Bibliai példák az igazságtalan kegyelemre.(Már megint az az igazságtalan és természetellenes kegyelem. 3. rész.)

Nézzünk bibliai példákat az „igazságtalan” kegyelemre:

A zsidó nép és a hit ősatyái hitük, érdemeik ellenére tele voltak tökéletlenségekkel, karakterhibákkal, akárcsak mi. Ábrahám többször lódított, és Sárát is belevitte ebbe. Erkölcsi hibájának például az lett a következménye hogy az ártatlan Abimélek családján ítélet kezdődött. Isten Abiméleket halállal is fenyegette, ha nem engedi el Sárát, holott tudta az Úr, ki is mondta, hogy Abimélek ártatlan. A helyzetet létrehozóját, aki hazudott, Ábrahámot viszont prófétának nevezi, és még ő szolgál gyógyulással az ebben az ügyben vétlen Abimélek családja felé. 1 Mózes 20. fejezet.
Hát ez elég igazságtalan így, első ránézésre.
Folytathatnánk még
Ábrahámmal, Sárával, de nézzünk más személyeket is.
Izsák idősebb korára olyan testi lett, hogy a felesége Rebeka megengedhetőnek érezte, hogy az Isten ígérete („a nagyobbik szolgál a kisebbiknek”), amiről tudnia kellett Izsáknak is, csalással teljesüljön. Izsák ugyanis nem törődött az ígérettel, Ézsaut készült megáldani és a Messiás ősapjává avatni.
Izsák vaksága többet jelent fizikai vakságnál. 1. Mózes. 27. fejezet. Mégis Izsák neve ott szerepel az Isten megnevezésében: „Ábrahám, Izsák, Jákób Istene”.
Jákób, aki becsapta vak édesapját az örökségért, Izraellé válik. Az ő nevét is felveszi Isten, sőt névadója lesz Isten szövetséges népének.
Meggyőződésem, hogy ma egy ilyen embert, akiről köztudott, hogy az örökség elhappolásáért félrevezette, becsapta idős, beteg apját, be sem engednének a keresztény gyülekezetekbe. Izsák sem végezhetne semmilyen szellemi szolgálatot.

Jákob 12 fia. 10 közülük vétkes testvérük József rabszolgának való eladásában, édesapjuk félrevezetésében.
Simeon és Lévi vezetésével Sikem városának férfijait kiirtották a testvérek, (népirtás, nem isteni utasításra, ráadásul álnok módon) mindent elraboltak, a nőket, gyerekeket fogságba, rabszolgaságba hurcolták. 1. Mózes 34. fejezet.
Júda prostituáltat fizetett, valószínűleg nem csak egyszer. 1 Móz 38. 15-16.
Jákob élete végén mondott szavaiból kiderül, hogy sok más bűn és terhelte fiait. Rúben pl. lefeküdt apja egyik feleségével. 1 Móz. 49. fej.  

Mégis, ők lettek Izrael 12 törzsének alapítói és a Mennyei Jeruzsálem 12 gyöngykapuján örökre az ő nevük ragyog. Jelenések 21. 12.
Vajon mit kezd ezzel bármelyik jutalmazó-büntető morális szabályrendszer?

Az sem tűnik túl igazságosnak, hogy Dávid kortársai közül az igazságos törvény alapján valószínűleg kivégeztek házasságtörőket, illetve gyilkosokat. Dávid mindkettőt megúszta. 2 Sám. 11. fej.
Mi az ok? A kegyelem.
A kivégzettek szempontjából botrányos. Nem a bűnbánat, a bűnvallás mentette meg Dávidot. Őt ugyanúgy a próféta leplezte le, ahogyan Ákánt Józsué és utána ismerte be bűnét. A bűnbánat, bűnvallás a rabbinikus gyakorlat szerint sem mentesített a halálos ítélet alól. Ákán története a bibliai alapja ennek, akit Józsué részvéttel szólít meg, és vezet be bűne nyilvános elismerésébe mielőtt egész családjával együtt megkövezik. Józsué 7. fej.

