Mit cselekedjen az igaz?

A mai egyházi gondolkodás, még ha érti is az igazzá válás, a kegyelembe jutás, és az abban való megmaradás bibliai alapjait, általánosságban gyanakodva tekint arra az üzenetre, amely az emberi teljesítmény hiábavalóságát taglalja az igazzá válás és a kegyelem vonatkozásában.
Legjobb esetben is „lustának” tartja az üzenetet és annak hirdetőit. Gyakran még minket is, akik hiszünk a kegyelem evangéliumában, megkísért ez a gyanakvás.
Mélyen belénk van kódolva, hogy tenni kell, cselekedni kell, melózni kell az Úrért és az egyházért. Sokszor a gyanakvás igazolására Jakab levelének 2. fejezetét idézik.

17.-26. 17  Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.  
18  De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.  
19  Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.  
20  Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?  
21  [Avagy] Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?  
22  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;  
23  És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.  
24  Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.  
25  Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?  
26  Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.

A hit meglétét igazoló cselekedetek szükségességére hívja fel a figyelmet itt az írás.

1Móz 15.5.  És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda neki: Így lészen a te magod.  
6  És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. 

A Róm. 4.3. és a Gal. 3.6. idézi fenti igét. Nyilvánvaló ezekből, hogy Ábrahám akkor igazult meg, amikor környezete nem láthatta még üdvözítő hitének bizonyítékát. Jakab viszont azt mondja, hogy a hite együttműködött a cselekedeteivel, és így teljesedett be a hite, bizalma. Az a cselekedete, amely kortársainak és nekünk is bizonyítja Ábrahám valóságos hitét, pedig fiának áldozatként való felajánlása volt.
Két dologra hívnám fel a figyelmet: Ábrahám igazzá válása és Izsák áldozatként való felajánlása között évtizedek teltek el. A Biblia szövegében nyilvánvaló, hogy ezekben az évtizedekben is igaz embernek látta Isten Ábrahámot és úgy is bánt vele, azaz kegyelmében tartotta.
A második dolog az, hogy a hitét igazoló cselekedet, nemhogy nem a törvény betartásának a cselekedete volt, hanem a később adott törvénnyel szögesen ellentétes cselekedet. Emberáldozat kísérlete.
Ugyanez mondható el a Jakab által idézett másik példáról, Ráhábról. Az ő hitét az bizonyította a külvilág számára és számunkra, hogy az ellenséges hadsereg kémeit elbújtatta, és a nemzeti hadsereg kémelhárító tisztjeit hatalmasan átverte. A legtöbb országban ma hazaárulónak neveznék. Tehát Ráháb nem aljas gyáva áruló volt, hanem hitt Izrael Istenében és a hite mutatkozott meg cselekedetében. Tette szintén nem a magas erkölcs birodalmában keresendő.
A valódi hit, bizalom olyan értékes isteni ajándék, amely természetéből következően cselekvésre ösztönzi az embert. A szíveket vizsgáló Isten látja a bizalom, a hit meglétét a szívben. Ám mi emberek a tettekből látjuk csak. Az igazzá tevő hit a szívben születik, meg, de az emberek számára a cselekedetek bizonyítják. A hit születése és a hit cselekedetei között sokszor hosszú idő telik el.
Isten nem türelmetlen. Igaznak lát, kegyelemben tart addig is, amíg megvalósulnak a hitünk meglétét nyilvánvalóan igazoló cselekedetek, melyek nem a törvény cselekedetei.
Az Ef. 2.10 olyan életmódot javasol a hívőknek, amelynek a lényege, hogy előre elkészített jó, nemes, bátor, kiváló, vitéz,”agathosz” tettekben-cselekedetekben jár hívő.

Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén [Általa] a Krisztus Jézusban jó („agathosz”)cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

A jó, (agathosz) jelző itt is azt erősíti hogy ezek a cselekedetek nem a törvény cselekedetei és a megelőző versszakok pedig arra utalnak hogy az igaz a válás és a kegyelembe jutás után következnek ezek a cselekedetek.

A hit hősei a Zsidó 11-ben szintén Isten iránti bizalmuknak, hitünknek adták bizonyítékát tetteik által számunkra is. Ábel, Énók, Noé írott törvény nélkül tettek olyan dolgokat, amelyek igazolták a hitüket, de amelyek nem vezethetőek vissza szóbeli elvárásra, szabályra sem. Ábrahámnál ugyanezt látjuk: Elhagyta a szép, a nagy, a gazdag várost, elindult a sivatagba, mert bízott Istenben.
Sára foganása, szülése, Izsák prófétálása fiainak, Jákob próféciája két unokájára nézve, szintén nem a törvény, hanem a szívben lévő bizalom által motivált tettek. Mózes, Gedeon, Bárák,  Sámson, Dávid cselekedetei szintén nem az „erkölcs-bajnokságon” tették győztesekké, hanem a hit hősei közé emelték őket, annak ellenére, hogy súlyos bűnöket, erkölcstelenségeket is elkövettek.
Aztán a hit-hősök másik fele, akik nem az akcióhősök közé tartoztak, nem országokat győztek le, nem halottakat támasztottak, hanem akiket hitük-bizalmuk miatt megkínoztak, csúfoltak, börtönbe zártak megköveztek, akik bujdostak, nyomorogtak. Mindezek elviselése által bizonyították az emberi világnak és a szívbe be nem látó többi lénynek, hogy valóságos, drága hitük van.
Végül a címben feltett kérdésre kanyarodjunk.
A 11. zsoltárban olvassuk. Dávid teszi fel

3  Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
4  Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Mit csináljon az igaz? Mit cselekedjen? Olyan súlyos nyomások alatt, olyan nehéz helyzetben tette fel ezt a kérdést, amikor a látható világban úgy tűnt, az életének fundamentumai, alapjai is meginogtak, sőt ledőltek, elpusztultak azok alapok, melyekre az igaz ember élete látszólag épült. Kapcsolatok, házasság, egészség, család, anyagi biztonság. – mindez hirtelen összeomlani látszik, vagy össze is omlik. Ilyen helyzetben, kérdezi a hit embere, az igaz ember: „Most mit csináljak?”
A tutit megmondó prédikációkon, 3, 5, 7 pontokon, keresztény technikákon, mintakövetésen edződött fülünk, lelkünk, értelmünk azonnal tettre készen várja a biztos receptet, amit rögtön megteszünk és a bajok megoldódnak.
De nincs recept! Nincs biztos technika! Nincsenek pontok! Nem is a kérdésre válaszol a zsoltárt ihlető Isten Szelleme, hanem csak színpadot vált a tekintet: A földről a mennyre emelkedik. Az Úr ott van az ő templomában, trónja az egekben. Ül, mert mindent elvégzett már. Nem nyugtalan, nem ideges.
Ez a megoldás. A bizalmunk, hitünk, szívünk szemeivel meglátni Őt, ránézni akkor, amikor az alapok is leromlanak az életben! Ez a megoldás. Vele vagyunk szövetségben. Annyira szeret, hogy az életét adta értünk. Lát minket életünk földcsuszamlásai között is és ahogy nézzük, már tudjuk: Meg fog tartani, ahogy Pétert a vízen, ahogy a Sidrákékat a tüzes kemencében, ahogy a vérfolyásos asszonyt. Minket is. Nem azért, mert megtaláltuk a tökéletes cselekvés receptjét, hanem a köztünk levő szeretet szövetsége miatt. Mert, ha a látható a földi fundamentumok, alapok összeomlanak is, a hitünk, az életünk alapja fundamentuma biztos. Ő maga, az ember Jézus Krisztus, és ahogy nézzük Őt a szívünkben mi is megnyugszunk, elpihenünk. Hiszen Ő a halálból is visszahoz, a kevésből bőséget teremt, és elmegy az elkóborolt kerge birkáért is.

Maga a Szent Szellem fog megoldást mutatni. Ha ez cselekedet lesz, a hit a bizalom cselekedete lesz. Így menekült meg Ráháb, így nyert új fundamentumot Ábrahám önmagának, és csillagnyi leszármazottjának. Így szabadult meg a rabszolganép, így győzött és mentette meg népét Sámson annyi csatában, így kapta vissza egészségben a gyötrődő szívű apa epilepsziás kisfiát.
Így fogsz te is, nemcsak megmenekülni, hanem a hitednek is bizonyítékát adni, feliratkozva hit napjainkban élő hősei közé.
Mert bármit látunk a földön, bármilyen viharba, katasztrófába kerül az életünk, van mozdíthatatlan fundamentumunk, amit nem ingat meg vihar, csapás.
Ez a mi Istenünk szeretetből adott, Fia által elhozott kegyelme.