Nő és férfi 2.

Krisztus tehát lemondva mennyei dicsőségéről, komfortjáról, emberként utánunk jött, elhagyva az Apjával való zavartalan tökéletes közösségét. Mi oka volt erre? Mi késztette őt erre?
Emberi ésszel el nem gondolható tettének semmi más oka nem lehetett és az ige állítása szerint nem is volt, csak a szeretet.
(Valóban úgy vélem, hogy emberi értelem olyan történetet, mint az evangélium, soha nem volna képes kiötleni. A vallásos sem. Ezért maga az evangélium sztorija is bizonyítja, hogy nem földi eredetű.)
Isten szenvedélyes féltékeny szeretetéhez csak egyetlen emberi lélek- tudat- érzelmi állapot hasonló ez pedig a szerelem lángolása. A férfi és a nő megteremtésekor Isten egyik célja a szerelem, az isteni szeretet, az agapé felismertetése volt. Megismerni igazán akkor fogjuk, amikor szemtől-szemben találkozunk vele.
E képesség nélkül az ember csak teológiát tud gyártani az evangéliumból, megélni nem tudja. A nő és férfi természetébe, a szerelmes férj és szerelmes feleség kapcsolatába a teremtés kezdetétől Jézus Krisztus és az Ő elhívottjai kapcsolata és természete van belekódolva.
Nem úgy van, hogy Jézus és az egyház kapcsolata hasonlít a férj és feleség kapcsolatára, hanem a férfi és a nő természete és a házasságban megvalósuló, szerelmen alapuló szövetségi kapcsolata követi és másolja az örök mintát: Krisztus és az egyház természetét és kapcsolatát.

Ef. 5. 22.-28. 
Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.
Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjüknek mindenben.
Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által,
Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.
Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.

Azt gondolom egyáltalán nem nehéz egy feleségnek értelmes módon elsőbbséget adni bizonyos döntésekben a férjének akkor, ha az a férj úgy szereti őt, ahogy Jézus az egyházat. A házastársi boldogságnak, elégedettségnek és a szeretet folyamatos jelenlétének egyik titka az lehet, hogyha képesek vagyunk úgy tekinteni saját házasságunkra, mint a mennyei eredeti másolatára.
A szexualitás Isten ajándéka, öröm, megújulás forrása és a szaporodás feltétele a házasságban. Azonban ellentétben a modern nyugati felfogással, nem az emberi lét értelme és nem a házasság alapja, ami ha nem „orgazmikusan jól” működik, akkor ettől meginoghat a szeretet, a szerelem szövetsége.
Az Úrral való kapcsolatunkban is vannak fantasztikus találkozások, érintések, ölelések, különösen, amikor csak Önmagáért keressük Őt, amikor nyelveken szólunk, nyelveken éneklünk,  vagy csak imádjuk Őt némán. Ezek azok a pillanatok, amik mindig megújítanak, tovább lendítik keresztény életünket és megtermékenyítenek bennünket. De vannak idők, amikor nem tudjuk ezt naponta átélni és vannak hívők, akik szeretik Jézust, de alig-alig van ilyen élmény, ilyen egyesülés az életükben.
Ettől még a kapcsolatuk, szövetségük szeretetben, megáll az Úrral.
Érdekes torzulását mutatja gondolkodásmódnak, hogy legtöbben fejüket csóválják, ha valaki elválik házastársától azért, mert anyagi problémák merültek fel, vagy, mert betegség vagy egyéb csapás támadta meg a családot. Még sűrűbb a fejcsóválás, ha azért mondják fel a szövetséget, mert a kezdeti célkitűzések: „három gyerek, négy kerék, egy nyaraló” nem teljesültek. Egyre többen helyeselik azonban a válást, ha valamelyik fél azzal indokolja, hogy társa nem tudja őt a szexuálisan kielégíteni, vagy maradéktalanul kielégíteni.
Pedig legtöbbször azért van ez is, mert a társukat korszakunk által idealizált, húszéves bombázóival, vagy kockás hasú, szálkás szívtipróival hasonlítgatják össze és elvárják a másiktól, hogy az ő vágyuk miatt legyen is olyan 40-50 évesen is, mint ezek a fiatal és szép emberek.

De sokkal-sokkal több ennél a szerelemből inspirálódó és szeretetben megalapozott szövetség. Ha betegek vagyunk, bízunk, és az Úr meggyógyít. Gondjaink vannak, az Úrhoz visszük azokat és megoldódnak.
Miért ne tudná a szerelmet, a szeretetet megújítani, a mi gondviselőnk, a mi orvosunk? Tudja is, akarja is. Szerintem jobban akarja, mint azt, hogy mindig makkegészségesek legyünk, vagy, hogy állandóan dagadjon a bankszámlánk.

Az Efézusi levél idézett verseit sokszor magyarázzák úgy, hogy a férj szeretetének előfeltétele a feleség teljes engedelmessége A közlés sorrendje miatt. Mondván: Előbb az engedelmesség van, és csak három verssel utána következik a szeretet. Csakhogy itt a Krisztus és az egyház viszonyából világít rá Pál a házasság rendjére, olyan embereknek, akik már ismerik Jézus Krisztus szeretetét.
Továbbá, mivel az egyháznak ír, és az egyház van a feleség pozíciójában, ezért logikus hogy velük, az asszonyokkal kezdi.
Merthogy mi már ismerjük a Krisztus szeretetét. Előbb szeretett, utána vár engedelmességet és nem fordítva. Nem csak akkor hajlandó szeretni, ha teljesen engedelmesek vagyunk neki. De vajon a feltétlen engedelmességet követelő kérges lelkű, vallásos férj szeretetét ismeri-e az engedelmességre kötelezett feleség? Ismerje meg először, ahogy mi is először megismertük a Krisztus szeretetét és ezért tudunk engedelmeskedni.
Ha a nő megismerhette a férje bizalmát, szeretetét, (melyben egy kis romantika, és gyengédség, sőt a nőnek biztosított szabadság sem az ördögtől való), nos, ezek után a nők nagyon nagy hányada örömmel és készségesen elfogadja a férje vezetését. Ahogyan Krisztus előbb ad, mint ahogy elvár. Aztán ha adott szeretetet, áldást, utána sem követelőzik házi-basaként. Szelíden szól, tanácsol, terelget, vigasztal, bátorít, ha fegyelmez is, nem kegyetlenül teszi. Neki a másik személye fontosabb, mint szolgai engedelmessége, mert ő is viszont-szeretetet akar és nem gépies engedelmességet.
Hát ez a minta arra, hogy miként érvényesüljön a férji tekintély. Sőt, vannak területek ahol a nő bölcsebb, érzékenyebb, más szempontokat is képes figyelembe venni, mint mi férjek és itt bizony figyelmesen meg kell hallgatni tanácsait, és az ő véleménye szerint dönteni sem szégyen a „keresztény férfiú” veleszületett isteni tekintélyére nézve. Kifizetődik.

A Jézabelekről, Athaliakról szerintem sokan többet tudunk annál, mint amennyi szükséges a békességhez. Tapasztalatból mondom, sokszor az erősebb jellemű, okosabb, képzettebb, érzékenyebb, rendkívül értékes nők lettek-vannak köreinkben kikiáltva „jézabeleknek”. Vannak persze uralkodó hajlamú, nagyon nagyszájú, alig elviselhető nők is, de a „jézabelek” utáni hajtóvadászat, leleplezésük megszégyenítésük méltatlan egy hívő férfihoz. Ha utunkba akad, biztosan fel fogjuk ismerni. Arra is felhívnám férfi- és férj-társaim figyelmét, hogy a Biblia bennünket, izmos, szőrös mellkasunk, dagadó bicepszünk, dacosan előreszegezett borostás állunk, messze néző, bátor, hősi tekintetünk, tesztoszteron-szintünk és a minket körülvevő, legyőzött, vérbe fagyott démontetemek ellenére Jézus menyasszonyának, feleségének nevez.
Erről érdemes megemlékezni, amikor mondanánk, valamit feleségünknek, valami sértőt, vagy tennénk nem érte, hanem ellene valamit.
Amikor indulat környékez, idegesség kísért. Már csak ezért is, ismerve a viszonosság törvényét, hogy amit én teszek mással, azt velem is meg fogják tenni, sokkal több empátiával megbecsüléssel igyekezzünk fordulni a nők, különösen testvéreink még inkább feleségünk felé.
Szem előtt tartva, hogy az Úrral kötött szövetségünkbe és az Úr velünk való bánásmódjába az is beszámít, ahogyan mi bánunk kedves, önálló életre keltett bordáinkkal. Ez is beletartozik a menyasszony készülésébe .

Jelenések. 19. 6.-8. 
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.

 Isten készítette oda a fehér menyasszonyi ruhát, az ékszereket, közte az empátia, a gyengédség ékkövét. Ha másért nem is, vegyük fel hát azért, mert Neki tetszik. Azért is adta.