Szeretet – házasság 4.

Ebben a részben szeretnék röviden reagálni a kommentekből kibontakozó látásokra, illetve tovább evezni egy új területre. Érdemes kicsit belemélyedni az ember teremtésének leírásába, hogy tisztábban lássuk a férfi és a nő megalkotásának a célját. A Biblia az ember teremtését két egymást kiegészítő módon írja le. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyiket a másik rovására, mert akkor lényeges aspektusokat nem fogunk megérteni. E két leíráson kívül fontos észrevenni azt a változást is, amit a bűn hozott az ember életébe.

1 Mózes 1:26-28. (RÚF 2014)

„Akkor azt mondta az Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette az Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Aztán megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a szárazföldön mozgó minden élőlényen.”

Ebből az igerészletből három dolgot szeretnék kiemelni: (i) az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette Isten férfivá és nővé, (ii) az embernek uralkodnia kellett a teremtett világon, (iii) Isten azt akarta, hogy az ember szaporodjon. Lépjünk hátra néhányat, hogy a távlati képet is lássuk! Isten már az idő előtt eltervezte, hogy embereket fog teremteni a saját képére és hasonlatosságára, akiket miután bűnbeestek, megváltja az egyszülött fiának a keresztáldozata által, fiává teszi őket és hasonlóvá Jézus Krisztushoz. Innen visszatekintve nyer értelmet az, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, hisz így válhat majd az egyszülött fiához hasonlóvá. Férfivá és nővé teremtette az embert, ami szintén része volt a nagy tervnek. Az efezusi levélben válik világossá, hogy a férfi és a nő kapcsolata a házasságban Krisztus és az egyház kapcsolatát mintázza. Pál ezt nagyon nagy titoknak nevezi.

A szexuális élet, a szaporodás is benne volt Isten tervében, úgy teremtette meg az embert, hogy képes legyen szaporodni. A szex nem a bűnbeesés következménye, ahogyan azt némelyek gondolják, hanem Isten eleve úgy teremtette az embert, hogy képese legyen a szaporodásra. Amikor Isten a maga hasonlatosságára formálta az embert, akkor saját lényegét, a szeretetet, az ágápét is beletette, ezért képes az ember szeretni, aminek kiemelkedő jelentősége van a házasságban. Végül pedig az embert uralkodásra teremtette Isten – igaz eleinte csak egy kis „játszótéren” kellett uralkodnia. Azonban a Jézus Krisztushoz hasonlóvá lett emberek az újjá teremtett világban fognak uralkodni (az 1000 éves királyság után), amikor Isten lesz minden mindenben.

1 Mózes 2:18, 21-24. (RÚF 2014)

„Azután ezt mondta az Úristen: nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat… Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.”

Ebből a szakaszból a férfivá és nővé teremtés további részletei bontakoznak ki. Isten az embert alapvetően uralkodásra teremtette és nem munkára vagy szolgálatra, azonban adott neki feladatot is, a kert művelését és őrzését. Nem tudjuk, hogy ez mekkora feladat volt, de nem kizárható, hogy egyedül nehezen boldogult vele az ember. Mindenesetre Isten felismerte, hogy nem jó az embernek egyedül. Ha az embernek csupán a munkavégzés miatt lett volna szüksége társra, akkor az lett volna logikus, hogy Isten egy másik erős férfit teremt. Azonban Isten egy gyenge nőt teremtett, ami inkább arra utal, hogy a társ az ember lelki szükségeire adott válasz volt, hogy az ember meg tudja osztani önmagát egy hozzá hasonló másik emberrel.

Még egy lényeges pontra szeretnék rávilágítani: az eredeti szöveg nem különbözteti meg a nő és a feleség fogalmát. A férfi héberül ís, a nő pedig íssá. Károli ezt hol asszonynak, hol feleségnek fordította. Azonban az eredeti szövegben a férfi ragaszkodik, vagy hozzátapad a nőjéhez. Azt gondolom ennek a kifejezésnek szándékosan van szexuális felhangja, Ádám intuitív módon rájött, hogy miért különbözik a nő teste a férfi testétől. A magyar feleség szó, arra utal, hogy a férfi és a nő is félember és együtt lesznek egy egész, de ez az eredeti szöveg semmi ilyesmit nem sugall. Mindkét ember teljes önmagában is, azonban szükségük van arra, hogy megosszák egymással a gondolataikat, vágyaikat, örömüket és bánatukat.

