Űzd el a szolgálót és a fiát!

Nem azért lovagolok a törvény és az újszövetség viszonyának a kérdésén, mert az erkölcstelen életet szeretném megideologizálni. A magam részéről teljesen a bűn ellen vagyok. A bűn gonosz dolog, ami halált okozott az embernek, megrontotta az emberek közti kapcsolatot, elszakította az embert a teremtőjétől, sőt az ember önmagával is meghasonlott a bűn miatt, a saját életét is képes elpusztítani. Azonban nem szabad itt leragadnunk, hiszen Isten elküldte a Fiát, Jézust, hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak (Zsidó 2:15.).
Amíg a törvénnyel játszadozunk, addig marad a haláltól való félelem. A másik lehetőség, hogy valójában nem is vesszük komolyan a törvényt, és így mentesek leszünk a haláltól való félelemtől, viszont másokat halálra kárhoztatunk. Mindkét hozzáállás igen elterjedt a mai gyülekezetekben. Ez az ószövetségi zsidókhoz teszi hasonlóvá a gyülekezeteket. De eljött a Megváltó, eljött az Isten Fia, hogy megszabadítson mindenkit, aki hisz. Az Isten ereje az evangélium, minden hívő szabadulására. Az evangélium nem arról szól, hogy tegyél jót, és akkor jól lesz dolgod, de ha rosszat teszel, meghalsz. Ez a törvény szövetsége. Az újszövetség arról szól, hogy Jézus mindent megtett azért, hogy a kárhozattól megszabadítson mindenkit, nekünk csak hinni kell benne. Ez a kereszt botránya. Azonban bármennyire botrányos is, és bármennyire kárhoztatnak érte némelyek, akkor is ki kell tartani az evangélium mellett, mert csak a hit általi bűnbocsánatban van meg az erő arra, hogy szabadok legyünk a bűntől a haláltól – és szabadok legyünk arra is, hogy Istent és embertárainkat szeressük. A halál fullánkja a bűn, és a bűn ereje a törvény. Minél inkább követelik az embereken a törvény megtartását, annál erősebb lesz a bűn a hústestben. Szela.

Gal. 4:21-26. (RÚF 2011)
Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabadtól. De a szolgálótól való test szerint született, a szabadtól való pedig az ígéret által. Ennek jelképes értelme van, mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik, az egyik a Sínai-hegyről való, szolgaságra szülő: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában – ez pedig megfelel a mostani Jeruzsálemnek –, mert fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunk anyja.

Sokan tudják, hogy Ábrahám a mi hitünk atyja, aki hitt Istennek, és így megkapta a lehetetlent: meddő felesége, Sára szült neki fiat, Izsákot. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Ábrahám két felesége két szövetséget jelképez: Hágár az ószövetséget, amit a Sínai-hegyen kötött Isten az Izrael fiaival, más néven a törvény szövetségét; Sára pedig az újszövetséget, amit az Isten Fia, Jézus kötött a saját apjával, amibe hit által bárki beléphet. Hágár szolgáló volt Sára mellett, ahogyan az ószövetség is szolgáló az újszövetség mellett. A törvény a Krisztushoz vezérlő mester. Hágár fia, Izmael test szerint született, vagyis a test természetes képességéből. Ilyen az ószövetség – ezért írta Pál korábban, hogy akik a törvény alá mennek, azok testben fejezik be azt, amit szellemben kezdtek. Sára fia, Izsák ígéret alapján született; ami a testnek lehetetlen volt, azt Isten megtette, mert megígérte Ábrahámnak. Az újszövetség is így van: ami a testnek lehetetlen, tudniillik, hogy a bűnös emberből igazat csináljon, azt Isten elvégezte, amikor Jézus bűnné lett a kereszten, hogy mi, akik hiszünk, igaz emberek legyünk. Hágár olyan, mint az akkori Jeruzsálem – Jézus feltámadása és a Templom lerombolás közti időben. Fiaival együtt szolgált. A hívők viszont olyanok, mint a magasságos Jeruzsálem – ami le fog szállni a földre a Jelenések könyvében írottak szerint – vagyis szabadok.

Gal. 4:27-31. (RÚF 2011)
Mert meg van írva: Ujjongj, te meddő, aki nem szülsz, vigadj és kiálts, aki nem vajúdtál, mert több gyermeke van az elhagyottnak, mint akinek férje van. Ti pedig, testvéreim, mint Izsák is, az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és a fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával. Azért testvéreim, nem a szolgáló, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

Mi Izsákhoz hasonlóan ígéret gyermekei vagyunk. Annak az ígéretnek a gyermekei, amit Isten ígért Jeremiás prófétán keresztül, hogy új szövetséget köt, ami más lesz, mint a törvény szövetsége. Azonban a test szerint született üldözte az ígéret gyermekét. Azt olvassuk, hogy Sára látta, hogy Izmael nevetgélt, – eredetiben kinevette Izsákot. Pál idejében is a törvényre támaszkodó emberek kinevették a kegyelemre támaszkodókat. Ez ma sincs másképpen: a test szerint valók, akik a törvény cselekedeteiben bíznak, kinevetnek minket, akik Isten kegyelmében bízunk, akik tényleg elhisszük az evangéliumot. Sőt különböző eszközökkel üldöznek is minket.