Salamon a templom felszentelésekor imájában említi Dávidot, mondván, hogy apja „tökéletesen járt az Úrral.”
Az ember várná, hogy Isten kijavítja, hiszen az állítása ellentétes a tényekkel, de nem. Válaszában megerősíti, hogy tökéletes volt Dávid, sőt botrányosat is mond Isten:
„Dávid megőrizte törvényeit és parancsait”. Micsodaaa??? Ha ember lenne az Úr, azt mondhatnánk, talán amnéziás.

1 Királyok 9.4. és
1.Kir11.34.
Dávidért az én szolgámért, akit választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolataimat és rendeléseimet; 
És még egyszer mondja Isten:
1 Kir 11. 38. És ha te minden parancsolataimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, ami tetszik nekem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolataimat, amint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek,

Mi ennek az oka? Hát a hit általi megigazultság, a megbocsájtás, a valóságos teljes bűnbocsánat.
A kegyelem. Ugyanígy nem emlékezik Isten a mi bűneinkre sem. Mi igen. Tudjuk, hogy megtettük.
Igazságtalan lenne azt mondani, hogy nem vétkeztünk, ha megtennénk, vallásos bolondnak tartanának, de egy magasabb igazság világában, a kegyelemében, valóban nem léteznek a bűneink. Hit, bizalom által tudjuk megragadni csak ezt az „igazságtalan igazságot”. Mert ez földi szempontból bizony igazságtalan. Ugyanis mi hívők újjászülettünk, de nem vagyunk jobb emberek a nem hívőknél. Mégis ingyen igaznak nyilvánított a Menny, őket pedig (még) nem.
Dávid mégis Isten szíve szerint való ember, nevét a Messiás is hordozza.
Salamon királysága pedig a bölcs uralkodó öregkori szenvedélyei, bolondságai ellenére előképe az ezeréves messiási „Shalom-birodalomnak”.

A hit látványosan cselekvő hősei szintén tökéletlen emberek. Zsid. 11.fej. Sámson, aki nem bírt a vérével és folyton nők után futkosott, Gedeon, akinek a hitből fakadó hősiessége pár hónapos epizód volt csupán és vaskos bálványimádásban költözött el az Úrhoz. Bir. 8. fej. Mégis a hit hősei ők. Példaképül állítja őket Isten elénk.
Az igazság, a tökéletes teljesítmény miatt? Nem. A kegyelem miatt. Mert a kegyelemben, hibáink ellenére hősökké válhatunk mi is.

A csüggedten, depressziósan menekülő Illés hozzánk hasonló természetű ember volt, állítja az Újszövetség, de csodák követték és el is ragadtatott. 1. Kir. 19. és 2. Kir 2. fej. ill. Jak. 5. 17.
Megérdemelte? Nem. Maga Isten hangsúlyozza, mennyire nem szereti a gyávaságot, a megalkuvást, a megfutamodást. De a gyáván viselkedőket igen. Kegyelemből helyre akarja őket állítani. Végül a Vele való közösségben oda jutunk, hogy Előle is Hozzá menekülünk.

A többszörösen házasságtörő prófétafeleség Gómer, aki elszökik férjétől. Más férfihoz viszi gerjedelme férjétől, az Úr szolgájától. Ám a szigorú ítéleteket hirdető próféta nem a törvény szerint bánik vele. Nem kivégezteti, nem feljelenti, hanem visszavásárolja és visszaviszi a szövetségbe, ami így már a megbocsájtás, a kegyelem és az irgalom szövetsége is. Hós. 3. fej.

