Evangélium,  Gyülekezet, közösség,  Hitéleti írások

Generációs és familiáris átkok

Az egyik sok vitát kavaró témája a kereszténységnek a generációs és familiáris átkok jelenléte a keresztények életében.
Azért írok erről a témáról, mert egy sokak által hallgatott pásztor e témáról szóló prédikációrészlete megjelent a ceglédi Hit Gyülekezete Facebook oldalán. Ebben beszél arról, hogy ne higgyék azt a keresztények, hogy azzal el vannak intézve az átkok, hogy hisznek abban, hogy Jézus átokká lett a kereszten.
Sajnálatos dolog, hogy az evangélium helyett, és azzal szemben hirdetnek keresztény vezetők olyan üzeneteket, mondhatnám koncepciókat, melyek alkalmasak arra, hogy félelmet és reménytelenség érzést keltsenek a hallgatókban.
Azt a látszatot keltik ezek a beszédek, mintha Jézus kereszten elvégzett munkája és a belé vetett hit nem lenne elég a szabaduláshoz, a szabadság megtartásához. Egyben arra is alkalmasak az ilyen tanítások, hogy a hívőket hozzákössék a keresztény vezetőhöz, aki azt ígéri, hogy az ő szolgálata által, az átkok megtörése által eljön a várva várt szabadság.
Azt a hitet kelti a hallgatókban, hogy ha részt vesznek az ilyen átoktörésben, akkor lemegy róluk az átok és így a problémáik meg fognak szűnni.
Persze csak akkor, ha az átoktörés után mindent jól csinálnak, a tetteik az igének megfelelőek lesznek. Amennyiben esetleg nem jön a várt eredmény, akkor újabb szolgálat következik, ahol nagy visongatások és egyéb megnyilvánulások közt eltávozik az átok.
Ha még ekkor sem jön a szabadulás, akkor biztosan valami bűn miatt, a sátánnak joga van az illetőhöz. Mindez mélységesen ellentétes az evangéliummal, lényegében az evangélium tagadása, ami csak reménytelenséget és elkeseredettséget szül.
Ahhoz, hogy keresztényként el tudjuk kerülni az ilyen átoktörők csapdáját, a Pál által lefektetett alapnak meg kell erősödniük bennünk.
Ez az alap pedig Jézus Krisztus.
A kereszténység lényege a Jézusba vetett hit.
A keresztényeknek a harca, a hit harca.
Éppen az ilyen jól hangzó tanításokkal szemben van harcunk.

Ezek a tanítások akarnak kibillenteni a hitünkből. Minden tanítás, amely a tekintetünket elfordítja Jézus Krisztus keresztáldozatáról, akár önmagunkra, akár más emberre, jó eséllyel téves tanítás.
Nem véletlenül mondja Pál, hogy amikor Korinthoszban prédikált, nem is akart tudni senki másról, csak Jézusról, mint megfeszítettről.
A szabadságunk, a megmenekülésünk, az örök életünk ugyanis, őbenne van. Ha máshol keressük, akkor tévúton járunk.
A kérdés az, hogy egyáltalán miért is merül fel a generációs és familiáris átkok kérdése?
Mik ezek, és miért könnyű elhitetni az emberekkel, hogy átok alatt van az életük?

Azokat az átkokat nevezik generációs átkoknak, amelyekről a Biblia írja, hogy a mózesi törvény bizonyos parancsolatainak áthágása miatt több generáció is átok alá kerül.
Erre példa a bálványimádás.
Meg szokták kérdezni, hogy a felmenők közt voltak-e katolikus emberek? Ha voltak, akkor már tudhatod is, hogy generációs átok alatt van az életed. A familiáris átkok pedig olyan átkok, amik egyéb – szintén átokkal szankcionált – parancsolatoknak a tágabb családi körbe tartozó személyek általi megszegése miatt jön a keresztény ember életére, gyakran örökletes betegségek formájában.
Nagyon “örömteli” hírek ezek, főképpen pogány háttérből származó emberek számára. Miközben a hívők életében jelen levő generációs és familiáris átkok tana teljes mértékben ellentmond a Biblia állításainak, mégis könnyű elhitetni a legtöbb hívővel, hogy átok van az életén.
Ennek részben a hamis tanítások az okai, részben pedig az, hogy a keresztények is a világban élnek.
A keresztényekkel elhitették, hogy az a normális, ha a megtérésük után életük minden területe áldás alatt van, azaz teljes siker minden vállalkozásuk, gazdagon, jólétben élnek, sok gyerekük van, nagy házuk, nagy autóik, a férfiak szolgálnak és még a közéletben is részt vesznek. Sajnos némely képmutató keresztény ezt el is játssza, így aztán akiknek nem sikerül ezt a szintet elérni, azt gondolják valami baj van velük.
Ha gondok vannak a családjukban, a kapcsolataikban, a pénzügyeikben, akkor annak biztosan valami szellemi oka van.
Ebben az állapotban a hívő meghallgat egy tanítást a generációs és familiáris átkokról és már meg is van a problémák gyökere, valamint a megoldás. El kell mennie ehhez a szolgálóhoz, hogy imádkozzon érte, és utána minden rendbe jön.

