Szeretet – házasság 3

Több dologról szeretnék még írni a házasság témájában. Az előző írásommal kapcsolatban, egy kommentben valaki említette, hogy a nőknek meg kellene tanulniuk azt, hogy egy férfihoz hogyan kell viszonyulni, és ezzel kapcsolatban az arab világot hozta példaként. A nők elnyomása a történelemben valószínűleg a kezdetek óta tart. Elenyésző kivételtől eltekintve mindenütt patriarchális társadalmi berendezkedés alakult ki, amelyben a nőket elnyomják a férfiak. Ma ebben éppen az arab világ, az iszlámon alapuló társadalmak járnak élen. Nyilván sokkal könnyebb az élete egy férfinak egy magát teljesen alárendelő, az elnyomáshoz már hozzászokott nővel abból a szempontból, hogy nem kell meggyőzni a feleséget, nem kell szembenézni váratlan ötletekkel, a férfi bármit is talál ki, azt korlátok nélkül véghez viszi. Jó dolog így élni? Ha férfi az ember, akkor első ránézésre igen, ha nő az ember, akkor egyáltalán nem. Ha férfi vagy, és elgondolkozol rajta, akkor is eljutsz arra a pontra, ahol felteszed a kérdést: a feleséged vajon szabad akaratból, és szeretetből teszi, amit tesz, vagy pedig a tőled való félelemből, netán azért, mert tudja, hogy nincs más lehetősége, hisz gazdasági és társadalmi láncok kötelékében él. Úgy gondolom, fontos mindenkinek belül tisztázni magában ezeket a dolgokat.

Ha keresztény is vagy, akkor felmerül még egy kérdés: össze lehet egyeztetni a szeretetet és a feleség láncon tartását? Igen is és nem is. Mai szemmel nézve megdöbbentő, hogy Pál tényleg olyan parancsolatokat adott a gyülekezeteknek, hogy a nők maradjanak csöndben, ne szóljanak, nem taníthatnak, és mindenben (hangsúlyozom: mindenben) engedelmeskedjenek a férjüknek. Nem csupán a nőkkel kapcsolatban írt megdöbbentő dolgokat, hanem például arról is írt, hogy a rabszolgák szolgálják keresztény uraikat, sőt azokat még jobban is a Krisztus miatt. Szinte kiált az emberben a kérdés, hogy a keresztény rabszolgatartóknak miért nem mondta meg Pál, hogy szabadítsák fel a rabszolgáikat! Hogyan lehet, hogy olyan emberek, akikben Krisztus és a Szent Szellem bennük volt, tartottak rabszolgákat, sőt keresztény rabszolgákat is? Erre egyetlen válasz lehetséges, ami Jézus egész magaviseletéből és tanításaiból is következik: a kereszténységnek nem célja a fennálló társadalmi berendezkedés felborítása, és Isten királyságának a kiépítése itt a földön, most. Jézus sem tette ezt soha, sőt határozottan elutasította az emberek minden ilyen jellegű ösztökélését. Tehát úgy kell értelmeznünk a társadalmi kérdésekről mondottakat, hogy azok a gyakorlati élet kérdéseire az adott kor keretei között adott válaszok.

Ez felvet egy súlyos kérdést. Nekünk mindig azt tanították, hogy a Biblia minden szava Isten szava, ezért minden szava igaz és nekünk így is kell viszonyulni hozzá. Maga Péter apostol is azt mondta, hogy a teljes írás Istentől ihletett, a próféták sosem a saját gondolataikat adták át. Nem az következik ebből, hogy nekünk mindent úgy kell csinálni, ahogyan a Bibliában írva van? Meg kell értenünk, hogy a Bibliában írottak egy bizonyos társadalmi közegben íródtak. Az ószövetség alatt ki kellett végezni a gyilkosokat, a házasságtörőket, az okkult embereket és sorolhatnám. Az akkori társadalmi rend, a fennálló törvények ezt lehetővé tették, de a mai európai törvények nem teszik lehetővé. Akkoriban a férfiaknak több feleségük is volt, de a mai törvények ezt tiltják. A törvény alatt az engedetlen fiút a szülőknek kellett a vének elé vinni, hogy megkövezzék. Ma, aki ilyet javasol, azt orvosi esetnek tartanák. Azt akarom mindezzel mondani, hogy a Biblia nem egy steril írás, hanem az adott kor társadalmi berendezkedése is megjelenik benne. Még meglepőbb, hogy Isten ezt respektálja. Isten tudta, hogy a férfiak keményszívűek, ezért megengedte nekik a válást, csupán azt szabályozta, hogy ez rendezetten történjen és a feleség ne kerüljön lehetetlen helyzetbe. De nem a szíve szerint való volt ez a dolog, ezt Jézus világossá tette. Pál, amikor viselkedési szabályokat fogalmazott meg a nők, vagy a rabszolgák, illetve uraik számára, akkor figyelembe vette a kor társadalmi berendezkedését is. Ma más helyzet van, ne akarjunk visszahozni annak a kornak a társadalmi viszonyait. Az akkori görög területeken a nők nem tanultak, a szabad férfiak igen. Pál ezért mondta, hogy a nők maradjanak csendben, és otthon kérdezzék meg a férjüket, ha tanulni akarnak. Ma a nők is tanulhatnak, sokan diplomát is szereznek, ezért nem indokolt a hallgatásuk, sem pedig az, hogy a férjüket kérdezzék meg otthon (hacsak az adott kérdés nem éppen a férj szakterületére vonatkozik). Akkor az apák rendelkeztek a lányaik élete fölött: eldönthették, hogy férjhez adják, vagy nem, illetve, hogy kihez adják férjhez. Ma ilyen lehetőségük nincs az apáknak, és ez jó, ennek örülnünk kell. Pál azt is mondta, hogy a nők ne tanítsanak a gyülekezetben, hiszen Évát csapta be a kígyó. Milyen érdekes, hogy ezt nem tartják be a gyülekezetek vezetői. Az Ő feleségükre ez nem érvényes?

Mire is akarok mindezzel kilyukadni? Arra, hogy ne akarjuk a 2000 évvel ezelőtti görög, zsidó vagy római társadalmi viszonyok közt adott tanácsokat (vagy épp parancsolatokat) érvényesíteni a mai korban. Azóta nagyon nagy társadalmi változások zajlottak le. Lehet szidni a feminizmust, de a nők sok jó dolgot köszönhetnek a feminizmusnak, és sok bajt is csináltak a feministák. Ma a nők önállóbak, választójoggal rendelkeznek, vállalhatnak munkát, senki nem botránkozik meg, ha egy nő egyedül lakik, megválaszthatják, hogy kihez mennek feleségül, tanulhatnak, és lehetnek saját nézeteik a dolgokról. Baj ez? Szerintem nem. Én a magam részéről nagyon élvezem, hogy jókat tudok beszélgetni a feleségemmel, hogy nemcsak a szerelmem, hanem a legjobb barátom is. Az se zavar, hogy meg kell győznöm érvekkel a családi döntésekkel kapcsolatban. Az arab világban nem volt emancipáció. Ezért ott a nők nem mehetnek egyedül az utcára, sőt semmit sem csinálhatnak külső kontroll nélkül, némely országban még autót sem vezethetnek (nyilván azért, hogy korlátozzák őket a szabad mozgásban). Jó ez? Dehogy is. Férfi testvéreim, ne féljünk kimondani, hogy ez nagyon rossz. Ha férfiként azt gondolod, hogy ez jó, és én itt marhaságokat írok, akkor felteszek egy kérdést, amit válaszolj meg magadnak hangosan. Jézus azt mondta, hogy azt tegyétek másokkal, amit szeretnétek, hogy veletek is tegyenek. Szeretnéd, ha te lennél ilyen helyzetben, mint az arab nők (külső kontroll nélkül sehova se mehetnél, nem lehetne barátnőd, nem vezethetnél autót, a férjed azt tenne veled, amit akar, stb)? Szela, higgajon!

Annak ellenére, hogy a feminizmus átesett a ló túloldalára, sok haszonnal is járt és jár a nők számára. Az emberi mozgalmak mind ambivalensek, mindig megvan a jó oldaluk és a rossz oldaluk. A mi dolgunk az, hogy ezeket felismerjük és szét tudjuk választani a jót a rossztól. Azt mondja az Írás is, hogy a nagykorúaknak már gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz közti különbségtételre. A gyerekek erre képtelenek. Ha érettek vagyunk, akkor nem kell attól félnünk, hogy kimondjuk, hogy a feminizmusnak megvan az az áldása, hogy a nők végre kijöhettek a nagyon elnyomott állapotukból, a gyermeksorból, bár még mindig sok tennivaló van ezen a területen. Ezzel szemben megvan az az átka is, hogy sok nő kimondottan férfiellenes lett. Hölgy testvéreim, ha ti is felfedezitek ezt magatokban akkor tudjátok, hogy ez pont olyan rossz, mint a férfisovinizmus. Ezekből a dolgokból meg kell térnünk mindannyiunknak és szeretetben kell járnunk. Jézus felszabadította a nőket, de nem azért, hogy revansot vegyenek, hanem azért, hogy végre béke legyen a nemek közt. Jézusban nincs se férfi, se nő.

Egyébként a nők felszabadítását nem a feministák találták ki. Az Újszövetség, a kegyelem korszaka, az evangélium, az embert egy sokkal értékesebb helyzetbe emelte, mivel bemutatta Krisztus áldozata, hogy mennyire értékes Isten szemében az ember, és az emberi személyiség függetlenül nemtől, fajtól, nemzetiségtől, képzettségtől, sőt az elkövetett bűnöktől is. Ez az ókorban és az ószövetségben nem volt nyilvánvaló. Az emberi szabadságjogok, a történelmi Európában megszülető, haladó világi eszmei mozgalmaktól kezdve, az amerikai Alkotmányon át, a jelenlegi klasszikus liberális demokratikus mintákig mind az újszövetség, az evangélium, és Jézus Krisztus emberhez való viszonyából nőttek ki, akkor is ha  ezt a gyökeret nem ismerik el. Jézus nem küldte el magától a nőket, nagyon közeli viszonyba engedte, elfogadta szolgálatukat. A személye olyan mágnes volt az elnyomott nők számára, amely minden szexuális motívum nélkül vonzotta köré a nőket. Tulajdonképpen a keresztnél mindenki elhagyta, egyedül a nők voltak hozzá hűségesek és egyedül az az egy Mária Magdolna aki megkente a temetésre, hitte el hogy hogy meg kell halnia, és remélte hogy a sír sem végleges Jézus számára. Feltámadása után nőkkel találkozott először. A női egyenjogúság elindítója Ő.

Az előző két részben azért írtam főleg a nők védelmében, mert azt tapasztaltam az általam eddig látogatott felekezetben, hogy borzalmasan el vannak nyomva, és a legtöbb házasság egy katasztrófa. Azonban szeretném azt is világossá tenni, hogy a jó házasság mindkét félen múlik – bár szerintem a férfi szerepe nagyobb. A férjnek is és a feleségnek is szeretnie és tisztelnie kell a házastársát, és úgy viszonyulni hozzá, ahogy szeretné, hogy hozzá is viszonyuljanak. Valójában szinte szégyellem leírni ezt a „kell” szót. Hiszen mindennek magától értetődőnek kellene lennie, nem? A szerelmemet vettem feleségül, és ő a szerelméhez ment hozzá. Mi történt hát azóta? Vajon el tud fogyni a szerelem? A szerelem láng, de az Úr lángja, az ő tüze pedig örökké ég. Azt gondolom, hogy az önzetlen szeretetnek nehéz ellenállni. Lehet, hogy mégis van, aki megátalkodott és ellenáll. A többség viszont – ebben biztos vagyok – nem tud ellenállni neki és a szeretetre szeretettel fog válaszolni. Utána pedig többé nem az engedelmesség lesz a fő probléma, hanem azon fognak versengeni a házastársak, hogy ki engedjen a másiknak.