Mert egy hívő Isten előtti igaz volta, elfogadottsága szempontjából nem lehet érvényes a látható igazságtétel igényét is kiszolgáló törvény és a kegyelem egyszerre. Vagy az egyik érvényes vagy a másik. Gal. 5.4.
A törvény a földi gondolkodás és a lelkiismeret alapján is a földi viszonyokat szabályozza, az Úrral való jó viszony fenntartásának módszereit, szabályait tárva Izrael elé.
Istentől van és szent, igaz és jó, de az ember képtelen tökéletesen teljesíteni. A másik, a kegyelem, nem e világi, mennyei gondolkodás terméke, nem igazodik a földi gondolkodáshoz, csak hit/bizalom által ragadható meg, megérteni pedig megváltozott gondolkodásmóddal lehetséges.
A Törvény szabályaival, szimbólum- és képviseleti-rendszerével Isten alkalmazkodott az ideális emberi lelkiismerethez és külső parancsként is megfogalmazta azokat az elveket, amelyek minden ember szívében ott vannak. Isten gondolkodásmódja idomult az emberéhez a Törvényben. Célja a felismerés megszületése volt: „Kívülről a törvény mondja mi a jó, sőt fenyeget, meg feltételesen ígér is, belül is tudom mi a helyes, mi a jó.
Egy motivációs tréning az életem: Akarom is a jót, de valamiért nem csak jót teszem, hanem a bűnt is. Rabszolgája vagyok. Kiváltásra, megváltásra van szükségem a bűnből és a tökéletes, de nekem halált hozó motivációs rendszerből, a mózesi törvényből!”
Az Újszövetség az újjászületés által lehetővé tette, hogy mi közeledjünk Isten gondolkodásmódjához, melynek koordinátarendszere a szeretetéből származó kegyelme.
Az Ószövetség idején is ez volt, és akik példáink lettek, azért váltak példákká, mert beleéreztek ebbe, nem szabálytartó erkölcsi nagyságuk miatt. Ezért a hit és nem az erkölcs hősei.
Aki elkezdte megérteni a kegyelem evangéliumát nem tud mit kezdeni a jó szándékú, de teljesítmény-centrikus gondolkodásból fakadó érvekkel, indulatokkal, tanításokkal. Ezek vége mindig valami új szabály.
A Bibliában vannak abszolút kijelentések, melyek nem értelmezhetők csak egy módon. Ilyen Jézus áldozata, feltámadása, a Szent Szellem eljövetele, az Ige természete, az írás inspiráltsága stb.
De sok másik, alapnak gondolt tanításról menet közben derül ki, hogy egyházi tradíció.
A vitákban türelmesnek érdemes lenni, nem győzelemre törekedni.
Sokszor folytattam késhegyig menő polémiát evangélizálásokon, úgy éreztem győztem is, de évekkel később, amiért küzdöttem, magam dobtam a kukába, mert megmutatta az Úr, hogy pozdorja. Nem volt régen sem igazság, csak az én fejemben.
Mert az Igazságot szolgáljuk, nem a magunk igazát.

A törvény fanatikus, vérszomjas őrzője és szenvedélyes követője Saul, aki miután Pál lett, nem bírta kivívni kezdetben keresztények bizalmát. Éveket élt magányosan és az a Jézus tanította őt rendszeresen, természetfeletti módon megjelenve, Jézus, akit valaha üldözött. Gal. 1. fej.
Miért nem Jézus tartja nekünk a bibliaiskolát naponta megjelenve? Micsoda szellemi gigászok lehetnénk! Pedig mi nem is üldöztük az övéit. Igazságos ez? Igen, a mennyei értelemben, a kegyelem értelmében.
Az evangélium szövege különösen telis-tele van hasonló, igazságtalannak tűnő, botrányos, meghökkentő példákkal. a kegyelemről.
A szőlőmunkások bérezését bemutató példabeszédtől, Mt. 20. fej. kezdve, melyben az 1 órát dolgozó ugyanannyit kap, mint aki 12 órán át húzta az igát.
A házasságtörő nő és Zakeus története szintén a földi szempontból nem igazságos kegyelemről szól. Jn. 8 és Lk. 19. fej.
Az összes piát elpusztító kánai, bizonyára nem színjózan vendégsereg, akik a legerkölcsösebb tanítótól, Jézustól lelki fröccs helyett még egy csomó valódi fröccsnek valót kaptak, ráadásul jobbat mint amit már betermeltek. Jn. 2. fej.
Vagy a Templomnál üzletelő, tekintélyes, és az istentisztelet anyagi biztonságát támogató vallásos társaság, amely dicséret és felemelő prédikáció helyett verést kapott. Jn. 2.

