Működő hit, gyógyulás 1

Sokszor vágyunk hatalmas hitre és csodáljuk azokat, akiknél működőképes a hit. A hit óriásainak, hőseinek, stb. nevezve őket. Jézus azonban azt mondja, hogy egy mustármagnyi hit elegendő gigantikus csodák megtételéhez.

Mt. 17. 19. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?

20. Jézus pedig monda nekik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

Nem a hit mennyisége, vagy minősége, magasabb rendűsége, vagy alacsonyabb rendűsége a lényeg, a működőképesség szempontjából, hanem a hitetlenségek kezelése. A pünkösdi, a karizmatikus hívők hisznek abban, hogy Jézus megszerezte a gyógyulásukat, mégis elég ritka a hit általi gyógyulás. A Zsidó 11 és az egész Újszövetség alapján a hit működésében a kulcs hogy mennyire tudunk kemények, elutasítók lenni a saját lelkünk hitetlenkedéseivel, valamint a környezetünk, és más emberek hitetlenségével szemben. Ábrahám hite nem volt olyan minőségileg, mint a mi „világot legyőző (újszövetségi) hitünk” és láthatóan gyakran nem is működött a hite. Kompromisszumokat kötött félelemből bizonyos dolgokban, (Sára két ízben is háremhölgy lett férje emelkedett, hősies életszemlélete: „hogy jól legyen dolgom és életben maradjak 1Móz 12.13” miatt). Azonban azokban a döntésekben, melyekről volt erős kijelentése az Úrtól, nagyon kemény és pozitívan fafejű tudott lenni és működött a hite! Szólt az Úr, hogy jöjjön ki a régi városából. Megtette és szegényesebb, komfort nélküli életformát élt, kíséretével, amely ellen feltehetően nem csak a saját lelke, de a környezete is tiltakozott időnként. Ábrahám nem törődött vele, maradtak sátoros beduinok. Amikor a kijelentés elérte a szívét, hogy százesztendősen gyermeke fog születni, Róma 4 alapján nem vette számításba, nem értelmezte, nem figyelte, nem tartotta szem előtt életkori és fiziológiai sajátosságait, sem Sáráéit.

19. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére

20. Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,

Vajon megszületett volna-e Izsák, ha Ábrahámnak rendelkezésére áll a mai egészségügyi rendszer, a tapasztalati megfigyeléseken alapuló orvosi ismeretek és konzultált volna rengeteg orvossal, akik nem is hittek Istenben és igéjében? Szakmájuk krémjei és empatikus humanisták lehettek volna, de hallva Ábrahám hitvallását, elkezdenek aggódni a páciens mentális és testi egészsége miatt, esetleg orvosi, szakmai presztízsből, a megtanult tapasztalati diagnózist sulykolták volna a megújuló ifjúságú Sára és Ábrahám fejébe: „Az öregedés visszafordíthatatlan folyamat, a nemző és szaporítószervek funkcióvesztése, elaggása irreverzibilis, az OOrrvostudomány nem ismer kivételt…a javulás átmeneti, a stresszmentes és tengeri táplálékban, omega11 zsírsavakban gazdag sivatagi környezet és táplálkozás, a rendszeres úszás, valamint az egyenletes hőmérsékletű légkondicionált villa-lakás okozza…de fogadják el, békéljenek meg vele… két vén csont már…javaslom pszichológus bevonását és nyugtatók szedését, nehogy a házasélet erőltetése stroke-ot, vagy infarktust okozzon a merev falú érrendszerben…kérem legyenek racionálisak, mert a Tuudoomány…”

Ábrahám Nem törődött sem a saját lelke, sem a környezete, sem a testi tapasztalatai ellenvetéseivel. A gyógyulás kulcsa ma sem abban van, hogy annyi igét hallgassak, olvassak, valljak meg, hogy tele legyek vele, mint a délibusz! A keresztények döntő része a pünkösdi egyházban elhiszi, hogy Jézus sebeiben megvan a gyógyulása. Ez a hit elég is. A probléma ott van, hogy szükségét érzik valamiért a neten való információgyűjtésnek, vizsgálják a betegség lefolyását, felhívják a teljesen igeellenes „minél több, annál jobb”-szemlélet miatt a fél gyülekezetet, hogy „jaj, tesó imádkozz értem!”, maguk kínálva önmagukat meg/ki/lebeszélés céljából az emberek nyelvének.. Aztán fejesugrás az egészségügy tengerébe. (Hálás vagyok az orvosokért, az egészségügyért, az orvostudományért, igénybe is veszem szolgáltatásaikat, ha úgy adódik, de ha a magas homlokú professzorból az süt, hogy egy szerencsétlen ikumínusz, középkori bunkó vagyok, mert látok más megoldást is a gyógyulásra, mint ő, és ha választanom kell az ő ultramodern terápiája és a hit általi gyógyulás között hát akkor utóbbit választom. Olyan orvosokról beszélek, akik szakmailag bármilyen magasan állnak is, de nem hisznek az Újszövetségben, a valóságnak csak egy szeletét látják teljességnek, és amit én látok, (Isten királysága, Megváltás stb), az számukra nem is létezik.

A valóság e szeletének az ismeretéből osztják az észt, szakmájuk és olyan ember tekintélyével, akiktől sokan függnek, életük, vagy szeretteik féltése miatt. Az ilyen tekintélyes, merő jószándékból mondott beszéd képes aláásni a hitet, a bizalmat a Szóban, Jézusban, és hitetlenséggel, kételkedéssel mérgezni a szívet, mindezt a „józanság, érettség” leplébe burkolva. Gyakran a hívők engedik, hogy a környezet hitetlensége, aláássa a bizalmukat, félelmet szorongást szüljön és levegye a figyelmet Isten ígéretéről.

Jézus nem az emberek meglévő bizalmát turbózta, szteroidozta, hanem a hitetlenséget irtotta a hit működéséhez. A legnagyobb gyógyítók az egyházban (csak azok közül idézhetek, akikről írtak), sokszor érzéketlenek tűnő, kemény emberek voltak szolgálatuk kulcs-pillanataiban. Smith Wigglesworth, Branham, Jack Coe, stb. néha megütötték az embereket, ordítoztak velük, így álltak ellen a környezet hitetlenségének és őrizték meg magukban azt a hitet, amelyre szükség volt a beteg gyógyulásához. Néha nem volt mód másként átadni a gyógyulást, a csodát, csak egy kemény konfrontáció keretében. Botrányosnak tűnhet, de szerintem vannak esetek, amikor nem jó orvosok után, vizsgálatokra szaladgálni, diagnózisokat, gyanúkat, hitetlen beszédeket hallgatni, bármilyen magasan képzett, szakmailag elismert professzor mondja is őket, mert hitetlenséget hordoznak e szavak, a tapasztalatból táplálkoznak, és nem veszik figyelembe Isten igéjét. Ha a hívőben, gyógyulást váróban kezd meginogni a bizalom, gyűlni a kétely, keménnyé kell tenni az arcunkat az emberi vélemények felé. A működő hit, a győztes hit nem a nagy, nem a szuper minőségű hit, hanem a védett hit. Az olyan ember hite, bizalma a győztes, aki mer szembe menni az emberek véleményével, magában legyintve vállalja a környezet érthető, ám hazug vádjait, és olyanná tudja tenni az arcát, mint a kova, akár a saját lelke, akár a legszeretettebb társ hitetlensége felé.

A fentiek szerintem nem csak a gyógyulásra igazak.