Gyógyulás

Működő hit, gyógyulás 2

A keménység, az ellenállás abban a döntési szituációban lényeges, amikor az ígérettel ellenkező tapasztalati valóság vagy az ezeken alapuló érvelés hirtelen, sokkolóan megüti az embert. A gyógyító evangélisták gyakorlatában nem az öncélú durvaságot akartam kiemelni, hanem azokat a helyzeteket értelmezni, amikor a környezet állt ellen Isten vezetésének. Például: „Engedjétek el a felállított tolószékest!”- és nem akarták mondván, hogy elesik, ekkor kezdett el üvölteni velük Wigglesworth. Ijedten elengedték és a tolószékes elindult. Máskor egy rákos nőt, akinek jártányi ereje sem volt, fogott két rokona. Az evangélista rájuk kiáltott: „Engedjétek el!”- elengedték, hasra esett, felsegítették. Újra jött a felszólítás: „Engedjétek el!”- most már nagyon ellenálltak, a gyülekezet is rosszallóan zúgott, de az evangélista fenyegetően lépett fel, még jobban ordított, erre elengedték. Ráesett újra a hasára, azután felkelt, és a színpadra esett a szoknyája alól a nagy rákos daganat. Teljesen meggyógyult. Ezekben a hit működőképességét védte a szolgáló, indulata pedig nem emberekre, hanem a gonoszra irányult, aminek az érdekeit védték a jószándékú humanista emberek.

Van egy történet a Máté 17-ben illetve a Márk 9-ben egy epilepsziás fiúról.

15 _ {KJV 17:14} És mondván: {KJV 17:15} Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

16. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.

17. Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajon meddig leszek veletek? vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nekem.

18. És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

19. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?

20. Jézus pedig monda nekik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

21. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által.

Márk 9. 20.
És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.

A tanítványok nem tudták kiűzni a démont, mire Jézus hitetlennek nevezte őket. Nem azt mondta, hogy nem volt hitük, azt se, hogy nem volt elég nagy, vagy minőségi a hitük. A működés akadálya a hitetlenség volt. Miután megszabadította a srácot, azt mondta a tanítványainak, hogy ez a fajzat csak imával és böjttel távozik el. Jézus tanítványai nem böjtöltek, Jézus is csak a szolgálata elején. Nem látjuk, hogy Jézus böjtölni kezdett volna a démonűzés előtt. Azt viszont tudjuk, hogy a démonok nem a hívők teljesítménye miatt, hanem Jézus Krisztus tekintélye miatt űzhetők ki. Ebből az következik, hogy nem az epilepszia démonáról beszél Jézus, hanem a hitetlenségről, amit egy külön fajtának nevez. (21.) Mert van hitetlenség, ami az információ hiánya miatt létezik, van olyan, ami a rossz tanítás miatt alakul ki, de ezek az ige ismerete, tanítása által kiszoríthatóak. Van azonban egyfajta hitetlenség, ami érzékelés útján támad, amikor a tapasztalati világ üzenete durván ellentétes a hittel és az ígérettel. A fiú az ima kezdetén földre esett, tajtékzott rángatózott. Látszólag rosszabb állapotba került, mint a hit gyakorlása előtt. A tanítványok lelkébe a félelemmel együtt bezúldult ez a fajta tapasztalati hitetlenség is. Jézus viszont lezárta a zsilipet lelkében, és a fiú meggyógyult. Ezekre a döntési helyzetekre gondolok, mint lényeges elemekre, hogy az ilyen helyzetekben az Isten igéje, az ígéret mellé áll-e az ember lelke, vagy megroppan az érzékelhető, aktuális tapasztalati üzenettől és beszabadul a lélekbe a kétely és a félelem? A tanítványok az érzékszervi jelenségre koncentráltak, Jézus a szívében levő bizonyosságra. Jézus a szolgálatában rendszeresen elvárta, hogy az emberek lelke aktív legyen, és a remélt dolog mellé álljon: „akarsz e meggyógyulni? kérdezte, hiszel-e? mit akarsz, hogy csináljak veled?”, satöbbi. A meccs azon dől el, hogy a lelkünk hova áll: a szívünkben lévő igének ellentmondó tapasztalat, vagy a nem érzékelhető ígéret mellé? Például, amikor egy tekintélyben levő ember, tapasztalati tényből kiindulva súlyos, sötét kinyilatkoztatást tesz előttünk. Legyen az orvos, bankár, pásztor, vezető és kinyilatkoztatása az ígérettel és a hitünkkel ellentétes véleményt fogalmaz meg, alátámasztva tapasztalati érvekkel. Ilyenkor azt gondolom, nagyon nagy szerepe van a léleknek, az akaratnak, a döntésnek, magyarul a keménységnek, ami makacsságnak, esztelenségnek tűnhet a környezet számára. Mert az a gondolat van mögötte, hogy „Bár nem érzékelem, sőt az ellenkezőjét látom, Isten mégis azt mondja nekem, hogy ez nem így van, és engem nem érdekel más, csak Isten ígérete, véleménye és ebben nem vagyok hajlandó megalkudni.” Vagy egy másik eset, ha saját, vagy szeretett ember testi tünetei vagy más tapasztalati dolgok tagadják a saját lelkünk előtt is az igét, próbálnak félelmet injekciózni, szorongást kelteni, hitetlenséget létrehozni. Ez szinte ugyanaz a helyzet, és itt is nagy szerepe van az akaratnak a döntésnek:” Nem gondolom végig az érzékszervek üzenetét, nem nézem végig a vetítését, képeit!” Ha kell, megharagszom a saját lelkemre is: ordítozok vele, de nem engedem, hogy megroppanjon a hűségem az ígérethez. Nem nyitok ajtót az önsajnálatnak, a kétségbeesésnek, nem engedem, hogy egy lavina induljon bennem a feladás, beletörődés mélysége felé. Harcolok magammal, hogy győzzek, ezt pedig csak macsósan lehet.