Van itt egy elképesztő mondat, amit a legtöbb keresztény inkább teljesen figyelmen kívül hagy: „Űzd ki a szolgálót és a fiát”. A korábbi analógia szerint ez nem mást jelent, mint űzd el az ószövetséget és a törvényt, mert a szolgáló fia – aki a törvény cselekedeteire támaszkodik – nem örököl a szabad nő fiával – azzal, aki Isten jóságára, Jézus áldozatára támaszkodik. Ez nem azt jelenti, hogy dobjuk ki az Ószövetséget a Bibliából, hiszen amik abban megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg. Azonban nem szabad kevernünk az ószövetséget az újszövetséggel, a törvényt a kegyelemmel. Egy szövetségben élünk, az újszövetségben, aminek nem része a mózesi törvény. Ki kell űznünk a törvényt, mert az nem örököl a kegyelem alatt levőkkel, vagyis velünk. Akik a törvény cselekedeteire is megpróbálnak rátámaszkodni, azok önmagukat zárják ki az örökségből. Az ígéretek és az örökség a szabad nő fiainak szólnak, nem a szolgálónak. Értsük meg, hogy nem lehetünk egyszerre Hágár és Sára gyermekei is: vagy az egyik szült minket, vagy a másik. Nem lehetünk félig ezé, félig a másiké. Amikor keresztények hisznek Jézusban, de azt is állítják, hogy meg kell tartaniuk a törvényt, mert ha nem, akkor újra meghalnak, akkor lényegében azt állítják, hogy két anyjuk van. Ez képtelenség.

Ábrahám nem Izmaelt vitte fel a Mórija hegyére, hanem Izsákot. Értsük meg, hogy Izsákban minket is felvittek a hegyre, hogy leöljenek, de Isten adott áldozatot, elküldte az Isten bárányát, hogy ő haljon meg Izsák helyett. Ott a hegyen, ebben a tettben lehetett meglátni Istent, ha nem is testileg, de a szívét mindenképpen. Nem akarja, hogy a törvény vádjai miatt elpusztuljanak az emberek, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen és higgyen Jézusban, az Isten egyszülött fiában. Nem Izmael menekült meg a bárány vére által, hanem Izsák. Mi pedig Izsák szerint örökösök vagyunk.

Gal. 5:1-6. (RÚF 2011)
Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Ismét bizonyságot teszek azért mindenkinek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Ti, akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, és kiestetek a kegyelemből. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.

Ha törvény alá visszük magunkat, akkor a szolgaság igájába megyünk, és Krisztus semmit sem használ nekünk. Jézus az életét áldozta fel értünk, hogy kikerüljünk a bűn uralma alól, és örök életünk legyen. Az áldozata azonban teljesen haszontalanná válik, ha a törvény alá megyünk. Tudom, hogy ma mindenki azt állítja, hogy nem akar törvény által megigazulni, hiszen hit által lett igazzá. Ha azonban azt állítjuk, hogy az igaz voltunkat a törvény cselekedeteivel tudjuk megtartani, akkor lényegében visszamentünk a cselekedetekből való megigazuláshoz. Ez pedig azt jelenti, hogy kiestünk a kegyelemből. Sok keresztény hiszi azt, hogy aki bűnt követ el, az esek ki a kegyelemből. Ez azonban nem így van. Aki a törvény cselekedeteivel akar igazzá válni, vagy megtartani az igaz voltát, az esett ki a kegyelemből, Isten jóindulatából, öröméből. Ne legyünk már ilyen ostobák! Isten jóindulata eljött hozzánk Jézus Krisztusban, maradjunk hát benne, és örüljünk a szabadságunknak! Ne hagyjuk megigézni magunkat a törvénnyel, vagy emberi szabályokkal. A test élvezi ezeket, de valójában haszontalanok. Mi a Szent Szellem által, hitből várjuk megigazult voltunk reménységét: a testünk megváltását, az örök életet.

Jézus a törvény alatt levőket hívta amikor azt mondta, hogy akik megfáradtak és megterheltettek, menjenek hozzá. Nem a mindennapi munkától fáradtak el, hanem a törvény, és a Tóra védőkerítésének való megfeleléstől. Jézus új igát adott ezek helyett a zsidóknak: könnyű és gyönyörű igát. Ez az iga pedig a megszabadult ember élete. Ebben az életben egy iga van: a szeretet. Isten a Szent Szellem által kiárasztotta a szívünkbe a szeretetét, hogy biztosak lehessünk abban, hogy Ő el nem múló örök szeretettel szeret minket, és ezt a szeretet tudjuk viszonozni felé, és továbbadni embertársainknak. Bárcsak egyre többen értenék ezt meg! Csak ennek lehet az eredménye, hogy a gyülekezetek végre elhagyják a céges struktúrát, az egyéni ambíciók kiélését, az egyszemélyes vezetési rendszer általi elnyomást, a pénzügyi és ingatlan birodalmak létrehozását, a politikusokkal és kormányokkal való szövetkezést, és végre azt tennék, ami a dolguk. Végre az evangéliumot hirdetnék, végre szeretetben épülnének fel a mennyei mintára, vének vezetnék a gyülekezeteket, a szeretet megnyilvánulna abban, hogy az ingatlanvásárlások helyett a gyülekezet szegényeit, özvegyeit támogatnák, a gyülekezeti tagok közti konfliktusokat igazságosan rendeznék és nem az aktuális egyházpolitikai érdekek szerint, és sorolhatnám.

Mindennek feltétele az, hogy kiűzzük a szolgálót és annak a fiát, hisz az nem örököl a szabad nő, a szeretett feleség fiával. Mi Izsáknak megfelelően örökösök vagyunk. Természetfeletti módon születtünk a Szent Szellem által. A Szent Szellem által élünk, úgy is vezessük az életünket, ami méltó Jézushoz. Szeressük egymást, hogy meglássa a világ, hogy Jézushoz, a világ Megváltójához tartozunk!