arra nézve, hogy a lehetetlen helyzet meg fog oldódni és a győzelem kulcsa éppen az a szó, az a beszéd, amit a bajban levő embernek, abban az adott helyzetben, személyesen postázott az Úr.
Erről a beszédről mondja a 12 zsoltár, hogy olyan, mint a földből való kohóban olvasztott ezüst hétszer megtisztítva. Itt nem az isten írott igéjéről van szó Nem az általános, leírott, hanem az élő, valakinek, a gondja, problémája, szenvedése megoldására, kérése beteljesítésére küldött szóról beszél a zsoltár.

93. zsoltár 5.
 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!

Szó szerint: „A Te tanúskodásaid, bizonyítékaid, ígéreteid nagyon szilárdak, nagyon erősek, gyorsak is, megalapozottak, stabilak, hűségesek, támaszkodni lehet rájuk, olyanok, mint a dédelgetett, dajkált, szeretett kisgyermek, (aki biztosan fel fog nőni, éretté válik, mert a szülei annyi szertetettel, gondoskodással veszik körbe).
Azért bizonyosak a valódi rhémák, mert Isten nem csak irgalmas, de szent is.
Ezt mondta a halálos betegségéből felgyógyult Ezékiás király is:

Ésa 38 15 Mit mondjak? hogy szólott nekem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!

A bajában szólt hozzá az Úr, aztán ezt meg is tette. Meggyógyította a királyt.
Pont, ahogy megígérte.

Így nő fel bennünk az Isten ígérete, amit egy kilátástalanul  nehéz helyzetben, személyesen nekünk mondott az Úr.
Hát ragaszkodjunk hozzá! Annak ellenére, ha kell, hogy esetleg most mást látunk, még mást érzünk, és az is lehet, hogy pont az ígéret ellenkezőjét mutatja a látható valóság.

Jézus a kereszten be volt zárva az Isten igéjét, személyes üzenetét cáfoló tapasztalatok ketrecébe. A teste a fájdalomtól szenvedett, a lelke az ellenséges külvilág, a megszégyenültség üzenetét visszhangozta a halál kapujában. Küzdött a hitért, a bizalom megtartásáért, mint a fuldokló, hogy elérje a mentőövet.
A 22. zsoltárban látjuk, hogy elérte. Emberként győzelemre vitte a hitet, a bizalmat. Ábrahám hite, Ezékiás hite, a hit hőseinek (Zsid 11.) hite ugyanezt a természetet hordozza. Egy darab Jézus hitéből. Rokon vele. Tőle is kapták. A mi hitünk szintén abból a hitből származik amit Jézus vitt győzelemre. Tőle kaptuk. Nem tud kudarcot vallani.

A személyes szó nem csak a „nagymenő” hívőket illeti meg. Egy érettség, közelség után lehet hallani az Úr hangját belül, de ha ez még nem megy, vagy soha nem is menne, akkor is szereti a gyermekeit annyira, hogy gondoskodik arról, hogy meghallják a nekik szóló vezetést, vígaszt, ígéretet.
Ha egy gyermeke szellemileg nagyothalló, lelki tuskó, akkor is.
Nem megy az együttléten keresztül? Szól álomban. Nem hallja az igeolvasásban?
Szól prédikáción, dalszövegen, a szomszédon, az öltözőben, a TV-n keresztül. Végül már a bolti pénztáros is Isten szócsöve lesz. Mert szereti az övéit.
Csak az elfogadott vádlás, bűntudat, vagy a teljes érdektelenség hiúsíthatja meg ezt.

Fontos azt is tudni, hogy nem Isten jön le a Mennyből, hogy megvalósítsa a nekünk tett ígéretét, hanem az a szó, amit élő módon kaptunk, ami mellett Isten maga a tanú, az a beszéd változtatja meg a negatív körülményeket pozitívvá, gyógyít meg a betegségből, újítja meg a szeretetet, bizalmat, a széttört, megromlott kapcsolatokban.
Mert ez a szó élő, cselekvő, teremtő beszéd.
 
Ahogyan a teremtés szavai, amikor Isten szólt: „Legyen!”.- és lett. „Álljon elő!”.- és előállt. Ezek az ígéretek maguk alakítják át, változtatják meg az érzékelhető valóságot, a pszichikai és az anyagi valóságot is, mert ez a beszéd, az élő ige, korlátlan uralkodója az érzékelhető látható valóságnak.
Az emberi sejtekben, génekben, lélekben, anyagi helyzetben változást hoz. A rákot, depressziót, nélkülözést eltünteti, a gyűlölködő, megrontott és megromlott kapcsolatokat a lelkek változásán keresztül megváltoztatja.
Az egykor magtalan férfi és terméketlen nő Izsákot ölelnek. Örömöt kapnak.
De ez az Izsák, ez az öröm akkor fogan meg bennünk, amikor az Isten a fájdalmas körülményekkel ellentétes ígéretet tesz nekünk és mi elfogadjuk akkor is az ígéretet, ha teljesen mást látunk, az emberek mást mondanak, sőt a lelkünk is lehetetlennek érzi az ígéret megvalósulását. De a szívünk befogadja az ígéret-magot.
Mert az Úr tanúskodik mellettünk és gondviselő apai szeretete mellett.
Mi pedig ragaszkodunk ahhoz, amit a mi Istenünk személyesen nekünk, egy adott helyzetben mondott.
Ez a hit működése. Isten apai szeretete hozza létre ezt az irracionális bizalmat. Nem a Biblia lexikális ismerete.
Nincsenek technikák. Kegyelemből, szeretetből, együttérzésből küldött élő, isteni szó, és egy erre fogékony szív van/kell csak hozzá. 
Mégis a legnagyobb dolog.