Aztán a földi vég. A legjobb, a legtökéletesebb, legszentebb ember, aki járt a földön, szörnyű kínok között, megszégyenítve, bűnözőként hal meg.
Ezek mind a meghökkentő, botrányos kegyelem működései.
Ha nem volna ellentétes a láthatóban eligazító erkölcsi és gyakorlati gondolkodással, nem lehetne kegyelem, csak morális törvény, elvárás, amit megszoktunk.
Nem is háborítana fel senkit. Azért kelt megütközést, mert nem tradicionális, nem földi. És csak addig valódi kegyelem, ameddig megütközést kelt. Ez a kereszt botránya. Ha kiegyezik, megalkuszik a látható világ értékrendszerével, prioritásaival, elvárásaival, egyszóval gondolkodásmódjával, az már nem a Jézus evangéliuma.
Más evangélium lesz azonnal.
Jól sarokba szorította elhívottait az Úr. Nincsen alku.

De a nézhetjük a Zsidó 11 névtelen hithőseit, akik üldöztetéseket, kínpróbát, mártírhalált szenvedtek, pedig szent, jó, nemes, sőt isteni ügyet képviseltek. A hitvalló  mártírok történelmi példája Istvántól, az apostolokon át, napjainkig.
Jótevő, nemes emberek megszégyenüléssel, gyötrelmes halállal fejezik be földi sorsukat. Hát igazságos ez? Egyáltalán nem, hiszen Isten szemében a hit példaképei voltak földi életükben is.
A bűnnel megmérgezett, és a romlás köteléke alatt lévő világban, kozmoszban, az ember lelkiismeretét megnyugtatni, igazságérzetét kielégíteni, a szabályozott jutalmazás és büntetés rendszerének érvényesülése képes.
Az ehhez a világhoz idomult gondolkodásmód számára a kegyelem megnyilvánulásai sokszor igazságtalanok.
Az új földön az új emberiség számára lesz természetes a szeretet közegében működő kegyelem munkálkodása. Ezt érzi majd mindenki természetesnek és igazságosnak, ahogyan most azt, hogy a jó nyerjen jutalmat a bűn pedig büntetést.
De abban a világban nem lesz bűn, nem lesz halál és nem lesz gonosz.

Most a hívők egy belső konfliktusban születnek újjá, nevezetesen hogy a szívünk nem ehhez a világhoz tartozik már, de benne élünk a jelenlegi világrendszerben és a gondolkodásunkat is ez alakította.
Nemcsak a személyes életben, hanem az egyház történetében is, és így válhatott a kegyelem evangéliuma a gyakorlatban a kiérdemlés és a büntetés „evangéliumává”.
A megoldás jelenleg csak személyes szinten érhető el, mégpedig úgy, hogy a világról és a bibliáról való gondolkodásunkat, az azt kialakító tanításokat, az alapoktól megkérdőjelezzük.
Találni fogunk olyanokat, melyeket alapnak hittünk, ám valójában emberi tradíció. Nem kőszikla, hanem homok. Nem lehet ezekre időállóan építkezni.
Engedjük, hogy az Írás és a Szent Szellem az evangéliumhoz alakítsa gondolkodásmódunkat, vagyis engedjük, hogy megtérítsen az Úr minket.
Így a láthatóban észlelt és fájó igazságtalanságok ellenére megmarad a békénk és örömünk, mert tudjuk:
„Elég neked az én kegyelmem” 1. Kor 12. 9.
Az Ő kharisza, kivételezése, szívessége, jóindulata, felénk megnyilvánuló kedvessége elegendő.
Nekünk, mert odaadta, megkaptuk. Ajándék. Nem veszi vissza.