A legtöbb ilyen tanítás azt a téves állítást fogalmazza meg, hogy a szülői viselkedési minták követése bizonyítja az átok jelenlétét.
Ha sokat veszekedtek a családban, az azért van, mert a te szüleid is sokat veszekedtek. Ha szegények vagytok, azért van, mert a szüleitek is szegények voltak, és tőlük jött rátok is az átok. A sor a végtelenségig folytatható. Azonban nyilvánvaló butaságot beszél, aki ilyeneket állít.
Ha átok működik valakinek az életében, akkor azt éppen az bizonyítja, hogy minden testi előnye ellenére nem sikerül semmi.
Ha valaki gazdag jó családból származik, a szülei szeretik egymást és őt is, taníttatták a gyereküket, már életükben odaadták az örökség egy jelentős részét, és ezek ellenére nem sikerül semmi az emberünknek, akkor mondhatnánk joggal, hogy átok alatt van.
A szülőktől tanult minták követése nem átok.
Legtöbb viselkedési formánk tanult. Ez nem átok.
Persze vannak területek, ahol megpróbálunk valami újat, és sikerül is. Aztán vagy pozitív vagy negatív hozadéka lesz a dolognak.
A másik fontos tény, amiről elfelejtkeznek a hívők, hogy Isten nem vette ki őket a világból. A világ felépítése piramisszerű.
Akik alul foglalnak helyet, kiszolgáltatottak, szegények, és egyéb ezekből származó problémával küzdenek.
Ez nem átok, hanem a születésük meghatározza a piramisban elfoglalt helyüket. Persze van felfelé mozgásra némi lehetőség, de nem sok.
Ebben a világban megvannak azok a módszerek, amik segítségével feljebb lehet mozdulni, de ehhez gyakran tanulásra, és különféle képességekre van szükség, amennyiben törvényes úton akar valaki feljebb lépni.
Ezek nélkül nem nagyon megy. Éppen ezért volt gondja az apostoloknak arra, hogy a gyülekezetben levő tehetősebb emberek adakozzanak a gyülekezet szegényeinek. Erről nem Isten gondoskodik, hanem nekünk magunknak kell támogatni az özvegyeket, az öregeket és az elesett embereket. A szeretet által munkálkodó hit adakozóvá teszi a gazdag, tehetős embereket.
Ehelyett sok mai gyülekezet azért gyűjt, hogy világ számára bizonyítsa világi mércével mérhető nagyságát. Ez elkeserítő.

De akkor mi az igazság az átkok ügyében?

Az igazság egyszerű: Jézus Krisztus szabadított meg a törvény átkából, azáltal, hogy átokká lett a kereszten – állítja a Galatákhoz írt levélben Pál. Erre mondhatja valaki, hogy „jó, de én pogány háttérből megtért hívő vagyok, miért kellett volna engem a törvény átkából megszabadítani?”
Aki ezt a kérdést felteszi, az bizony helyes nyomon jár.
A pogány háttérből megtért hívők soha nem is voltak a törvény alatt, így a törvény átka alatt sem lehettek.
Jézus keresztjének ez az aspektusa bizony csupán a zsidók számára bír értékkel. A pogány háttérből jött hívők nincsenek átok alatt akkor sem, ha a nagyszülőik bálványimádók voltak.
Az átok nem automatikus következménye a bálványimádásnak.
Az átok az Istennel megkötött szövetség miatt jött a szövetség megszegőire. Ezek azonban csak zsidók, vagy prozeliták lehettek. A pogányok nincsenek ilyen átok alatt, és soha nem is voltak.
A generációs átokkal szemben – mely legalább létező dolog -, familiáris átok nem is létezik. A Biblia legalábbis nem ír róla. Nem véletlen, hogy az újszövetség szinte teljes mértékben hallgat az átkokról.
Ha fontos kérdés lenne, ha a pogányoknak meg kellene szabadulniuk az átkoktól, akkor bizonyára szólna ezekről Pál.
De a Galata-levél korábban említett részét leszámítva, nem teszi.

Az átok témája azonban jól jön azoknak a prédikátoroknak, akik maguk szeretnének nagyok lenni, és átoktörés címén olyan szellemi gyakorlatot tudnak bemutatni, amely sikeressége ellenőrizhetetlen, arra viszont tökéletesen megfelelő, hogy a hívőket magukhoz kösse.
A korábban említett prédikációrészletben elhangzik egy olyan mondat, ami felér az evangélium tagadásával.
Azt állítja a prédikátor, hogy „akik nem tudják, hogyan működnek a familiáris, generációs átkok, azok azt gondolják, hogy hát ezt már megcsinálta Jézus, megtörtént, elhittem, ennyi, most már nem működik.”
Az átkoktól függetlenül azért nagyon veszélyes állítás ez, mert a hívőket megingatja abban, hogy aki hisz Jézusban, az megmenekül.
Sőt nemcsak megingatja a hitüket, hanem nagyon is direkt módon abba az irányba tereli a hívőket, hogy emberben – akár egy nagy kenetű szolgálóban, akár önmagukban – bízzanak.
Elfordítja a figyelmüket Jézus Krisztusról.
Ha az átokkal úgy van, hogy nem elég Jézus kereszten elvégzett munkája, akkor mi a garancia arra, hogy az üdvösségre elég?
Mi a garancia arra, hogy igaz emberek vagyunk?
Mi a garancia arra, hogy örök életünk van?
Akkor lehet, hogy nem is elég a hit?
Márpedig, ha következetesek vagyunk, akkor ezeket a kérdéseket is fel kell tenni magunknak. Ez az út a hitetlenség útja, más szóval a vallás.
Szomorú látni, hogy olyan ember, aki valamikor értette az Isten kegyelmének az evangéliumát – legalábbis úgy tűnt -, most egy hamis vallást hirdet.
Aki egykor az evangéliumot szolgálta, most olyan prédikációt mond, amivel elfordítja a keresztényeket a hittől.
Mi azonban harcoljuk meg a hit nemes harcát, maradjunk meg Isten kegyelmében, hirdessük az evangéliumot, amely Isten ereje minden hívő megmenekülésére!
Pacsay Zsolt alias Ben

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük