Rába Zoltán: A Ház előcsarnoka – vallásos pláza vagy a nemzetek tornáca?
„Mert közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe.” (Ján 2:13)
A János evangéliuma szerint Jézus a nyilvános fellépése kezdetén, a Pészahkor (Ján 2:13) megy el Jeruzsálembe, már tanítványokkal.
A személye és szolgálata körül nagyon hamar, nagy nyilvánosság előtt kiderül hogy nem rendszerfüggő és nem rendszerbe illeszthető, nem akar illeszkedni. A tanulmányozott történet nagyon sok fontos kijelentést mutat, nem törekszem teljességre, így ebben az írásban csak néhány szempontot járok körül.
A hely eredeti célja és a gyakorlat
A templom külső csarnokában, ami eredetileg a pogányok számára volt fenntartva, elhelyezték a pénzváltók székeit és asztalait, ahol aztán hivatalos „templomi” engedéllyel végezhették a munkájukat.
Ezek a pénzváltók a különböző pénzek beváltásán sokat nyertek, sőt valószínűleg nyerészkedtek. Valószínűleg nem volt köztük nagy konkurenciaharc, kiegyezés történt, kartellben működtek.
A haszonból visszajutattak valamennyit a templom és a papok szakszervezete meg ki tudja még kik számára.
Elsőbbséget nyilván a két nagy párt alkotta szerveződések élveztek-hiszen ők „biztosították” a csodálatos helyszínt.
Mintha persze az övék lett volna… ne legyenek illúzióink, számtalan leírás van a korrupt, még a főpapi tisztet is pénzért árulók szövődményeire.
Pont ez az üzleti, kereskedelmi divízió maradt volna ki a figyelmükből és aktív részvételükből?
Összekacsintás, jótékony adományok megnyithatták különböző előnyökért a farizeus vagy a szadduceus ajtókat is.
Ott meg ügyesen meg lehetett alkudni a napi helypénzért meg a forgalomfüggő adó mértékéről. Persze a nagyhatalmú vallástőkés szerénynek látszott, nem magának, csak valamelyik – a szent cél érdekében alapított alapítványának kért támogatást.
A pénzváltó bérlő meg biztosan tudhatta, egy nap sem marad bevétel nélkül. Akár bűnről, akár hálaáldozatról van szó, a messziről jött tesó váltani akar majd hogy juhot, galambot vagy egyéb áldozathoz szükséges dolgot vásárolhasson vagy kifizesse azt a papoknak.
A különböző kereskedőcéhek szépen kiegészítették egymást és összedolgoztak. Az állat és egyéb árusok csak helyi pénznemet fogadtak el. A sáp lehúzásúra ott voltak a nagy marzzsal dolgozó pénzváltó asztalok.
Tehát a pénzváltás az előcsarnokban sokszor vitával, alkudozással járhatott, zaj, fojtott kiabálás , ezernyi hang.
Zsibongó összevisszaság, amely a lényegtől elterel.
Az üzlet
A bűnök miatt a zsidó embereknek a törvény szerint különféle állat-áldozatokat kellett bemutatniuk. Elméletileg meg lehetett volna vásárolni máshol is ezeket az állatokat, vagy sajátot hozni – de a gyakorlat gondosan kidolgozott rendszere ezt rendkívül akadályozta.
Az állatnak azonban hibátlannak kellett lennie és ezt pedig egy hivatalos templomi felügyelő/pap ellenőrizte a törvény szerint, talán ez sem lehetett ingyen. Ha olyan állatot hoztak, ami nem a templomi szervezet által jóváhagyott nyájakból való volt, azt szándékosan hibásnak minősítette. Biztosan meg voltak jelölve ezek az állatok, a jelet a köznép nem ismerhette, a saját állataikat nem tudták a templomi maffia jelével ellátni.
Ebből következik, hogy szinte mindenki igyekezett a templomban árusított állatok közül vásárolni. Azonban ezek a juhok vagy galambok többszörös, egyes korabeli forrásokon alapuló vélemények szerint nyolcszoros áron voltak megvehetőek.
Lehet hogy egyeseknek voltak kedvezmények, lehet hogy az ügyesek enélkül is le tudtak alkudni. Ez az üzlet működött évtizedek óta.
A főünnepeken extrabevételt produkálva. Pészah különösen ilyen volt.
A következmények
Így már érthetőbbé válik Jézus felháborodása is.
Az emberek kizsákmányolása és becsapása, másrészt a templom és az Istennel való közösség, rombolása és megszentségtelenítése.
Az Istenkép torzítása érhető folytatólagos, előre megfontolt szándékkal való tömeges elkövetésnek. Jézus tettére való reakciókból tehát nem csak a templomi rend felbontása, hanem a megromlott, vallásos rendszer kikezdése is kiolvasható.
Milyen érzés lehetett a nyolcszoros ár kifizetése után imádkozni?
Nem olyan könnyű elvonatkoztatni, különbséget tenni Isten személye, ismerete és az Isten képviselői, papok tettei között.
Isten nem csak a zsidókra gondolt. Azzal szemben ahogy az akkori beszűkült júdai vallásos világ gondolkozott kizárólagosságban.
Ez a tevékenység a pogányok csarnokában folyt, amely annak a helye kellet volna legyen, ahol az istenismeretet tovább adják más népek felé vagy ahol a nemzetekből jöttek gyakorolni tudják az Istennel való közösségüket.
Ahol Istent kereshették volna (lásd Salamon imája1). Szomorú dolog amikor az egyház nem akar, nem tud helyet adni a kívülről jövő, Jézust, Istent kereső embereknek.
A konfliktus kezdete
Nincs szó arról hogy Jézus Krisztus tárgyalásokat kezdeményezett volna ezzel a vallásos rendszerrel néhány reformra, többek között a nemzetek udvarának rendezésére.
Csak azt olvassuk amit Jézus tett, cselekedett. Mivel a templom területére nem lehetett botokat – amelyet fegyvernek is lehetett volna használni) – bevinni, Jézus kötelekből font ostort, (ahol állatokat kezeltek ott könnyű volt ilyet szerezni).
Ján 2:15 „mire kötélből ostort csinált, és mindegyiküket kizavarta a Templomból, a birkákat és a szarvasmarhákat is, a pénzváltók aprópénzét szétszórta, az asztalokat felborította”
- jó ideig eltartott mire ennyi állatot kihajtott és a sok pénzváltónak „átrendezte” a kereskedését
- A kisebb értékű pénzt ami az asztalon volt szétszórta (nyilván a nagyobb értéket zacskókban maguk mellett tartották a bankosok, az apróbb pénznemek sokasága volt az asztalra kirakva az „exchange rate” tájékoztatóval együtt). Az asztalokat felborogatta, lehetetlenné téve további a pénzváltást. Elég nagy veszekedés lehetett ott és utána hogy kié melyik pénz ami a földön szétszóródott…
Ján 2:16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek el ezeket innen! Ne tegyétek piactérré Atyám házát!”
Érdekes hogy a galambok ketreceihez nem nyúlt. Azok valószínűszeg erre a felszólításra engedelmeskedtek is. Megjegyzés: Jézusért is egy pár galambot áldoztak (a törvény szabályozta hogy a szegények az elsőszülöttért bemutatott áldozatot egy olcsóbb, galambokkal kivitelezett módon is megtehessék
A próféták tisztelete
A tanítványoknak ez ugrott be később:
„A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” (Zsolt 69:10)2.
Ez az idézet az eredeti összefüggésben: hogy a zsoltáríró ellen összeesküdtek ellenségei. A zsoltárírót az összeesküvéssel szemben az Úr háza iránti szeretet tölti el. A tanítványokban lezajlódó gondolati út szerint ez az idézet azt jelenti Jézusra nézve hogy ellenségeivé válnak, akik ellene lépnek fel, hovatovább meg akarják ölni.
Hamar nyilvánvalóvá vált számukra hogy szeretett vezetőjük nem fog bekerülni a jeruzsálemi hivatalos szent ember múzeumba, ahol az állami szereplők büszkén tekintenek a koszorúzásaikkor nagy elődeikre.
A feltámadáskor pedig erről az eseményről, illetve arról saját testének lerombolásáról és felépítéséről mondott – megemlékeztek.
Elkezdett bennük kibomlani hogy az Út ugyan a régiről indult, de nem a régi egyenesági folytatása 3
A jelek és a következmények – A messiásvárók
János 2:23: Amíg Jeruzsálemben volt a pészach ünnepén, sokan hinni kezdtek a nevében, mivel látták a jeleit, amelyeket cselekedett.
Az Írás hangsúlyozza hogy Jézus születésekor Simeon és Anna személye körül csoportosulók kaptak kijelentést és jelet a Messiásról4 .
Ők ugyanazt láthatták maguk körül nap mint nap a Templomba tartva és ott tartózkodva. Ugyanazt a zajt, szagokat, emberi hangsúlyokat, hipermagas árakat, gyarlóságot, bűnöket és emberi nyomorúságot. Tapasztalták.
Benne éltek de nem voltak a rendszer részei. Hogyan lehet Annaként vagy Simeonként élni egy korrupt környezetben? Erről talán máskor.
A jelek és a
következmények – A magaválasztotta „messiást” várok
A valláshatóság látva Jézus cselekedetét igazoltatja: „Mutass jelt!” ami felhatalmazott arra hogy ezt végrehajtsd! Messiás lennél?
Jézus elutasítja az e módon történő jelkövetelés igazoltatást és talányos választ kapnak helyette:
„Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” (Jn 2:19).
János pontosan rögzíti: Jézus nem a Jeruzsálemi templom lerombolására, hanem „az ő testének templomára” értette, 21-22. versekben külön meg is magyarázza. Ez azért különösen fontos, mert a sok bizonyíték-erőlködésnél, Jézus perében a Márk evangéliumából tudjuk, hogy Jézus kihallgatásakor olyan hamis tanúkat hoztak elő- által felhozott egyik vád ez volt:
„Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amelyet nem emberi kéz alkotott:” (Mk 14:56-59).
A rendszer
Jel
volt a
templomtisztítás éppúgy, mint a kánai csoda. Ez az esemény
egyértelműen a szolgálat elején történt. Nem tudjuk
elfelejteni, hogy pénzváltók és az árusok Jézus távozása
után nyilván visszatértek a „helyükre” és tovább folytatták
mesterségüket. Éveken át.
A Máté 21-ben leírt
templomtisztítás viszont Jézus szolgálata végén történt – ez
az eseményekből egyértelműen kiderül.
A történet olyan példa, amely mély gyökerekkel rendelkező, zsigeri test gondolat- és cselekedet, valamint a babiloni szörnycsápok húzásának működését írja le. Az evangélium kinyilvánítja- Istennel nincs üzlet, Isten nem akarja hogy a kizsákmányolás, üzlet a hamis istenek tömege vegye körül az evangéliumot.
Mert óhatatlanul elveszti a só az ízét, nem tudja az Istent/ az evangéliumot hirdetni és képviselni egyik népe sem ha ezt az utat választja.
Nem
lehet alkudozni a bűn árára!
Nem lehet ember és Isten közé
állni egy kis hatalomért vagy nyerészkedésért!
Nem lehet
kegyek, bűnbocsánat osztogatását „emberi” árfolyamokhoz
szabni…, nem lehet érdekcsoportok kisded játékszerévé tenni az
istenkeresés és kapcsolattartás csatornáit!
Nem lehet anyagi
visszaélések megengedését beépíteni az intézmények és
vallásos elit finanszírozásába!
Jézus két igét összeolvasztva kiált az előcsarnokból kiűzött kalmártömegnek:
Ézs 56:7 mind fölviszem szent hegyemre, és megvidámítom őket imádságom házában. Egészen elégő és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon, mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára!
és
Jer 7:11 Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben, amelyet nevemről neveztetek el? Íme, én is látok – ezt mondja az Úr.
Másodszor is megtörténik
A második esemény kiegészül azzal hogy a városba bevonulás után itt megismétlődik a Messiásnak szóló kiáltás, de most már nem csak kívül az úton hanem a Templom előcsarnokában:
Máté 21:15 Amikor pedig a főpapok és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik azt kiáltozták a templomban: „Hozsánna a Dávid fiának”, haragra gerjedtek,
Máté 21:16 és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?
A
konfliktus kiteljesedése
Miután Lázárt feltámasztotta, Jézus likvidálását hidegvérrel döntve határozza el a rendszer.
A második kitakarításkor már nyilvánvalóan látható – a konfliktus végképp feloldhatatlanná vált.
A vallásos rendszer újratermeli önmagát. Nyilván nem csak ezért – de az egész embernek, emberiségnek megváltásra van szüksége különben soha nem lehet erről a vakvágányról az Útra térni.
Hála Jézusnak hogy mindazok akik ott álltak: a kereskedők, az üzletkötők, a becsapottak, a vezetők, a nép leányai és fiai … és mindazok akik most itt e jelen időben állnak különböző, de a jelenben is ugyanígy létező, megfigyelhető csoportosulásokban: szabadokká lehetnek a test gondolata, a vallásos rendszer, a babilonba oltott ősszörny halálos érintésétől.
1 Nyilván a rendelkezések szerint nem léphettek be a templomba, annak előterébe sem, hiszen oda a levitáknak volt bejárása. Sőt a zsidó nép számára fenntartott hely sem lehetett az övék. Ezért volt külön hely a nemzetek számára
1Kir 8:41-43 Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, Izráel közül való, ha eljön messze földről a te nevedért – mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról –, ha eljön, és imádkozni fog ebben a házban: hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög neked, hogy az egész földön minden nép megismerje nevedet, és úgy féljen téged, ahogy néped, Izráel; és tudják meg, hogy a te nevedről nevezik ezt a házat, amelyet építettem.
2
Érdemesebb egy verssel korábban kezdeni: Zsolt 69:9:Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé.
3
Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszükbe jutott,
hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet
Jézus mondott.
4
Luk 2:25-Élt ekkoriban egy Simeon nevű ember Jeruzsálemben, igaz és istenfélő férfi, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szent Szellem volt rajta. (… )Luk 2:36 Ott volt Anna prófétanő is, Fanuél leánya, Áser törzséből, aki igen élemedett korú volt, szüzességétől fogva hét évig élt férjével, Luk 2:37 s ekkor már nyolcvannégy éve volt özvegy. Ez az asszony nem hagyta el a Templomot, hanem éjjel-nappal böjtöléssel és imádkozással szolgált. Luk 2:38 Ugyanabban az órában ő is előállt, magasztalva az Istent, és róla beszélt mindazoknak, akik várták a szabadítást Jeruzsálemben.
Harmincvalahány évvel később is volt ilyen csoport, az ő számukra is adatott felülről jel!