A szellemi harcról

A szellemi harcnak elterjedt olyan formája, amikor magasságban levő angyalokat, fejedelmeket és hatalmasságokat, sokszor úgy nevezett területi szellemeket kötöznek meg. Másik ehhez nagyon hasonló formája az, amikor emberek mögött álló szellemeket, vagy konkrétan X.Y. szellemét kötözik, illetve amikor úgy nevezett „démonlistán” mennek végig és névvel beazonosított démonokat űznek mindenkiből és mindenről. Vannak keresztény vezetők, akik ezt a gyakorlatot, mint a gyülekezet fejlődésének és növekedésének alapját tekintik; heti rendszerességgel, vagy akár hetente töbször is űzik. A kérdés az, hogy vajon ez egy helyes gyakorlat-e, amit a Bibliából alá lehet támasztani, illetve, hogy van-e bizonyítható gyakorlati haszna.

Ami a gyakorlati eredményességet illeti, az egy igazi „hitvita”, amelyben nem lehet sose eljutni a megalapozott konklúzióhoz, ugyanis teljességgel bizonyíthatatlan, hogy még ha jól is alakulnak a dolgok egy kiadós szellemi harc után, ott valóban ok-okozati összefüggés áll fenn. Nem beszélve arról, hogy sokszor nincs is látható eredménye a szellemi harcnak, vagyis bár lefolytatták a szokásos harcot, amiért harcoltak az nem lett meg, vagy épp ellenkezőleg lett meg. Ezen nincs is értelme vitatkozni, az igazság mérőzsinórja amúgy is a Biblia.

Mire hivatkoznak a szellemi harc ezen formájának hívei? Alapvetően öt igeszakasz alkotja az alapját. Az első ilyen igeszakasz Dániel könyvének a 10-ik fejezete. Ebben a fejezetben Dániel böjtöl és imádkozik 21 napig. Amikor végre megérkezik hozzá Gábriel arkangyal, elmondja neki, hogy az első pillanatban meghallgattatott az imája, Isten el is küldte őt, de nem tudott lejönni a földre, mert ellene álott Perzsia fejedelme. Végül Mihály arkangyal jött a segítségére és így tudott lejönni a földre, hogy elmondja Dánielnek az Úr üzenetét. Ebből az igeszakaszból a következőket vezetik le: (1) azért kell böjtölni, hogy megjöjjön az imaválasz, (2) léteznek területi szellemek, angyali lények, amelyek minden ország, vagy fontosabb terület fölött vannak és befolyásolják az ott lakók szellemi és fizikai életét, (3) a keresztényeknek szellemi harccal kell segíteni az angyalokat, hogy az imaválaszokat kézbesíteni tudják. Ez utóbbi alapja pedig egy újszövetségi igében van.

Az újszövetségben Jézus a következőt mondta a Máté 18:18-ban:

„Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.”

Ez az ige szolgál alapjául annak, hogy kötéssel, vagy oldással segítünk be az angyaloknak az imaválasz elhozatalában. A Máté 16:19-ben nagyon hasonlót mondott Jézus Péternek címezve, de az is hozzátette, hogy

„neked adom a mennyek országának kulcsait”.

A harmadik alapja a szellemi harcnak Jézusnak egy másik mondata a Máté 12:29-ből, melyet a démonok kiűzésével kapcsolatban mondott:

„Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?”

Ez alapján, ha bármit el akarunk érni, akkor szellemi harcolni kell előtte, vagyis élnünk kell a kötés hatalmával. Még egy idevágó ige a Lukács 10:19:

„Ime adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek.

A negyedik szakasz az Efezus 6-ban olvasható a 12-ik versben:

„Mert nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.”

Ebben az igében szintén a területi szellemek létének az igazolását látják és annak bizonyítékát, hogy ezek ellen a fenti módokon kell szellemi harcolni.