Mögötte persze ott van az ima, ott van a böjt, a közösség, az együttlét az Úrral. Ott vannak az érintések, a szavak, amelyeket a szívembe súgott. Hiszen az imának, a böjtnek, az együttlétnek az a lényege, hogy halljuk az Urat, de nem érzékeinkkel, érezzük a szeretetét, de nem az érzékszerveinkkel, átjár az Ő ereje, de nem kívülről, és betölt az abban való bizonyosság, hogy mennyire fontos vagyok Neki, mennyire csak jót akar nekem! Ebben az együttlétben a hitem, a bizalmam megerősödik, melléktermékként pedig az öt érzékszerv, valamint a tapasztalatokra támaszkodó logika, a világ nagyjainak érvelése tekintélyét veszti. Kicsit olyan ez, mint egy edzésprogram, bár egyáltalán nem ez a célja, mégis így dől el, hogy milyen információk alapján dönt a lelkünk aktuálisan. A tapasztalat, vagy a szívbeli hangok alapján? Pont azért tudok militáns macsó lenni ad hoc helyzetekben, amikor támad a hitetlenség, mert sokszor vagyok lírikus trubadúrja az Úrnak. Alapállapotom, hogy az Úr Petrarcája vagyok, és ezért tudok, ha a helyzet úgy hozza, Rambo is lenni. Rambo akkor, amikor egy váratlan helyzetben ajtóstul ront ránk a tapasztalat negativizmusa, és ekkor be kell csapnom az ajtót, és odatenni a lábam is, tán hosszabb ideig. Ettől még szenved a lelkem, de döntöttem. És jön Új Szó, jön új érintés, a bizalmam megerősödik. Ha viszont beengedem a lelkembe az érzékek, vagy a tekintélyek által mondott sötét előrejelzés vérfagyasztó üzenetét, akkor ez elveszi a képességet, hogy pont a legnehezebb helyzetben a Szentlélek vigasztalását be tudjam fogadni: érintés vagy kijelentés formájában. Sőt, ha sok ilyen helyzetben törik meg a lélek ellenállása, akkor a hitetlenség fajzata, (ami nem biztos, hogy démon), működésképtelenné teheti a hitet. Persze akkor is ott van még az Úr irgalma, és a tesók szeretete, akik hittel, bizalommal közbenjárnak értünk.

Talán ezen a ponton van egy gyengeség a magyar kegyelem-mozgalomban. Könnyen megroppan az ellenállás a bajok, betegségek fenyegetésével szemben, arra a „kegyesnek” látszó gondolatra, hogy az Úr kegyelme akkora, és annyira nehezen érthető, hogy betegségek, csapások által is működik, és közben alakítja, formálja krisztusivá karakterünket, akár szeretteink halála által. Nos, ez ellentétes Isten kijelentett akaratával:

3. Ján.1. 2.
Szeretett [barátom], kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.

Az ettől eltérő sorsokról, elköltözésekről, ha vannak is, személyesen tájékoztat az Úr, és fel is készíti jó előre az érintetteket, de ez elenyésző gyakoriságú. (Pál tövise)

Úgy gondolom, a gonosszal, betegségekkel, halállal szemben meg kell maradnunk irgalmatlan Ramboknak, mert a kegyelem emberek miatt áradt ki, és van jelen.

Az ellenségről persze tudni kell, a struccpolitika nem járható, hisz félelem van mögötte. Ismerni kell a győzelemhez a diagnózist, a realitást, stb., de tudva, hogy van egy nagyobb valóság a mi pártunkon, ami láthatatlan ugyan, de ez hozta létre, tartja fenn és változtathatja az érzékelhetőt.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük