A szeretet – házasság 1

Legutóbb írtam a szeretetről. Azonban nem szeretném, ha csupán jól csengő teológia maradna. Különösen azért nem, mert az általam ismert gyülekezetekben jelentős szeretet-deficit van. Emellett pedig nem szabad szó nélkül elmenni, hiszen Isten lényege a szeretet. Jézus azt mondta, hogy tegyünk tanítványokká minden népet. A felekezetek ezt úgy fordították le, hogy tegyünk szert bibliai ismeretekre, különböző szellemi alapelvekben való jártasságra, és tanuljunk meg lojálisnak elenni egy emberhez, egy szervezethez. Ez azonban tévút, amit a felekezetek állapota jól mutat. Jézus tanítványának lenni valójában annyit tesz, mint megalapozódni a szeretetben, és Isten szeretetét árasztani a környezetünkben a tetteinken keresztül, amint azt Jézus tette, mikor itt járt.

A szeretet gyakorlásának a legjobb terepe az otthon, a házasságunk és a gyerekeink. Ha a keresztények életében az otthonukban nem nyilvánvaló az Isten szeretete, akkor a gyülekezetben még kevésbé lesz az. Ekkor pedig a kívül valók nem fogják meglátni, hogy Krisztus ott él bennünk, azt fogják mondani, hogy a kereszténységünk csupán egy máz. Az újszövetség több helyen is beszél a házasságról, de talán a legfontosabb rész az efezusiakhoz írt levél ötödik fejezetében van.

Efez 5:21-32. (RÚF 2014)

„Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte. Hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk az ő testének. „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”

Az általam korábban látogatott gyülekezetben a „feleség legyen engedelmes” volt a házasságról szóló alapkijelentés. Ezt az igét csapdosták a nők fejéhez istentiszteleten és házassági tanácsadáskor is. Több esetben hallottam, hogy azt mondták a feleségnek, hogy a férje azért bántalmazza (akár fizikailag, akár verbálisan), mert nem engedelmes. Legyen a feleség mindenben engedelmes a férjének, és akkor már kész is a jó házasság. Azt is hallottam egy testvértől, hogy a fenti igerészben levő sorrend egyben meghatározza a lépéseket is: először legyen engedelmes a feleség, aztán majd szeretni fogja a férj. Eltekintve attól, hogy ezek a gondolatok milyen sivár lelkivilágot tükröznek, teljesen semmibe veszik az újszövetség lényegét, Jézus Krisztus áldozatát, Isten irántunk megnyilvánuló szeretetét. A fenti igerészben Pál nyilvánvaló párhuzamot von a férj és a feleség kapcsolata, valamint Jézus és az egyház kapcsolata közt. Amennyiben a gyülekezetekben hirdetett házasságfelfogás biblikus lenne, akkor az újszövetség egészen másképpen alakult volna. Ugyanis akkor először Isten szép szavakkal magához édesgette volna az egyházat, majd megmondta volna neki, hogy mindenben legyen engedelmes. Amíg nem engedelmes az egyház, addig semmi szeretetet nem kap. Majd amikor már teljesen engedelmes, akkor megmutatja a szeretetét és Jézus feláldozza magát a kereszten, hogy elvegye az egyház bűneit. Amíg nem engedelmes az egyház, addig válogatott átkokat, betegségeket és csapásokat helyezett volna Isten az egyházra azért, hogy ösztönözze az engedelmességet.

Lássuk be, hogy Jézus ennek pont az ellenkezőjét tette: még amikor az egyháznak eszébe sem jutott, hogy engedelmes legyen, sőt valójában egyikőnk sem volt tudatában annak, hogy már örök időktől fogva elhívta Isten, és bűnökben éltünk, Isten ellen is vétkeztünk, Jézus akkor értünk bűnösökért meghalt. Pál pedig azt mondja a férjeknek, hogy úgy szeressék a feleségüket, mint Krisztus az egyházat, hogy önmagát adta érte. Lehet még bármi kételyünk afelől, hogy Jézus azt szeretné, hogy a férjek mindentől függetlenül szeressék a feleségüket – nemcsak szavakkal és nőnapi virágokkal, hanem – tettekkel is, hogy letegyék az életüket a feleségükért? Mi férfiak bele sem merünk igazából gondolni abba, hogy mit jelent letenni az életünket. Ha nem telünk meg Jézus szeretetével, valószínűleg egy lépést nem tudunk tenni ezen az úton. Jézus feladta a saját akaratát, betöltötte az emberek szükségeit, az egyház szükségeit és meg is halt az egyházért. Nekünk férjeknek is ezt üzeni Pál, hogy adjuk fel önmagunkat, haljunk meg önmagunk számára, és vegyük észre a feleségünk szükségeit és töltsük be azokat, így szeretve a nőnket. Mondhatja valaki, hogy na, ilyenek a papucs férjek. Az ilyen férjet csak ki fogja használni a felesége. Én pedig azt mondom, hogy Jézus áldozatára is vannak, akik nem hittel, hanem gúnnyal és cinizmussal reagálnak. Akik azonban már hittel reagáltak Jézus áldozatára, azok nem fogják kihasználni a férjüket, amikor az úgy szereti őket, mint Jézus.

Pál továbbviszi a párhuzamot: ahogyan az egyház Jézus teste, úgy a feleség a férj teste. Ezért mondja, hogy a férjek úgy szeressék a feleségüket, mint a saját testüket: táplálják (eredetiben viseljék gondját) és ápolják (vagy eredetiben gondozzák). Tekintettel arra, hogy a táplálásnak fordított görög ektrefó ige nevelni, felnevelni jelentéssel is bír valaki úgy értelmezte ezt az igeverset, hogy a férj nevelje a feleségét; ha ezt nem csinálja egy férj, akkor a keresztény felesége el fogja idegeníteni a gyülekezeti szolgálattól. Attól eltekintve, hogy ez önkényes fordítás – ugyanis nem illik bele a szövegkörnyezetbe, hogy egy felnőtt embert egy másik felnőtt embert nevel -, ismét csak arra szolgál, hogy a szeretetlenséget elkendőzzük vele. Testvérek, a szeretet az újszövetség legközpontibb fogalma, gondolata, érzése, de elsősorban cselekedete. Ne engedjük meg, hogy ebből kibeszéljenek minket. Pál a korinthusiaknak, mint legkiválóbb utat mutatja be a szeretetet. Ez az út Jézus. A sok szellemi technika, de még a bibliai értelemben vett szellemi cselekedetek, a prófétálás, a nyelveken szólás, a nyelvek magyarázása, mind el fognak múlni, a hit, a remény és a szeretet azonban meg fog maradni. Ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. Férfiak, ne féljünk úgy szeretni a feleségünket, mint a saját testünket, ne féljünk gondját viselni, gondozni! Ettől nem kevesebbek leszünk, hanem többek. Sokkal boldogabb életet fogunk élni, mint azok, akik az engedelmességen lovagolnak, és úton útfélen alázzák a feleségüket minden apró hibáért, vagy meggondolatlan beszédért.

Férfitestvéreim, meg kell tanulnunk értelmes módon együtt élni a feleségünkkel (1 Péter 3:7) és tisztességet tenni – eredetiben: megbecsülést, méltóságot adni; kárpótlást adni – a gyengébb edénynek, akik örökös társaink az élet kegyelmében. Enélkül meghiúsulnak az imáink. Ez egyébként teljesen logikus: Jézus meghallgatja az imáinkat, de vajon mi férfiak, meghallgatjuk-e a feleségünket? Megdöbbentő, de úgy tűnik, hogy akkor becsüljük meg a feleségünket, akkor adunk neki méltóságot, amikor odafigyelve, empátiával hallgatjuk őt. Amikor nem vágunk bele az első mondatába, hogy megmondjuk neki a tuti megoldást. Jézus sem teszi ezt velünk a mi nagy szerencsénkre. Csak hallgatja az imáinkat, aztán cselekszik. Sokszor már attól megkönnyebbülünk, hogy elmondtuk Istennek a helyzetünket. A feleségünk is hasonlóan van vele: nem megoldást akar, hanem szeretné önmagát megosztani a férjével, ettől megkönnyebbül, jobban érzi magát. Ez az értelmes együttélés a házasságban. Ezzel egybecseng az a tapasztalat – ezt pszichológiai vizsgálatok is bizonyítják -, hogy azok a házasságok a legsikeresebbek, ahol a házastársak a szerelmen túl, vagy amellett egymás legjobb barátai is.

A házasság egészséges alakítása azonban együtt töltött minőségi időt is igényel, amit nem könnyű megvalósítani ebben a mai világban. Ezért is nagyon nagy baj, hogy a gyülekezetek a férfiak kevés szabadidejét is a szolgálatnak – valójában a szervezet építésének, ami távolról sem egyenlő az Istennek való szolgálattal – követelik. Még azt is mondják, hogy majd Jézus gondoskodik a feleségről és a gyerekekről, amíg a férfi szolgál. Jézus azonban irgalmat kíván és nem áldozatot. Különösképpen nem kívánja, hogy a férjek a feleségüket és a gyerekeiket áldozzák fel. Hiszen Jézus sem az egyházat áldozta fel, hogy ő valami magasztosabb célt hajszoljon. Bár Jézus foglalkozik a feleséggel, de nem, mint férj. Ez a mi dolgunk. Meg kell érteni, hogy ha nincs cölibátus ajándékunk, hanem a házasságra van ajándékunk, akkor sosem fogjuk Jézust úgy szolgálni, mint Pál apostol. Jézus nem is akarja ezt. Ami a kezünk ügyében van, azt tegyük meg, de ne áldozzuk fel a feleségünket a szolgálat oltárán. Ez nem Jézus könnyű és gyönyörűséges igája, hanem a sátán nehéz igája. Ő az, aki szétdobálja a családokat. Ne engedjük ezt meg neki, akkor se, ha hangzatos keresztény mázzal nyakon öntött, és kedvelt prédikátorok által hirdetett teológiába csomagolva teszi ezt.

A házasság egyben kép az egyház és Jézus kapcsolatáról. Ezért mondja az ige, hogy a férfiak ragaszkodjanak a feleségükhöz. Úgy tekint rájuk Isten, mint egy testre. Kettő volt, de már egy test Isten előtt. Amit ő egybeszerkesztett, azt ne válasszuk szét. Jézus is ragaszkodik az egyházhoz. Az egyház az ő teste. Többé nem kettő, hanem egy. Isten szerkesztette egybe, ezért biztosak lehetünk benne, hogy soha nem leszünk szétválasztva. Ahogyan a férj és nője is egybe lett szerkesztve, ők már egy test, akiket ne válasszon senki széjjel.

Mindezzel nem szeretném azt állítani, hogy ne legyenek a feleségek engedelmesek. Viszont nagyon sok olyan keresztény házasságot láttam, ahol a feleséget brutálisan elnyomja a férj. Másrészt a tanítások jelentős része a nők engedelmességére teszi a hangsúlyt, őket ostorozzák. Pedig az újszövetség azt sugallja, hogy a házasság minősége sokkal inkább a férjen múlik, mint a feleségen.

Ha nő vagy, és a kezdeti tiltás ellenére is elolvastad, akkor arra kérlek, hogy ne kezd el ezeket az igéket, illetve igemagyarázatokat a férjed fejéhez csapni, mert nagyon fájdalmas. Inkább imádkozzál érte, és próbáld vele szelíden megbeszélni, hogy mi fáj, mit szeretnél, ha másképp csinálnátok. Előbb-utóbb mi férfiak is felfogjuk, hogy teljesen mások vagytok, mint mi, még ha soha nem is fogunk megérteni titeket. Isten így teremtette az embert.

Isten áldása legyen mindnyájunk házasságán!