Az ötödik igeszakasz pedig a 2 Kor 10:4-5.:

„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely az Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”

Tehát ezek az igék adják a szellemi harcnak ezen írás elején bemutatot felfogását, de ezek mellett több helyen olvashatjuk azt, hogy birkóztak, vitézkednek, agonizálnak a keresztény vezetők. Úgy tűnik tehát, hogy rengeteg munícióval szolgál az Isten Beszéde a szellemi harc mellett, és a fenti Igék jól megalapozzák az ezzel kapcsolatos tanításokat. Ezek után már csak oly módon tehetjük fel a kérdést, hogy biztosan helyesen értelmezik-e ezeket az igéket a szellemi harc propagálói, vajon a szövegösszefüggésből kiragadott igék értelmét nem módosítja-e a környezetük, illetve Jézus kereszten elvégzett munkájának a szűrőjét feltéve, nem kapunk-e teljesen más képet. A következőkben erre keressük a választ.

A meggyőződésem az, hogy a fenti szellemi harcos gyakorlat nem támasztható alá az Isten Beszédéből. A legfontosabb érv a Kolosse 2:15-ben található:

„ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén abban.”

Eredetiben itt az áll, hogy diadalmenetben mutogatta őket. Vagyis legyőzte a fejedelmeket és hatalmasságokat Jézus. A szellemi harcosok magyarázata szerint ezt úgy kell érteni, hogy persze legyőzte őket, de azért ezek a gonosz lények mégis a helyükön maradtak és sikeresen tudnak harcolni. De figyeljük meg, hogy az ige azt mondja, hogy le is fegyverezte őket. Nem állítom, hogy ezeknek nincs lehetőségük harcolni velünk, mert az Efezus 6-ban Pál azt mondja, hogy nekünk ezekkel van tusakodásunk. Viszont azt látni kell, hogy ezeknek nincs fegyverük. Amit Dániel próféta leírt, az még a megváltás előtt történt. Azóta Perzsia fejedelmét Jézus lefegyverezte és diadalmenetben mutogatta a mennyben. Ennek a személynek nem lehet megközelítőleg sem olyan hatalma, mint amilyen akkor volt.

Ha a Kolosse 2-ben leírtakat a maguk kontextusában olvassuk, akkor még más aranyrögöket is találunk benne. Ezt a fejezetet azzal kezdi Pál, hogy tusakodása van a kolosseiekért. Itt eredetiben az „agón” szó szerepel, amely jelent tusakodást is, de jelent csatát, harcot, iletve erőfeszítést, fáradozást és küzdelmet is. Akkor mégis van harc? Persze van harc, csak egészen másmilyen, mint a kezdetben leírtak. Miért tusakodik, küzd Pál? Azt mondja a második versben, hogy azért

„hogy szívük felbátorodjék, és szeretetben összeforrjon, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére.” (Rev. Károli)

Tehát a harc és a küzdelem Krisztus megismeréséért folyik. Aztán így folytatja Pál:

„Benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse. Ezt pedig azért mondom, nehogy valaki titeket rászedjen hitető beszéddel.”

Szóval az ellenségünk, az ördög, embereken keresztül hitető beszédekkel becsap, hogy ne ismerjük meg az isten titkát, a Krisztust. Pál a 8-ik versben azt mondja, hogy

„vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen titeket valaki bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberi hagyományokon és a világ elemi tanításain alapul és nem a Krisztus szerinti.”

Tehát a veszély az, hogy emberek a Krisztus valósága helyett egy másik valóságot, másik evangéliumot hirdetnek, amely emberi hagyományokat jelent (például a szellemi harc fenti formái) és elemi tanításokat, mely eredetiben „sztoikheion”, azaz alapelv, illetve a világ elemei, esetleg szellemi lények, angyalok. Inentől Pál az evangéliummal folytatja:

„és ti benne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Benne vagytok körülmetélve is, kéz nélkül való körülmetéléssel, levetve a bűn testét Krisztus körülmetélésében. Vele együtt vagytok eltemetve a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket, akik halottak voltatok a bűnökben és testetek körülmetéletlenségében, vele együtt megelevenített és megbocsátotta minden bűnünket. Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet, félretette az útból, és odaszegezte a keresztfára. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén abban.”

Mindebből az látszik, hogy Krisztus igazságával, az evangéliummal harcol Pál a nem-igazság, vagyis az emberi hagyományok és a sztoikheionok ellen. Ennek az evangéliumnak része az a tény is, hogy le vannak fegyverezve a fejedelmek.