Azt mondja Pál, hogy „de amint a (kihívott) gyülekezet (eklézsia) alá van vetve a Krisztusnak, úgy az asszonyok is a férjeiknek mindenben.” A gyülekezet alávetettsége nem egy katonai értelemben vett alávetettség (bár ez is elterjedt tanítás némely felekezetben), hanem egy családi jellegű szeretetkapcsolatban való alávetettség. Ha katonai alávetettségre gondolt volna Pál, nem folytatta volna azzal, hogy a férjek szeressék a feleségüket, hiszen az őrmester nem szereti a bakákat. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy Jézus nem bánik keményen a gyülekezettel. Van egy történet a Bibliában, ami jól mutatja a gyülekezet alávetettségének a mibenlétét, és egyben a feleség alávetettségének a mibenlétét is.

ApCsel 9:10-16. (RÚF 2011)

„Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás, akihez így szólt az Úr látásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: Íme, itt vagyok, Uram! Az Úr pedig azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik, és látomásban azt látta, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és kezét ráteszi, hogy lásson. Anániás pedig így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és itt is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják. De az Úr azt mondta neki: menj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.”

Ez a rész jól mutatja, hogy Jézus nem katonai parancsokat ad, lehet vele vitatkozni és nem sajnálja a fáradságot és időt, hogy meggyőzze a hívőket, amennyiben kétely merül fel bennük. Ezért nem értem, hogy miért gondolja sok hívő férfi, hogy a feleséggel úgy kell beszélni, mint őrmester a bakákkal. Én is láttam a közvetlen közelemben olyan esetet, hogy a keresztény feleség húsz év házasság után elvált és hozzáment egy másik férfihoz. Fájdalmas dolog, különösen a négy gyerek szempontjából. Azonban a férj elmondta azt is, hogy tudja, hogy nagyon keményen bánt a feleségével. Nem szeretném felmenteni a feleséget ezzel, de meg kell érteni a férfiaknak, hogy a házasság nem egyenlő a katonasággal. A házasság kulcskérdése nem a feleség engedelmessége. A házasság elsősorban egy szeretet kapcsolat, amiben élvezni akarjuk a közös életet, a gyerekek felnevelését, a közös tevékenységeket. Nem kell a nehézségeket, a konfliktusokat keresni, főleg gerjeszteni nem kell, úgyis jönnek bajok, amiken sokkal könnyebben megy keresztül egy olyan házaspár, amelynek tagjai szeretik és tisztelik egymást, és bíznak is egymásban.

Testvéreim, lehet, hogy sikerült ezzel indulatokat gerjesztenem bennetek. Ez nem probléma. Nem az a célom ezzel az írással, hogy mindenki egyetértsen velem – nem is biztos, hogy mindenben igazam van. Az viszont célom, hogy provokáljam a közös gondolkodást és diskurzust. Nagyon szeretném, ha a sok tévtanítás után és ellenére, a házasság, szerelem, gyereknevelés témakörében kitisztulna a kép, és a keresztény házaspárok megtalálnák azt az utat, amely számukra – és ez nem mindenkinek ugyanaz – működőképessé teszi a közös életet. Azt szeretném, ha azok, akik még a házasság előtt állnak, vagy a párválasztás előtt állnak, nem kegyetlen és téves tanítások alapján kezdenék a közös életet. Az a szívem vágya, hogy boldog keresztény házaspárokat lássak – nem azért mintha egymást kéne boldoggá tenni, hanem azért mert nem teszik tönkre egymás életét, sőt hagyják kibontakozni az egymásban levő értékeket, ajándékokat, hogy mindannyian be tudjuk tölteni azt, amire Jézus elhívott bennünket.