1 Mózes 3:16. (RÚF 2014)

„Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”

Ez a szövegrész megvilágítja a férfi-nő kapcsolat legnagyobb problémáját, amivel a bűnbeesés után szembesültek. A nő vágyakozik a férfira, vágyakozik arra, hogy szeresse őt a férfi, miközben a férfi inkább uralkodik rajta. Ez nem a házasság Isten által adott rendje, hanem a bűn következménye. Az ember önmaga felé fordította a szeretetre való képességét, míg az uralkodásra való képességét (sőt küldetését) más emberek, elsősorban a nők felé fordította. Megfigyelhető továbbá, hogy a nők is előszeretettel nyomják el egymást a társadalomban, az egyházban pedig sportot űznek ebből. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az uralkodásért való küzdelemben sokszor nem nyílt harc zajlik, hanem sokkal inkább titkos manipuláció. Hangsúlyozom, hogy ez nem Isten terve, nem is az átka, hanem a bűnös természet következménye. Az isteni tulajdonságok a bűn következtében torz módon működnek. Ahogyan az ipari forradalom, bár sok területen hozott javulást, nem tudta megoldani a fárasztó munka átkát, a feminizmus sem tudta megoldani az elnyomás átkát. Ezek a problémák mind a bűnből erednek, ezért csak Jézus Krisztusban van rájuk megoldás. Jézus nyíltan figyelmeztette a tanítványokat, hogy ne legyen elnyomás köztük, ne uralkodjanak egymáson. Ez igaz a házasságban is, és nemcsak a férfiakra, hanem a nőkre is.

Most pedig szeretnék áttérni a házasság egy másik neuralgikus területére, a szexuális életre. Ahhoz képest, hogy Isten ezt örömszerzésre (is) rendelte, elég sok fájdalmat és keserűséget okoz. Néha horror történeteket lehet hallani a témában. Férfiak követelnek, nők megtagadnak. Előfordul, hogy a szex üzletelés tárgya lesz: ha a férfi megcsinál valamit, akkor majd lesz szex, addig nem. Sok férfi azt képzeli, hogy a nő olyan mint egy robotnő, aki mindig készen áll a szexre. Kutatási adatok alapján sok nő csupán eljátssza az orgazmust, de valójában egyáltalán nem élvezi az együttlétet. Mindeközben az egész szexualitást átszővik a pornográfia hatásai. Az egyházban erre még ráadásként jön a prüdéria, a szabályok, hogy mit lehet, mit nem lehet, mi bűn, mi nem bűn. Csoda, hogy nagyítóval kell keresni azokat a párokat, akiknél a szexuális terület többnyire rendben van és örömteli?

1 Kor. 7:1-7 (RÚF 2014)

„Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől; kinek így, kinek amúgy.”

Pál, akinek cölibátus ajándéka volt, úgy gondolta, hogy jobb az embernek házasság nélkül élnie, mert akkor rengeteg gondtól megszabadul, és az egész életét az Úr munkájának szentelheti. Sok keresztény férfi szeretne úgy szolgálni, mint Pál, csak cölibátus ajándéka nélkül, feleséggel és négy-öt gyerekkel. Ez azonban nem reális, az ilyen törekvések széthulláshoz vezetnek. Akinek családja van, az nem lesz Pál apostol. Viszont mindenkinek van kegyelmi ajándéka Istentől: vagy a cölibátusra, vagy a házasságra. Ezt időben el kell dönteni, és utána az ajándéknak megfelelő életmódot kell folytatni. Pál mondja Timóteusnak, hogy olyan életmódot folytasson, amit tőle látott. Keresztény férfiak – én magam is néha – rákattannak az ilyen igékre, ők is meg akarják valósítani Pál életmódját, de elfelejtik, hogy Pálnak is és Timóteusnak is cölibátus ajándéka volt. Ha valaki a házasságra kapott ajándékot, abból nem vélik sem Timóteus, sem Pál apostol. Ez azonban nem baj. Isten osztja az ajándékokat, és az ajándékok meg is határozzák az életpálya főbb vonalait.

Akinek nincs cölibátus ajándéka, annak már csak a paráznaság elkerülése miatt is meg kell házasodnia. Pál nagyon realista megállapítást tesz: magatokat nem tudjátok megtartóztatni. Rengeteg férfi erőlködik az önmegtartóztatással. Egy bizonyos ideig ez megy is, és a mindenkinek meg kell tartóztatnia magát addig, amíg nem házasodik meg. Azonban azzal legyen tisztában mindenki, hogy egy ponton túl ez nem fog menni. Időben meg kell házasodni. A rendszeres szexuális élet  még házasságon belül is lehetőséget ad a sátánnak, hogy megpróbálja az igaz embert. Pál pedig előre vetíti, hogy el fog bukni.

A harmadik versszak beszél arról, hogy a házassági kötelességet teljesítsék a házastársak egymás felé. Eredetiben ez úgy hangzana, hogy a házastársak tartoznak a jóindulattal egymásnak. Ez talán egy kicsit durván hangzik, nem is túl romantikus, és a huszonéves emberek nem is fogják fel a valódi értelmét. Később, ahogy a feleségnek csökken a hormonszintje, eljut oda, hogy magától nem jut eszébe a szex. Ilyenkor sok férfi elkezd követelőzni – ezzel az igével és a negyedik versszakban találhatóval ütve a feleségét -, sok nőnek pedig gyakran fáj a feje, szélsőséges esetben kiköltözik a hálószobából. Mindez azt jelzi, hogy a pár közeledik a házasság végéhez, amikor már csak a gyerekek miatt, vagy vallásos okokból maradnak együtt, és helyet adnak a sátánnak, hogy megpróbálja őket. A bukás garantált.

Hogyan lehet ezen a helyzeten túljutni? Meg kell emlékezni arról, hogy a szabadító Jézus Krisztus, Jeshua, Jahve, aki megment. Ő tölt be szeretettel, a szeretet pedig türelmes. A türelem és a megértés kulcs fontosságú ebben az időszakban, amire Jézus fogja adni a képességet. Lehet, hogy egész nap tenni kell azért, hogy este legyen szex; lehet, hogy meg kell osztani az otthoni feladatokat; lehet, hogy sokkal jobban elő kell készíteni azt, ami fiatalabb korban bármikor, bárhol egy pillanat alatt ment. Az is előfordulhat, hogy síkosító szert kell használni (még olyan is van, amelyik vérbőséget okoz, ezzel is megkönnyítve a dolgokat). Ha valaki szégyell ilyesmit kérni a gyógyszertárban, az gondoljon arra, hogy a házasságát menti meg vele. Nincs mit szégyellni, Jézus meztelenül függött a kereszten mindenki szemme láttára, hogy elvegye a szégyenünket. Testvérek ne hagyjuk leamortizálódni a házasságunkat! Kiáltsunk Jézushoz, ő a szívén viseli a sorsunkat!

De miért ilyen fontos kérdés a szexuális élet? – kérdezhetné valaki.

1 Kor 6:16-17

„Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja: „lesznek ketten egy testté.” Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele.”

Ez a két vers világítja meg a szexualitás jelentőségét. Párhuzamot von a szexuális testi egyesülés és a Krisztussal való szellemi egyesülés közt. A házasság, a férfi és a nő kapcsolata fizikai szinten mutatja be a Krisztus és az egyház kapcsolatát. A férj és a feleség közti szexuális egyesülés pedig annak fizikai képe, amikor az egyház az Úrral egyesül a szellem által. A szex is egy titok: több mint fizikai egyesülés, mély lelki és szellemi élményt is ad, olyan egybeolvadást, amire az egymásba szerelmes emberek vágynak. Nem véletlenül használja a héber a yáda, vagyis megismerni kifejezést a szexuális aktusra.

Tehát a szex nem valami bűnös, vagy tisztátalan dolog. Hölgyek, ne hagyjátok, hogy vallásos nők prüdériát ültessenek belétek, arra hivatkozva, hogy ez szentség. A prüdéria szentségtelen dolog, mert ellene szegül Isten tervének. Hallottam olyan esetről, hogy egy házasságban egészen addig jól működött a szexuális élet, amíg meg nem tértek, és a magukat szentnek gondoló testvérnők tele nem beszélték a feleség fejét szexualitás ellenes dolgokkal. Csak meg kellene nézni az ilyen testvérnők házasságát egy kicsit közelebbről, és akkor jól látszana, hogy az egész egy Patyomkin falu. Messziről úgy néz ki, hogy házak vannak ott, de közelről látszik, hogy papírból van az egész.

Zsidó 13:4. (CSIA)

„Tiszteletre méltó a házasság és szeplőtelen a házaságy. A paráznákat és a házasságtörőket ugyanis az Isten meg fogja ítélni.”

Szeretnék leszámolni a szexuális életet körbe vevő keresztény szabályokkal is. A Biblia gyakorlatilag semmi konkrétumot nem ír a szexről. Az újszövetség annyival elintézi a szexualitást, hogy értékes dolog a házasság és tiszta a közösülés (az eredetiben nem ágyról van szó, hanem koité-ről). Tehát nem tisztátalan. A szex tisztátalan volta egy katolikus hazugság, amivel évszázadokon át tömegeket nyomorítottak meg. Itt az idő lerázni magunkról a vallásos hazugságokat. Az Ábrahám Istene, aki a mi apánk, nem prűd; a saját kezeivel alkotta meg a nemi szerveket olyannak, amilyenek azért, hogy a házastársak örömöt tudjanak szerezni egymásnak.

Nem létezik kóser szex. Egyetlen szabály van: minden szeretetben menjen végbe. Ennyi. A többi csupán beteg lelkületű emberek testi szabályrendszere, amiben nincs semmi becsülni való, mert csak a test hízlalására valók. Ezek a szabályok nem szentséget hoznak létre, hanem frusztrációt.

Ismét nem az észosztás volt a célom, hanem azt szeretném, hogy gondolkodjunk – esetleg közösen is – olyan témákról, amiket a legtöbb gyülekezetben tabuként kezelnek, vagy ha beszélnek róla, akkor azt vallásos, korlátolt módon teszik. Az lenne a cél, hogy a szabályokban és törvényekben való gondolkodás, és azok kényszeres alkalmazása helyett, mindenki megtalálja, hogy neki hogyan tud jól működni a házassága.

Vannak nagyon mély kátyúba jutott házasságok is, ahonnan segítség nélkül nem tud a házaspár kimászni, mindig visszagurulnak a gödör aljára. Ciki, nem ciki, el kell menni házassági tanácsadóhoz. Lehet, hogy ehhez le kell számolni pár előítélettel; olyanokkal mint, hogy világi pszichológushoz nem megyünk, mert az csak marhaságokat fog mondani; hogy a világi segítőn keresztül a sátán fog szólni; hogy ha elfogadom amit mond, akkor démonizálódni fogok, és hasonlókkal. Ezek marhaságok. Jézus egyáltalán nem félt a bűnös emberektől: bement a házukba, beszélgetett velük (nem feltétlenül prédikált nekik!), együtt evett velük, bűnös emberek főztjét ette. Nekünk keresztényeknek sincs okunk félni a világi emberektől. A világi házassági tanácsadó tud segíteni a mély válságba jutott házaspárnak is. De mindeközben se felejtsük el, hogy Jézus mindenható, ő az, aki megszabadít, ő az aki begyújtja a szerelem lángjait a házaspárban, akár húsz évi nem túl jó házasság után is.