"Hiperkegyelem",  Evangélium,  Gyógyulás,  Hitéleti írások

Koronás vírus???

                                                 
Az emberi test 1.

A kultúrák az emberi testet nagyon eltérően ítélték meg. A görög és római civilizáció ugyanúgy kultuszt épített ki körülötte, mint napjaink nyugati társadalmai. A keresztény gyökerű vallás uralta évszázadokban viszont szinte a gonosszal azonosították, és korunkban is vannak vallások melyekben, különösen a női test, maga a romlás eszköze.
A hívők gondolkodása is gyakran e két szélsőség között ingadozik.
Nézzük meg, mit mond Isten beszéde az emberi testről. Az ember teremtéséről 1Mózes 1. beszél először a 26-27 versszakban.

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.
 

 
Az ember egészében, testében is Isten képe, árnyéka, modellje. Uralomra teremtetett, férfinak és nőnek teremtette az Úr.
Érdemes megjegyezni, hogy a héber szöveg két szót használ „teremteni” jelentésben az egyik „dolgozik, készít, alkot, előállít” jelentésű kifejezés, másik az egyedül Istenre használt „bara” szó természetfeletti teremtést jelent. Károli „teremteni”-nek fordította ezeket.
Az emberrel kapcsolatban mindkettőt használja a Biblia. Sőt a 2. fejezet 7. versében egy harmadik kifejezés is szerepel a „formálás” jelentésű.

És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.  


A testet a föld anyagából gyurmázta, majd odahajolva a szobor arcához, leheletével, lélegzetével keltette életre és így lett az ember. Ez volt a földön az első csók, vagy csók-szerű esemény.
(Valamiképp azóta is, ez lehet a csók titka: a lélegzet, a szellem keveredése, egyesülése a szerelmes, eggyé válni törekvő nő és férfi között.)
Az emberiség pályafutása tehát egy Isteni puszival, csókkal indult, jelezve hogy nem akárki az, akit Isten a hatodik napon megalkotott.
Istenről tudjuk, hogy mindent tud. Nem rögtönöz. Az ember testét is úgy alkotta meg, hogy jól tudta, egyszer ő maga örökre be fog költözni ebbe a testbe. Pontosabban örökre emberré is fog válni. Krisztus most emberként ül az Isten jobbján. Ebből a nézőpontból azt látjuk, hogy a Krisztus az Édenben a saját „öröklakását” készítette el, amikor az emberi testet megformálta.
Ilyen módon puszta önérdekből sem végzett félmunkát. Az emberi test tökéletes volt. Időálló, gyönyörű, erős, tele élettel és alkalmas az Istennel való közösségre, isteni természet hordozására. Ahogyan a 8. zsoltár 6.-7. mondja, kis híján olyan az ember, mint Isten.


Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! 
Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;


Dicsőségből, méltóságból, tisztességből, fenségességből készült koronát viselő lény. Úr maga is. A 8. zsoltár beszél gyűlölködő ellenségről, bosszúállóról, jelezve, hogy itt a bűnbeesés utáni emberről van szó, aki még mindig hordozza az Isten-képűség dicsőségét. Az Úr legalábbis így tekint ránk, ha mi mást látunk is a tükörben, vagy a hírekben.
Egy titokzatos eseménybe látunk a 139. zsoltár 15.-16.-os versén keresztül.


Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.
  

Dávid a testéről beszél. Elmondja, hogy Isten számon tartotta a testét attól fogva, hogy titokban egy rejtekhelyen a föld mélyében, formálta, „hímezte, díszítette” Dávid testét. A szemöldök vonala, a nyak formája, a haj színe – mindezt szeretettel, aprólékosan állította össze Isten.  Gondosan figyelemmel kísérte a test formálását az Úr már akkor, amikor Dávid király még csak egy „kis paca” volt. Egy szigorú, rögzített tervrajz szerint készült a teste és a határidő is rögzített volt. Ám Isten már akkor látta őt, mikor a „Dávid teste”-projekt el sem indult. Végül csodálatos és teljesen egyedi lett Dávid teste 14-es versszak.


Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
 

Az emberi test teremtésének létrehozásának a titkába vezet be a zsoltár. Nem anyaméhről beszél, hanem a föld lenti részéről, ahol talán már a foganás előtt Isten terve alapján összeállnak az emberi test alkotórészei. Azt is látjuk, hogy rendkívüli gondossággal, szinte szeretettel formálja Isten a testet, egy már meglevő és rögzített terv szerint. Jób.10.8.-12. szintén erre utal.


Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen körös-körül, és mégis megrontasz engem?! 
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Nem úgy öntél-e engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.    Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

  
Lehet, hogy ezek a gondolatok szokatlanok, meglepőek, de nem teszek hozzá a Biblia szövegéhez csak igyekszem értelmezni. Persze tévedhetek is.
Pál az Újszövetségben hasonló kijelentést oszt meg az Efézus levél első fejezetében, mondván hogy már a világ, a kozmosz megalkotása előtt ki voltunk választva, léteztünk és egy terv részeiként Istentől való születésre, elválasztottságra és az Ő szeretetére voltunk rendelve. Jézus Krisztussal való egyesülésre.
Ismétlem; a kozmosz teremtése előtt már! Hangsúlyozom: MI, hívők. Nem csak a szellemünk és a lelkünk, hanem a testünk is!


Ef. 1.4.-5. 
Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,  
Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint


Hogyan is ne akarná, ne tudná, a mi Megváltónk ezt a szeretettel, odafigyeléssel, önmaga lakhelyéül is készített testünket megvédeni, rendbe tenni, meggyógyítani, helyreállítani? Ezért nem kell rettegni, nem kell átadni a félelemnek a lelkünket járványok fenyegetése esetén sem.
Mert az, aki maga is ember, Jézus Krisztus, az emberi test gondos, figyelmes megalkotója, védelmezője és orvosa viseli a koronát nem pedig holmi vírus. A világmindenség koronája egy ember fejét ékesíti. Ha tetszik az emberi test is megkoronáztatott. Vírus egy sem.
Hogy a tükörben nem látod szépnek, dicsőségesnek? Isten annak lát. Műalkotások, szobrok sokszor nagyon megviselten kerülnek elő évszázados évtizedes rejtőzködés után pincékből, tenger mélyéről. Aki rápillant, nem látja rögtön a remekművet. Restaurálni kell, hogy az eredeti szépség, dicsőség megmutatkozzon. Mi is ilyenek vagyunk. 6000 éve gyűri már az emberi testet a bűn miatt a romlás igája. Csoda, hogy még ilyen!
Amikor újjászülettünk a szellemünk lett vadi új, krisztusi. A lelkünk a testünk maradt, ami volt, vágyaival, szokásaival. A testben az újjászületés után is dolgozik egy törvény, szokás, amely ellenáll a szív vágyainak. Törekvése a halál és a bűn.


Róm 8. 6.-7.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.  
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.


Ennek az irányultságnak, hajlamnak, célkitűzésnek, helye a test („szarksz-hústest”) illetve a tagok, testrészek (mélosz). Az új szívünk mértékletes akar lenni, de a test halálra akarja zabálni magát.  A szív gyönyörködik a hűségben, de a test kéjelegni akar fűvel-fával.  A szív tudja, hogy az Apa gondviselésében élünk, de a test halálra dolgozná, vagy lustálkodná magát. A lényeg a halál, mert a test még a romlás pusztulás bilincseibe zárt kozmosz része, és az entrópia, a szétesés felé törekszik.
Ám ez nem azt jelenti, hogy gonosz is! Fogoly. Rendkívül infantilis is a testünk vágyaiban. Minden élvezetet, minden kényelmet, minden érzékelhető és jól eső dolgot akar. Követelőzően és azonnal. Mint egy hisztiző ötéves.
Az új szívünk szentségre, Krisztus életére, békére vágyik. A lélek (értelem, érzelem, akarat) a kötél, amelyet a két végénél húz maga felé a test, másik irányban meg a szív. Régen is volt egy kettősség bennünk, ha működött a lelkiismeretünk, de ha tartósan győzött a test vágya a bűnre, akkor megmagyaráztuk és hamis békességet teremtettünk.
„Mindenki lop, én se leszek balek.” „Nem bírom az ideget, muszáj cigiznem, innom!” „Csak úgy juthat előre az ember, ha lefelé tapos, fölfelé meg…hát ezt teszem én is.”
Ennek az álbékének lőttek, ha új szívünk van. Egy újjászületett ember nem érzi már jól magát a bűnben, még ha magyarázza is a bizonyítványt.

A test tisztességtelen okoskodása a kegyelem evangéliumával szemben, hogy a kegyelem üzenete a bűnre ad felmentést, és a bűnre szabadít fel.
A törvénykezés miatt megerősödött, de elfojtott, vagy dugdosott testi vágyak adják ezt a gondolatot a kegyelem-mozgalom kritikusainak. A szabályok miatt felerősödött testi kívánságaik késztetésére ők ezt tennék, ha a szívüket kikerülve az elméjükig érne csak el a kegyelem evangéliumának üzenete. Felmentés és szabadosság mindenre!
De az evangélium, ha nyitottan meghallgatnák, szíven találná őket is. Rájönnének, hogy nem külső elvárásban, hanem belül van az az erő, ami már nem enged megalkudni a bűnnel, még ha el is esnek hívők a kegyelmet hirdető gyülekezetekben.
Bezzeg a törvényt és szabályokat hirdető közösségekben ugye, soha!    LOL!

Folytatjuk.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük